Emlékképek: Andzrej Wajda sajátos testamentuma
A tavaly ősszel 90 éves korában elhunyt Andrzej Wajda mesterműveket alkotott, rendezői munkássága az utolsó éveiben őt ért közéleti kritikák ellenére kiállja az idő próbáját. Erről Lengyelország budapesti nagykövete Jerzy Snopek beszélt csütörtökön a Pesti Vigadóban a Hívóképek — Andrzej Wajda-emléknap című rendezvény köszöntőjében április 20-án. Az eseményen köszöntőt mondott prof. em. Fekete György, az MMA elnöke.
„A Hamu és gyémánt, Az ígéret földje, a Nyírfaliget, A wilkói kisasszonyok vagy a Katyń mindenképpen Wajda mesterművei közé tartozik. Nagy öröm, hogy a munkássága előtt tisztelgő emléknapot, szemináriumot most Budapesten rendezik meg, hiszen itt rengeteg barátja és tisztelője volt és van" – hangsúlyozta Jerzy Snopek.
A misszióvezető kitért arra, hogy a második világháború után kialakult lengyel filmiskola két legtehetségesebb alkotója Andrzej Wajda és a fiatalon, mindössze 40 évesen elhunyt Andrzej Munk volt. Hozzáfűzte: Wajdának fél évszázaddal több jutott és nagyon tevékeny művész volt. „Hosszú útján voltak kudarcai, mégis az egyik legfontosabb alkotóvá vált a világ filmművészetében" – jegyezte meg.
Jerzy Snopek azt mondta, hogy Wajda utolsó filmje, a tavaly befejezett Emlékképek sajátos testamentum az idős művésztől.
Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke köszöntőjében kiemelte: Wajda szerepe jóval több, mint egy filmesé, hiszen szimbólumává vált a közép-európai értelmiségnek. Felidézte, hogy fiatalsága és középkora a Wajda-filmek nézésével telt, a mostani konferenciával pedig a rendező szelleme leszállt a Pesti Vigadó épületébe. Megemlítette azt is, hogy az MMA-nak a lengyel művészeti akadémiával született meg az első írásos szerződése.
Elekes Botond, az Uránia Nemzeti Filmszínház ügyvezető igazgatója beszámolt arról, hogy az emléknap zárásaként az Urániában lesz Wajda utolsó filmje, az Emlékképek hazai bemutatója.
„Tavaly még egy olyan Wajda-retrospektívet terveztünk, amelynek műsorát a rendező maga állította volna össze, kiegészítve tanítványai munkáival. A sors ezt felülírta, de az Urániában most zajló retrospektíven is tapasztaltuk, hogy a nézők személyes érintettsége Wajda témáihoz, nemzeti érzelméhez igazi kapcsolódási pontokat alakított ki, és élővé, befogadhatóbbá tette alkotásait a magyar közönség számára" – szögezte le Elekes Botond.
Mint hozzátette, Wajda és más kiemelkedő alkotók életművét materiálisan is meg kell őrizni a következő generációk számára, a digitális formátumok bizonytalan természetűek.
A Wajda-emléknap programjai, előadásai a rendezői életmű kontextusba helyezését tűzték ki célul. Az esemény előadói és résztvevői lengyel és magyar filmesztéták, filmrendezők, diákok voltak. A délutáni kerekasztal-beszélgetésen részt vett mások mellett Kovács István költő, történész, az MMA rendes tagja, Mészáros Márta Kossuth-díjas filmrendező, Pörös Géza és Báron György filmkritikus.
A Wajda-retrospektív pedig április 22-én zárult az Urániában két rövidfilmmel: az egyik Stanislaw Lem szövegéből készült, a másik a Katyń forgatása közben készült dokumentumfilm.
A misszióvezető kitért arra, hogy a második világháború után kialakult lengyel filmiskola két legtehetségesebb alkotója Andrzej Wajda és a fiatalon, mindössze 40 évesen elhunyt Andrzej Munk volt. Hozzáfűzte: Wajdának fél évszázaddal több jutott és nagyon tevékeny művész volt. „Hosszú útján voltak kudarcai, mégis az egyik legfontosabb alkotóvá vált a világ filmművészetében" – jegyezte meg.
Jerzy Snopek azt mondta, hogy Wajda utolsó filmje, a tavaly befejezett Emlékképek sajátos testamentum az idős művésztől.
Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke köszöntőjében kiemelte: Wajda szerepe jóval több, mint egy filmesé, hiszen szimbólumává vált a közép-európai értelmiségnek. Felidézte, hogy fiatalsága és középkora a Wajda-filmek nézésével telt, a mostani konferenciával pedig a rendező szelleme leszállt a Pesti Vigadó épületébe. Megemlítette azt is, hogy az MMA-nak a lengyel művészeti akadémiával született meg az első írásos szerződése.
Elekes Botond, az Uránia Nemzeti Filmszínház ügyvezető igazgatója beszámolt arról, hogy az emléknap zárásaként az Urániában lesz Wajda utolsó filmje, az Emlékképek hazai bemutatója.
„Tavaly még egy olyan Wajda-retrospektívet terveztünk, amelynek műsorát a rendező maga állította volna össze, kiegészítve tanítványai munkáival. A sors ezt felülírta, de az Urániában most zajló retrospektíven is tapasztaltuk, hogy a nézők személyes érintettsége Wajda témáihoz, nemzeti érzelméhez igazi kapcsolódási pontokat alakított ki, és élővé, befogadhatóbbá tette alkotásait a magyar közönség számára" – szögezte le Elekes Botond.
Mint hozzátette, Wajda és más kiemelkedő alkotók életművét materiálisan is meg kell őrizni a következő generációk számára, a digitális formátumok bizonytalan természetűek.
A Wajda-emléknap programjai, előadásai a rendezői életmű kontextusba helyezését tűzték ki célul. Az esemény előadói és résztvevői lengyel és magyar filmesztéták, filmrendezők, diákok voltak. A délutáni kerekasztal-beszélgetésen részt vett mások mellett Kovács István költő, történész, az MMA rendes tagja, Mészáros Márta Kossuth-díjas filmrendező, Pörös Géza és Báron György filmkritikus.
A Wajda-retrospektív pedig április 22-én zárult az Urániában két rövidfilmmel: az egyik Stanislaw Lem szövegéből készült, a másik a Katyń forgatása közben készült dokumentumfilm.
