Benkő Imre alkotói attitűdje rendszerint olyan fotósorozatok létrehozásában csúcsosodik ki, amelyek éveket, illetve nem ritka esetben évtizedeket ölelnek fel. Az Ózdon vagy éppen a Sziget fesztiválon készített sorozatai megmutatják ezt a szívósságot. Képei azonban mindvégig egy vizuális nyelven közvetítik mondanivalójukat, s rögtön felismerhető bennük az a csak Benkő Imrére jellemző perspektívahasználat vagy látószögválasztás, mely az ő érzékeny és humorral fűszerezett szemléletmódjából fakad. Ugyanakkor ezen túlmenően egy olyan alkotói szemléletmódot hordoznak fotográfiái, melyek André Kertésztől datálhatóan honosodtak meg a fotótörténetben, ez pedig a humanista fotográfia, mely később elsősorban a francia fotóművészek munkáiban vált vezérlő elvként beágyazva életművükbe.


A Városligetben fényképezett 50 alkotás olyan, 1969-ben elkezdett fotósorozat, ami szinte minden évben bővült egy-egy alkotással. Benkő Imre otthonosan érzi magát azokban a szituációkban, melyek által a városban élő kisemberek sorsát mutathatja be láthatatlan módon, hiszen párját ritkítóan megvan benne az a szakmai alázat és az emberekhez való érzékeny megközelítés, mely során képein az átlagemberek válnak főhőssé.


Benkő Imre húszéves korában kezdett ismerkedni a fényképezéssel. 1975-ben és 1978-ban aranyérmet nyert a World Press Photo pályázaton. 1992-ben az ózdi kohászat leépülését megörökítő sorozatával elnyerte a W. Eugene Smith-alap (New York) ösztöndíját. 1968-1986-ig az MTI Fotó munkatársa, majd a Képes 7 és az Európa Magazin fotográfus-főmunkatársa volt. 1991 és 2008 között fotóit külföldön a párizsi Wostok Press fotóügynökség képviselte.
1988 óta különböző ösztöndíjakkal (Kassák Lajos Művészeti Ösztöndíj, Budapest Fotográfiai Ösztöndíj, André Kertész és Hungart-ösztöndíj) alkotott. Egyéni kiállításainak száma meghaladja a hetvenet, alkotásaival több száz csoportos bemutatón szerepelt a világ különböző tájain. Több jelentős közgyűjtemény, galéria és magángyűjtő őrzi a műveit.