Szindbád alakja felfogható a „dongiovannizmus" magyar változataként – nyilatkozta Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház magazinjának. – A hódító férfi karakterénél azonban sokkal fontosabb dologról szól a Szindbád. Egy ember, aki szellemként tér vissza, és még a túlvilágról is udvarol, az számomra inkább az életbe való kapaszkodásról, az életért való rajongásról, és nem a hódításról szól. A halálból a nőkön keresztül nyúlik vissza az életbe, vagy a halál elől menekül… A nők és a szerelem töltik be a közvetítő szerepet ebben a lelki utazásban. Mert Szindbáddal tudjuk: a szerelem az egyetlen dolog, amiért érdemes ezt a nyomorúságos életet elviselni. Krúdynál még a halálban is szerelmeskednek az emberek. Sőt, az egyik novellájában éppen az derül ki, hogy az öngyilkosok büntetése az, hogy nem mocoroghatnak, vagyis nem szerelmeskedhetnek a föld alatt.
Krúdy barokkos novella és regényfolyamát parádés szereposztásban viszik színre: Szindbádot Mátray László alakítja, Majmunkát Udvaros Dorottya, a további főbb szerepekben látható Bodrogi Gyula, Nagy-Kálózy Eszter, Reviczky Gábor és Szarvas József is. 2015. december 1-jén a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti Tagozatának Keddi kaleidoszkóp című műhelybeszélgetés-sorozatában Vidnyánszky Attila és a produkció dramaturgja, Verebes Ernő beszélgettek az előadásról a Pesti Vigadó Sinkovits Imre Kamaraszínpadán.