– Kiknek a munkája ez a közösségi alkotás?
– A kisgyőri családi kézműves szaktáborban készültek a különböző szobrok és a kiállítás egyéb részei. Ezt bővítettük idén egy kicsi legénykével, aki egy templomot visz, illetve egy kislánnyal, aki imádkozik, illetve vidámabb figurákkal. Nagy összefogás eredménye a legelső alkalom óta ez a betlehem, azért is hívjuk a Nemzet Betlehemének, mert Felvidékről, Erdélyből is érkeztek az alkotótársak. A harangot testvértelepülésünkről, Várhosszúrétről származó mester öntötte. Mezőbergenye szintén testvértelepülésünk Erdélyben, ők az istállót készítették el. Keszthelyen készült egy harangláb, Zalaegerszegen három szobor, huszonhét alkotással indult három éve a kiállítás.

 
Ezenkívül akadémikusok is hozzájárultak ehhez a munkálathoz: láthatók Petrás Mária és Kósa Klára kerámiái, a kazettás mennyezeti hátteret Szatyor Győző készítette, a keszthelyi munkálatokat pedig Bereczky Csaba irányította a haranglábnál. Korábban összeszámoltam, harminchét településről jöttek, akik segítettek elkészíteni a betlehemet. Kisgyőrben őrizzük év közben, gondoskodunk a karbantartásról, szállításról, felépítésről, amihez csatlakoznak a közelben lakó faragótáborosok, illetve Erdélyből is mindig eljönnek négyen segíteni. Na és aktív a kisgyőri képviselő-testület is (nevet a település első embere.


– Azért ez a munka egyben jó közösségépítés is.
– Igen, az idei évben kimondottan jó volt együtt dolgozni, mert tavaly nulla és mínusz egy fok között volt a hőmérséklet, és szakadt az eső ránk végig. Az idén pedig napsütésben készíthettük el. Szerintem ezért is lett sokkal jobb, mint a tavalyi. Meg azért is, mert sikerült elérni azt, hogy a látogatókhoz közelebb legyen. Jobb összképet mutat a kisebb kiegészítőkkel, amelyeket készítettünk hozzá, sokkal emberibb lett szerintem.
– Milyen kiegészítők készültek 2024-ben?
– Állatfigurák, hogy a gyerekeknek is kedveskedjünk egy picit, például ugráló bárányka. Az idén elkészült két új figura, a kicsi lányka és legényke, olyan magasak, mint egy óvodás. Nagyon jó volt, hogy jöttek az óvodáscsoportok, míg építettük, és nekik mindig kipakoltuk a kordonon kívülre a bárányokat. Lehetett látni, hogy a gyerekek elcsodálkoznak, kérdezték, hogy a templomot miért viszi a legényke. Ez az első templom, amit a Jézuskának ez a pásztorok után vonuló legényke felajánl – válaszoltuk. Szerintem sokkal közelebb hoztuk az embereket a betlehemhez.


– Azt meg lehet becsülni, hogy hány munkaóra van már benne, az építéssel, a készítéssel együtt a Nemzet Betlehemében.
– Rengeteg. Nagyon nehéz megbecsülni. Eleve három, egyenként tíznapos nyári táborban készült el. A kerámiák, a harangláb és a festett kazettás rész szintén nagyon sok óra alatt készültek. Kicsit bánt minket, hogy mostanában erre próbáltak a sajtóban választ találni, hogy mennyibe kerül, miközben felbecsülhetetlen az eszmei értéke. Nagy öröm, hogy az elmúlt két évben százezres nagyságrendű azoknak a száma, akik láthatták, köztük sokan külföldiek.


– Van valami mód, ahogy lehet támogatni ezt a munkát?
– Igen, létezik egy elkülönített bankszámlánk, amelynél feltüntethető, hogy az adományozó mihez adja a támogatást. Nemegyszer ajánlottak fel összeget a faragótáborhoz meg az itt készült alkotásokhoz. A táborban az alkotók nem tiszteletdíjért dolgoznak, de ezt másképp nem is lehetne. Ez egy nagyon jó közösség. Én vagyok a kapocs, de nagyon jó emberekkel dolgozunk együtt minden évben. A betlehem ötletét én rajzoltam meg, de mindenki hozzáadta a tudását meg a szeretetét, és azért lett jó. Erről a közösségről szól a történet. Közösségben a közösségért, és ha még tovább megyünk, akkor talán még a nemzetért is dolgoztunk. Elevenen él bennem, hogy amikor a kisgyőri betlehemet adtuk át 2015-ben, és Fekete György, az MMA néhai elnöke itt volt az átadásnál, azt mondta, annak állítottunk emléket, akitől minden szépség és jóság ered. Itt is ez volt a cél.

Wittmer-Besze Erika
Fotó: Nyirő Simon / MMA