Az 53 magyar filmet több mint egy éven keresztül vetítik a mozik vidéken és Budapesten, illetve szerepelnek a Duna Televízió műsorán is. Milyen témákat érinthet a filmek körüli diskurzus?
A lista meghatározóan az 1955 és 1995 közötti négy évtized filmterméséből merít. Az időszakot a társadalmi jelentést előtérbe állító szerzői filmek dominanciája határozza meg, s ezt a válogatás is tükrözi, hiszen a filmek döntő része ebből a csoportból kerül ki. Mindezek alapján az 53 film a 20. századi második felének társadalmi változásaival, ezek történelem- és személyiségformáló hatásaival foglalkozik. Konkrét témaként elsősorban egyes történelmi korszakok, illetve társadalmi csoportok bemutatása fogalmazódik meg bennük.

A magyar filmtörténet mely korszakai, milyen stílusirányzatok tűnnek népszerűnek e lista alapján?
A lista az 1945 utáni időszak filmművészetét állítja előtérbe. Ezen belül az egyes filmtörténeti periódusok reprezentációja kiegyenlített, vagyis a kiemelkedőnek tartott magyar új hullám termése nincs jelen több filmmel, mint például a hetvenes évek korszakáé. Feltűnően kevés film képviseli az 1945 előtti időszak egészét, illetve az 1989 utáni szakaszt. A műfaji filmek tekintetében a lista szintén nem tér el a korábbi kánonok preferenciáitól, s mindenekelőtt a történelmi filmek, illetve az irodalmi adaptációk köréből emel be egy-egy alkotást.

Milyen szerepe lehet az ehhez hasonló listáknak a kánonképzésben?
E tekintetben fontos körülmény a válogatók csoportja. Annak jellege és összetétele, valamint a lista tanúsága szerint az összeállítók értékszempontját a szerzői film, értelmezési preferenciáját pedig a társadalmi jelentés határozza meg. Ezek a magyar kultúra általános és hagyományos kánonképző összetevői, vagyis a mostani lista kifejezetten a meglévő magyar filmtörténeti kánon megerősítését szolgálja. Mindezt mi sem jelzi jobban, mint hogy a korábbi két, igaz, jóval szűkebb reprezentatív listához képest (az 1968-as „Budapesti 12" és a 2000-es „Új Budapesti 12") minimális az eltérés (az első 12-ből mindössze két film, a másodikból pedig egyetlen egy hiányzik).

Van olyan film az ötvenhárom között, amely a magyar filmtörténeti toplistákhoz képest új elem? Van esetleg olyan jelentős alkotás, ami kimaradt ebből a válogatásból? 
A fentiekből következően a mostani lista jóval inkább megerősíti a korábbiakat, semmint új kánont jelölne ki. Ehhez képest vethető fel az összeállítással kapcsolatosan néhány érdekesség: a legtöbb filmmel Fábri Zoltán van jelen (6), szemben a nemzetközileg ismertebb Jancsó Miklóssal (3) vagy Makk Károllyal (3). Szabó Istvánt ugyanakkor nem az új hullámos, hanem a nemzetközileg sikeres filmjei képviselik (Mephisto, Redl ezredes). A radikális nyelvújítók közül Bódy Gábor szintén két filmjével szerepel az összeállításban (Amerikai anzix, Psyché), míg Jeles András és Tarr Béla eggyel-eggyel (A kis Valentino, illetve Sátántangó). Végül meglepő a Te rongyos élet felkerülése a listára, mind filmtörténeti értéke, mind a rendező, Bacsó Péter életművén belüli helye tekintetében.

A középiskolások korosztálya számára mi tűnhet érdekesnek ebben a sorozatban, milyen szempontokat érdemes kiemelni a filmek tárgyalásakor? 
Az 1945 utáni magyar film stílustörténetének áttekintésén túl a sorozat jó lehetőséget nyújt történelmünk, s azon belül mindenekelőtt a 20. század társadalomtörténeti folyamatainak élményszerű, személyes sorsokon átszűrt megismerésére.