The selected web content no longer exists.
Alois LINDENBAUER » Élő hajó / Growing Boat, Nádasdladány, 2016
Természetművészet
Természetművészet-változatok címmel jelent meg a Magyar Művészeti Akadémia támogatásában az az impozáns album, ami az ÁGAK | Természetművészet – változatok Kis gesztusok | Természetszövetség | Öko-Avantgárd című kiállítás összefoglalásául született. A 2016 nyarán–őszén a Műcsarnokban létrejött tárlat a természetművészetnek nevezett vizuális művészeti irányzatok eddigi legnagyobb, átfogó kiállítása volt Magyarországon.
Az ember természet felfogása az idők során magától értetődően változott. Jól követi ezt a Természetművészet-változatok című album, amely a Műcsarnokban idén július 27-e és október 16-a között megrendezett kiállítás anyagát gyűjtötte egy csokorba. Az album bemutatja a háromrészes kiállítás anyagát: a Természet és művészet Magyarországon 1960–2000 címet viselő kiállítás kurátora Keserü Katalin művészettörténész, művészeti író, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Kis gesztusok kurátora szintén ő, valamint John K. Grande (Kanada), az Öko-avantgárd kurátora Mahmoud Maktabi (Irán).
Hogyan kerül a fű, a fa, az ág, a levél a kiállítószobába? Mire hívja fel a figyelmünket a szobába zárt természeti installáció? A természet, a táj vizuális, képzőművészeti ábrázolása a nyugati kultúrában összefüggésben áll az emberi élettér és a természet fokozatos elkülönülésével. A természetes környezet mindig is része volt a művészi ábrázolásnak, gondoljunk csak a sziklarajzokra, de az embernek a természettől való eltávolodásával a természetábrázolás egyre nagyobb hangsúlyt kapott, majd külön műfajként kanonizálódott, amit tájképnek neveztek el.
Kortárs művek a természetből a világ minden tájáról. Ezt hordozza az album és a kiállítás. A művek inspirálója és kerete a természet, a földön – és földben – létező élet, a folytonos kapcsolat ember és környezete között.
A művészet határai időnként, szükségszerűen, elmosódnak. Bármennyire is ősi jelenség a természetművészet (lásd például: Stonehenge), a kultúra vélt önállósulásával saját nevet kap, mint a képzőművészet egyik nagy ága, és mint ilyen, összefügg az alkotást önmagában hordozó test- és környezetművészettel, miközben nyitott más gondolatok felé is. A filozófia, a tudományok nézőpontjai találkoznak benne a kultúrák és a környezet problémáival. Figyelmeztetve, hogy hyper-technológiákkal áthatott korunkban is alapvetően a természet és az ökoszisztéma részei vagyunk.
A kiállításon a nyugati mellett a kevésbé ismert dél-amerikai, közép-keleti, ázsiai, ausztráliai és közép-európai művészek állítottak ki együtt, sokan közülük itt, Budapesten hozták létre művüket. A kilenc termet kitöltő tárlat több egységre tagolódott. A „Kis gesztusok" című termekben a nemzetközi és a magyar kortárs természetművészet alkotásait mutatták be, a „Természetszövetség" a magyar előzményekre tekint vissza; míg „Öko-avantgárd" a címe annak az iráni anyagnak, amely a művészet és az élő környezet mai kapcsolatával sajátos módokon foglalkozott.
A természet a természetművészet révén csak ideig-óráig gazdagodik, a művek elenyésznek benne, igaz, közben születnek újabbak és újabbak a régiek helyébe. Meghozza-e a természettel való foglalkozás azt az élet-bizalmat, mely elfogadja a mulandóságot és az ebben rejlő végtelenséget? A természetet egyetemességében tekintve képesek vagyunk-e felszámolni a kizsákmányolását? Vagy megismételni egy patakpartdíszítést? Az elfeledett rítusok, a természet archeológiáját gyakorló vagy természetvizsgáló tudományok és a humaniórák széles köre szerint igen, hiszen a természet is ezt teszi.
A Műcsarnok falain kívül ugyan, de a kiállítás szerves részét képezi a Gödöllői Iparművészeti Műhely kertjében látható több természetmű is, valamint a nádasdladányi Nádasdy-kastély parkjában található Növekvő hajó című munka Alois Lindenbauertől.
A kiállítás és a sokszerzős, igényes katalógus erről, a természet, a művészet, a kultúrák, az emberek és a világ mindennapjainkban elfeledett egységéről szól.
Természetművészet – változatok / Nature Art – variations| Műcsarnok, a Magyar Művészeti Akadémia intézménye
2016. július 27. – október 16.
kétnyelvű, színes katalógus, 224 oldal
A tartalomból:
Lányi András: Öko-esztétika / Eco-aesthetics
Keserü Katalin: Természet és művészet Magyarországon 1960–2000 / Nature and art in Hungary 1960–2000
John K. Grande: Kis gesztusok / Small gestures
Keserü Katalin: Természetművészet – definició szerint és anélkül – Magyarországon / Nature art with and without a definition – in Hungary
Mahmoud Maktabi: Ökoavantgárd / Eco avant-garde exhibition
(5900 Ft)
Hogyan kerül a fű, a fa, az ág, a levél a kiállítószobába? Mire hívja fel a figyelmünket a szobába zárt természeti installáció? A természet, a táj vizuális, képzőművészeti ábrázolása a nyugati kultúrában összefüggésben áll az emberi élettér és a természet fokozatos elkülönülésével. A természetes környezet mindig is része volt a művészi ábrázolásnak, gondoljunk csak a sziklarajzokra, de az embernek a természettől való eltávolodásával a természetábrázolás egyre nagyobb hangsúlyt kapott, majd külön műfajként kanonizálódott, amit tájképnek neveztek el.
Kortárs művek a természetből a világ minden tájáról. Ezt hordozza az album és a kiállítás. A művek inspirálója és kerete a természet, a földön – és földben – létező élet, a folytonos kapcsolat ember és környezete között.
A művészet határai időnként, szükségszerűen, elmosódnak. Bármennyire is ősi jelenség a természetművészet (lásd például: Stonehenge), a kultúra vélt önállósulásával saját nevet kap, mint a képzőművészet egyik nagy ága, és mint ilyen, összefügg az alkotást önmagában hordozó test- és környezetművészettel, miközben nyitott más gondolatok felé is. A filozófia, a tudományok nézőpontjai találkoznak benne a kultúrák és a környezet problémáival. Figyelmeztetve, hogy hyper-technológiákkal áthatott korunkban is alapvetően a természet és az ökoszisztéma részei vagyunk.
A kiállításon a nyugati mellett a kevésbé ismert dél-amerikai, közép-keleti, ázsiai, ausztráliai és közép-európai művészek állítottak ki együtt, sokan közülük itt, Budapesten hozták létre művüket. A kilenc termet kitöltő tárlat több egységre tagolódott. A „Kis gesztusok" című termekben a nemzetközi és a magyar kortárs természetművészet alkotásait mutatták be, a „Természetszövetség" a magyar előzményekre tekint vissza; míg „Öko-avantgárd" a címe annak az iráni anyagnak, amely a művészet és az élő környezet mai kapcsolatával sajátos módokon foglalkozott.
A természet a természetművészet révén csak ideig-óráig gazdagodik, a művek elenyésznek benne, igaz, közben születnek újabbak és újabbak a régiek helyébe. Meghozza-e a természettel való foglalkozás azt az élet-bizalmat, mely elfogadja a mulandóságot és az ebben rejlő végtelenséget? A természetet egyetemességében tekintve képesek vagyunk-e felszámolni a kizsákmányolását? Vagy megismételni egy patakpartdíszítést? Az elfeledett rítusok, a természet archeológiáját gyakorló vagy természetvizsgáló tudományok és a humaniórák széles köre szerint igen, hiszen a természet is ezt teszi.
A Műcsarnok falain kívül ugyan, de a kiállítás szerves részét képezi a Gödöllői Iparművészeti Műhely kertjében látható több természetmű is, valamint a nádasdladányi Nádasdy-kastély parkjában található Növekvő hajó című munka Alois Lindenbauertől.
Mi a természetművészet?
A természetművészet ma még egy általánosan nem elterjedt, jelentésében képlékeny, szakirodalmilag sem egyértelmű fogalom, melynek alakulása, fejlődési íve mégis kitapintható a hatvanas évek óta megjelent szakkönyvek címének tükrében: Land Art – 60-as évek; Art in the Land (Alan Sonfist) – 70-es évek; Art and Nature (John K. Grande) – 80-as évek; Art in Nature (Vittorio Fagone) – 90-es évek; Nature Art (Yatoo csoport) – a 90-es évektől.
A nature art megnevezés Amerikában és Nyugat-Európában azért nem használatos, mert túl általánosnak tekintik. Helyette egyértelműen a land art megnevezés terjedt el a művészettel foglalkozó nemzetközi körökben.
A land art a természeti környezet formavilágát és kellékeit (térszínformák, sziklák, kövek, növényzet stb.) monumentális szabadtéri installációk létrehozásához alkalmazó művészeti irányzat, mely a 60-as évek végén, a 70-es évek elején Amerikában indult hódító útjára. A land art szülőhazájában talán ezért is ragaszkodnak a belőle kinövő számtalan irányzat egzakt megnevezéséhez, mint amilyen az ecoart, az environmental art, az earth art, vagy a primitivist art.
A nature art magyar megfelelőjével, a természetművészet kifejezéssel első ízben az Ernst Múzeumban megrendezett Természetesen című kiállítás (1994) katalógusának előszavában találkozhatunk, Keserü Katalin tollából. Ugyanitt Sturcz János így ír a kiállítás koncepciójáról:
„Válogatásunkban azokra a művekre összpontosítottunk, melyek: 1. a természettel való harmónia újrateremtésére törekszenek; 2. a természeti anyagokat, tárgyakat, energiákat, helyszíneket közvetlenül alkalmazzák az alkotásban, azaz a természettel való közvetlen fizikai kapcsolatteremtésen alapulnak. A természet tehát alapvetően nem ábrázolási témát, hanem inkább attitűdöt jelez, amely nem kapcsolható kizárólagosan egyetlen irányzathoz (pl. resource, ecological, green, primitivist, ritual, earth, land etc. art), hanem mindezen szemléletmódok metszéspontjában, illetve azok egymásrahatásából jön létre…"
E definíciót ma is elfogadhatjuk. Ezek a művek az urbánus környezettől távol, általában természeti, esetleg falusi környezetben jönnek létre. Az így létrehozott „jel" az adott táj specifikumát, egyedi jellegét erősíti, összefonódásuk megváltoztathatatlan, a mű nem tud létezni ezen a meghatározott környezeti kontextuson kívül.
Az alkotás elkészítésénél a művész az adott környezetben fellelhető természetes anyagokat használja, melyek általában múlandóak, lebomlanak, így maga a mű is efemer jellegű. Az idő ezáltal konkrét formában jelenik meg a műben, hiszen már az alkotás pillanatában bele van kódolva egy bizonyos élettartam. Ebben az esetben nem érvényesül a konvencionális, örökkévalóságnak szánt műalkotás mítosza – az alkotás a természet ciklikus változásainak idejében létezik.
Az anyagmegmunkálás során az alkotó főleg a kézműves technikákra szorítkozik – csapolás, fonás, eresztés, kötözés stb. –, és kerüli a gépi megmunkálást. A természetművész tiszteli a népművészetet, a nyugati kultúrán kívül eső művészetet, nem kiemelve azt saját kontextusából.
Fontos megjegyezni, hogy a természetművészeti művek bizonyos szempontból a mainstream ellenében születnek, általában nem szállíthatók, így kevésbé integrálhatók a galéria és múzeumi intézményrendszerbe, valamint immobilitásuk folytán a gyűjtők érdeklődésén is kívül esnek.
A természetművészet tehát olyan izgalmas és átfogó területe a vizuális művészetnek, mely az erősödő ökológiai problémák okán nagyon aktuális és társadalmi értelemben is hasznos művészi kifejezés. A természetművész alkotói magatartásának megfigyelésekor azt a képességét fontos vizsgálni, hogy miként hagy harmonikus, mögöttes tartalommal rendelkező jelet a természetben. A természetművész egy olyan magatartás körülírása lehet, amely még csak most van kialakulóban, nem kristályosodott tökéletes fogalommá, ám egyeseknél már szemléletté, sőt cselekvéssé vált. (Erőss István: Természetművészet, 2011, 11–13. o.)
Természetművészet – változatok / Nature Art – variations| Műcsarnok, a Magyar Művészeti Akadémia intézménye
2016. július 27. – október 16.
kétnyelvű, színes katalógus, 224 oldal
A tartalomból:
Lányi András: Öko-esztétika / Eco-aesthetics
Keserü Katalin: Természet és művészet Magyarországon 1960–2000 / Nature and art in Hungary 1960–2000
John K. Grande: Kis gesztusok / Small gestures
Keserü Katalin: Természetművészet – definició szerint és anélkül – Magyarországon / Nature art with and without a definition – in Hungary
Mahmoud Maktabi: Ökoavantgárd / Eco avant-garde exhibition
(5900 Ft)
