Normantas Paulius 1948. június 8-án született a litvániai Kalniskiuban, 1974-ben közgazdasági diplomát szerzett Vilniusban. 1980-ban kezdett fotózni, 1983-ban magyar felesége révén költözött Magyarországra, haláláig Nyíregyházán élt.
Hogy megéljen, változatos helyeken dolgozott, de fűtötte a kaland, a megismerés vágya is. Egy kereskedelmi központban dolgozott igazgatóhelyettesként, de egy év múlva otthagyta, elment csavarogni a Kaukázusba, a következő hat évben lett fafaragó az Altáj-hegyekben, kosárlabdaedző Nahodkában és dokkmunkás Vlagyivosztokban, halász és sportoktató, miközben vándorolt a volt Szovjetunió területén a Kaukázustól a Kuril-szigetekig.

Munkássága
1980-ban kezdett el fotózni, tehát csaknem 32 éves korában vett először fényképezőgépet a kezébe. Vitalijus Butyrinas litván fotóművész volt az első mestere, neki vitte havonta a képeit véleményezésre. Ez idő alatt volt az első kiállítása is, melyet Antanas Sutkus nyitott meg, aki a Litván Fotóművész Szövetség elnöke volt. Első képeit a Balti-tenger melletti dűnékről és a Keresztdombról készítette, mely a litvánok szent helye. Áttelepülve Magyarországra, először a nyíregyházi Jósa András Múzeumban volt műtárgyfotós, ami nem elégítette ki. Mást is fotózott, s hamarosan két díjat nyert, egyet a természetfotóiért (Dűnék), a másikat a finnugor népekről készített sorozatával. 2011 nyarán – Erdei Virág romológussal – járt Ópályiban, Hodászon, Nyírkátán, Kántorjánosiban, Nyírvasváriban, Tiszabercelen, Paszabon, Gávavencsellőn, Nyírbátorban, Nagyecseden, Penészleken, Nyírpilisen, Encsencsen és Piricsén, majd vendégei voltak egy igazi oláh cigány esküvőnek, és jártak Kisvárdán, egy megyei cigány fesztiválon is. Itt készült képeiből több kiállítást rakott össze. Azóta is csak analóg nyersanyagokra dolgozott, nem használt digitális kamerákat. Képeiből közölt a National Geographic 2004. júniusi száma, az UNESCO Courier 1994. augusztusi száma. Tagja volt a Litván Fotóművészeti Szövetségnek (1980), a Magyar Fotóművészek Szövetségének (1991), a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Művészeti Akadémiának (2013) a Litván- és a Nemzetközi Újságíró Szövetségnek.

Utazásai
16 finnugor népet fotózott már 10 expedíció során. A fényképezésen kívül néprajzi gyűjtéseket is folytatott. Negyedik alkalommal ünnepelte a születésnapját a Himaláján: az 50., az 55. és a 60. után a 65. szülinapját is az 5180 méter magasan fekvő bázistáborban töltötte, ott, ameddig nem kiképzett hegymászók eljuthatnak a világ legmagasabb csúcsa felé vezető úton.

Fotóexpedíciók:
1983–1992 Oroszország; 1989, 1994 Tibet; 1989, 1993, 1994 Kína; 1990 Kazahsztán; 1991–1994, 1999, 2004, 2006–2012 India; 1991, 1993 Pakisztán; 1994, 1997–2000, 2003, 2007–2009, 2011–2012 Nepál; 1997, 1999, 2008 Mustang Királyság (Nepál); 1997–1998, 2005 Thaiföld; 1997, 2001, 2002, 2010 Kambodzsa; 2000–2001 Mianmar; 2001, 2003, 2007 Bhután; 2002 Vietnam; 2003 Laosz; 2004 Indonézia; 2005, 2006 Sri Lanka; 2012 Dél-Korea