Somogyi Győző a kiállítás megnyitóján
A legfinomabb vonalak
Beszélgetés Kovács Tamásról Somogyi Győzővel
Kovács Tamás (1942–1999) grafikusművész emlékkiállítása még ezen a héten, 2016. január 10-ig tekinthető meg a Vigadó Galériában. A hazai grafika kiemelkedő tudású alkotójának tárlata a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozata jóvoltából valósulhatott meg. Munkásságáról jó ismerőjét, Somogyi Győző képzőművészt, a Nemzet Művészét kérdeztük.
- Hol helyezhető el Kovács Tamás munkássága a művészettörténetben?
- A legnagyobb európai rajzolók közt van a helye Rembrant, Leonardo és Picasso társaságában. Életformája volt a rajzolás, állandóan rajzolt. Tűhegyes tollal és diófapáccal rajzolt sárgás papírra javítás nélkül. Tévedhetetlenül pontos volt.
- De azért vázlatokat készített?
- Soha! És nem is komponálta meg a képeit. Előttem ült négy éven át a képzőművészeti gimnáziumban, és már akkor nagy hatással volt rám. Érdekes, hogy két, élesen elváló alkotói korszaka volt: az első éppen a rendszerváltásig tartott, a második onnan kezdődött, és azt jelentette, hogy a tollat felváltotta a számítógépre.
- A rendszerváltás után nem is rajzolt többet kézzel?
- Nem. Annyira érdekelte ez a lehetőség, hogy kizárólag számítógéppel rajzolt, és be akarta bizonyítani, hogy számítógéppel is ugyanolyan magas színvonalú grafikák készíthetők, mint kézzel. Sikerült neki. Annyira finomak, aprólékosak a számítógépes rajzai is, hogy laikusok nem is tudnák megmondani, hogy nem kézzel készültek.
- Tartalmilag mi a fő különbség a két korszaka között?
- Az első korszakában egy mesevilág ábrázolása volt a fő törekvése. Az egyik fő műve a Nyugati utazás című 16. századi kínai regényhez készített illusztrációsorozata. Olyan finom vonalakat és apró pontokat rajzolt, hogy ezeknél nem létezik vékonyabb és kisebb. Emiatt az illusztrációi könyvekben csak részben adhatók vissza. A második korszakában viszont a kemény társadalomkritika érdekelte. A globalista nagytőkét és pénzuralmat ostorozta. Jellegzetes képe az, hogy Miki egér egy aranyborjún lovagol, vagy amint egy alagútban úthengerrel jön szembe. Nem voltak illúziói a szép új világról.
- Mennyire van megbecsülve a munkássága?
- Sajnos korántsem eléggé. Mindenki szerette és tisztelte, de soha nem menedzselte önmagát, ezért például olyan nagyszabású kiállítása, mint a mostani a Vigadóban, egyszer sem volt egész életében. Ráadásul túl hamar, mindössze 57 évesen hunyt el 1999-ben. A műveit főként jó szemű magángyűjtők őrzik. Egy kisebb részük a család birtokában van, és egy sorozatot a Nemzeti Galéria is megvásárolt. Egy album készült a munkásságáról, ez most a Vigadóban kapható. A mostani kiállítást az özvegye, Bikácsi Daniela festőművész állította össze.
- A legnagyobb európai rajzolók közt van a helye Rembrant, Leonardo és Picasso társaságában. Életformája volt a rajzolás, állandóan rajzolt. Tűhegyes tollal és diófapáccal rajzolt sárgás papírra javítás nélkül. Tévedhetetlenül pontos volt.
- De azért vázlatokat készített?
- Soha! És nem is komponálta meg a képeit. Előttem ült négy éven át a képzőművészeti gimnáziumban, és már akkor nagy hatással volt rám. Érdekes, hogy két, élesen elváló alkotói korszaka volt: az első éppen a rendszerváltásig tartott, a második onnan kezdődött, és azt jelentette, hogy a tollat felváltotta a számítógépre.
- A rendszerváltás után nem is rajzolt többet kézzel?
- Nem. Annyira érdekelte ez a lehetőség, hogy kizárólag számítógéppel rajzolt, és be akarta bizonyítani, hogy számítógéppel is ugyanolyan magas színvonalú grafikák készíthetők, mint kézzel. Sikerült neki. Annyira finomak, aprólékosak a számítógépes rajzai is, hogy laikusok nem is tudnák megmondani, hogy nem kézzel készültek.
- Tartalmilag mi a fő különbség a két korszaka között?
- Az első korszakában egy mesevilág ábrázolása volt a fő törekvése. Az egyik fő műve a Nyugati utazás című 16. századi kínai regényhez készített illusztrációsorozata. Olyan finom vonalakat és apró pontokat rajzolt, hogy ezeknél nem létezik vékonyabb és kisebb. Emiatt az illusztrációi könyvekben csak részben adhatók vissza. A második korszakában viszont a kemény társadalomkritika érdekelte. A globalista nagytőkét és pénzuralmat ostorozta. Jellegzetes képe az, hogy Miki egér egy aranyborjún lovagol, vagy amint egy alagútban úthengerrel jön szembe. Nem voltak illúziói a szép új világról.
- Mennyire van megbecsülve a munkássága?
- Sajnos korántsem eléggé. Mindenki szerette és tisztelte, de soha nem menedzselte önmagát, ezért például olyan nagyszabású kiállítása, mint a mostani a Vigadóban, egyszer sem volt egész életében. Ráadásul túl hamar, mindössze 57 évesen hunyt el 1999-ben. A műveit főként jó szemű magángyűjtők őrzik. Egy kisebb részük a család birtokában van, és egy sorozatot a Nemzeti Galéria is megvásárolt. Egy album készült a munkásságáról, ez most a Vigadóban kapható. A mostani kiállítást az özvegye, Bikácsi Daniela festőművész állította össze.
Tárlatvezetés
2016. január 6. (szerda) 17.00 órakor
Előzetes regisztráció a Pesti Vigadó honlapján: www.vigado.hu
