A Mesterkulcs – Technikai civilizáció magyar művészek szemével című képzőművészeti kiállítás kurátora Offenbacher Ferenc és Orosz Márton volt.   Moholy-Nagy László: Fényvízió Fény, te rendező, irányító fény, te elérhetetlen, visszaverődve világító, minden létezőt megvilágító, áradj belém; fény, te büszke, éles fény, te vad fény, tisztítsd meg szemem. (1917)   „Ez az évszázad a fényé" – fogalmazott Moholy-Nagy László 1927-ben, egy évtizeddel azután, hogy megírta Fényvízió című versét. Ki ne értene egyet ezzel a profetikus kijelentéssel a 21. század elején, látva azt, hogy a mesterségesen előállított fény mindennapi életünk elmaradhatatlan kellékévé vált? A kiállítás nemcsak a fény művészetben való felhasználását állítja fókuszba, de a teljesség igénye nélkül azokat a kezdeményezéseket is bemutatja, amelyekben a művészet és a tudomány közötti kapcsolat a nem hagyományos médiumok újszerű használta révén fogalmazódik meg.   A kiállításon szereplő művek annak a tradíciónak, annak a szellemi-kulturális örökségnek a történeti ívét rajzolják meg, ami a technológiai alapú művészet „mesterkulcsát" megteremtő magyar művészek a fény alapú vizualitás autonóm művészeti formává emelésére tett kezdeményezéséből létrejött.   Kepes György és Moholy-Nagy László a huszadik századi művészet történetében az elsők között voltak, akik gyakorló művészekként és elméleti szakemberekként is foglalkoztak a fény közösségi szerepével és a fényművészet urbanisztikai funkciójával. Moholy a kinetikus művészet ikonikus alkotásának tekintett Fény-tér-modulátor (1922–1930) megtervezésével, Kepes pedig a legelső köztéri neonmű (1949–1950) felállításával. A kiállításon bemutatott következő két generáció művészei az ő szellemi örökségükre hivatkozva találtak rá a médium nyelvével kifejezhető új lehetőségekre. Közülük is kiemelkedik a digitális művészet születésénél bábáskodó, rajzai, festményei elkészítéséhez a legelsők között számítógépet használó Molnár Vera, aki az 1960-ban létrejött párizsi Groupe de Recherche d'Art Visuel (GRAV) társalapítója volt, valamint az 1977-ben a budapesti FOTON-ART csoportot létrehozó Csáji Attila, az MMA rendes tagja, aki az akkoriban felfedezett új fényforrás, a lézer művészeti vonatkozásainak a tanulmányozásában ért el úttörő eredményeket Magyarországon és az Egyesült Államokban, az MIT vizuális kutatóközpontjának ösztöndíjasaként. A téma és a helyszín szempontjából is szimbolikus jelentőségű, hogy az európai avantgárd történetének egyik legelső, a művészet és a technológia összekapcsolására irányuló elképzelését, a Fényproblémák a képzőművészetben című könyvet a magyar szobrász Barna Miklós és a román festő Arthur Segal közösen fogalmazta meg és adta ki 1925-ben. Az ő, és a korszak hasonló, az optikai kultúra új formáit vizsgáló esztétikának volt köszönhető, hogy a művészek egy csoportja a pigment alapú festészetnek tudatosan hátat fordítva a direkt fényalakítás mellett tört lándzsát, megteremtve a lehetőségét az olyan köztes műfajok kialakulásának, amelyekre nem csak a kortárs médiaművészet, de bizonyos értelemben a mindennapjainkat behálózó digitális kultúra is épül.   A tárlat 2016. április 19. és május 22. között tekinthető meg, keddtől péntekig 10-től 17 óráig, szombaton és vasárnap 10–14 óráig.   A kiállítás további helyszínei: - Kolozsvár, Bánffy Palota (május 29.) - Marosvásárhely, Kultúrpalota (június 25.) - Csíkszereda, Csíki Székely Múzeum (ősz folyamán)