Fotó: Lugosi Lugo László
Elhunyt Szokolay Sándor
A 2013. december 8-án, életének 83. évében elhunyt Szokolay Sándor. Temetése december 21-én, szombaton lesz a soproni evangélikus temetőben. Szokolay Sándort a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.
Szokolay Sándor a kortárs opera- és zeneirodalom kimagasló alkotója, zeneszerző, professor emeritus, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja a magyar zenetörténet egyik legtermékenyebb életművét hozta létre. Számos újító igényű operát, oratórikus művet, verseny- és zenekari művet, kórusciklust és kamaraművet alkotott. Ezzel nemcsak Magyarországon szerzett rangot és tiszteletet, de műveinek teremtő ereje a nemzetközi közvélemény megbecsülését is kivívta.
1931. március 30-án született a Békés megyei Kunágotán. Tanulmányaiban legendás volt az 1947-es békéstarhosi kezdés, a Gulyás György karnagy-pedagógus vezette zeneiskola. Zeneszerzést a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1950–57 között Szabó Ferenctől és Farkas Ferenctől tanult. 1955–59 között a Magyar Rádió zenei lektora és szerkesztője, 1966-tól docens, majd 1994-es nyugdíjba vonulásáig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyetemi tanára volt. Az 1980-as évek végén húsznál több szervezet választotta vezetőjének: elnöke volt a Magyar Kodály Társaságnak, a Magyar Zenei Kamarának, a Nemzeti Alapítvány és a Pro Renovanda kuratóriumának, alelnöke a Fészek Művészklubnak, tagja a Magyar Rádió Alapítvány kuratóriumának, 1977–88 között a Magyar Televízió zenei lektori tisztét is betöltötte.
A nagyhatású zeneszerzőt a Magyar Művészeti Akadémia nevében Fekete György köszöntötte szeptember 21-én, a Széchenyi István 222. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen. Az eseményről szóló beszámolónkat ide kattintva olvashatják el.
1931. március 30-án született a Békés megyei Kunágotán. Tanulmányaiban legendás volt az 1947-es békéstarhosi kezdés, a Gulyás György karnagy-pedagógus vezette zeneiskola. Zeneszerzést a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1950–57 között Szabó Ferenctől és Farkas Ferenctől tanult. 1955–59 között a Magyar Rádió zenei lektora és szerkesztője, 1966-tól docens, majd 1994-es nyugdíjba vonulásáig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyetemi tanára volt. Az 1980-as évek végén húsznál több szervezet választotta vezetőjének: elnöke volt a Magyar Kodály Társaságnak, a Magyar Zenei Kamarának, a Nemzeti Alapítvány és a Pro Renovanda kuratóriumának, alelnöke a Fészek Művészklubnak, tagja a Magyar Rádió Alapítvány kuratóriumának, 1977–88 között a Magyar Televízió zenei lektori tisztét is betöltötte.
A nagyhatású zeneszerzőt a Magyar Művészeti Akadémia nevében Fekete György köszöntötte szeptember 21-én, a Széchenyi István 222. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen. Az eseményről szóló beszámolónkat ide kattintva olvashatják el.
|
Csaknem félezer darabot számláló életművében operái és művei rangsorát mindenképpen a védjegyének is tekinthető Vérnász (1964) vezeti. További operái: Hamlet (1968), Sámson (1973), Ecce homo (1984), és a soproni korszakból: Margit, a hazának szentelt áldozat (misztérium-opera, 1995), Szávitri (1998), Bölcs Náthán (1997/98). Oratórikus műveiből válogatva: A Tűz Márciusa (1958); Istár pokoljárása (1960); Néger Kantáta (1962); Vitézi ének (1970); Karácsonyi Pasztoral (1970); Apokalipszis (1971); Hódolat Kodálynak (1975); Ady Kantáta (1975); Gályarab Kantáta (1975); Libellus Ungaricus (1979); Confessio Augustana (1980); Luther Kantáta (1983); Magyar Zsoltár (1990); Korál-Requiem (1992); Szabó Lőrinc Kantáta (1996).
A versenyművekből: Hegedűverseny (1957); Zongoraverseny (1958); Trombitaverseny (1968); Fuvola-Concertino (1981); Kettős Hegedűverseny (1993); Dublin Concert – hegedű (1991). Zenekari művek: Ballata Sinfonica (1968); Rapszódia (1978); Concerto (1982); Római Szimfónia (1991); ...ergo sum. (1994). Továbbá balettek, kórusciklusok, szóló kantáták, szonáták, dalok, kórusművek, kamaraművek, két vonósnégyes, szólóművek zongorára, orgonára, cimbalomra. Mindezeket legalább 8 antologikus hanglemez mellett öt önálló szerzői lemez és egy 1997-es szerzői CD is dokumentálja.
Díjak, elismerések: a varsói Wieniawsky-verseny nyertese (1956), VIT-díj (1955, 1957, 1959), Munka Érdemérem (1957), Erkel-díj (1960, 1965), Kossuth-díj (1966), Érdemes Művész (1976), Kiváló Művész (1988), Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj (1987, 2001), Magyar Művészetért-díj (1993), Magyar Örökség-díj (1997), Kodály-díj (1999), Corvin-lánc (2001), Prima-díj (2008), Pro Renovanda Cultura Hungariae-fődíj (2009), Artisjus-díj (Télvégi tavaszváró című művéért – 2011) |
December 15, 2013
