A legkülönbözőbb művészeti ágakban dolgozó szakemberekként egybevágó tapasztalatunk, hogy a jelenkori magyar művészeti kánon nem szakmai konszenzus, hanem egy hatalmi konstrukció végeredménye, a késő-kádárizmusból megörökölt szemléletmód és esztétika terméke, amely egy szűk, a kádári rendszerben megszerzett privilégiumait átörökítő elitnek az egész hazai művészeti szcénára ráerőszakolt diktátuma.
Mivel őszintén tartunk a hazai kultúra jelentős értékeinek és sokszínűségének elvesztésétől, első lépésként egy konferencia keretén belül a nemzetközileg is erősen megkérdőjeleződött posztmodern kánon elméleti premisszáinak megvitatására, az azon kívül eső művészeti jelenségek bemutatására és a hazai posztkommunista kánon problémáinak tényszerű feltárására teszünk kísérletet.
A konferencia központi kérdése, hogy történt-e kánonváltás a '89-es politikai változást követően a magyar kultúrában, a különböző művészeti ágakban, vagy lényegében a késői Kádár-rendszer értékrendje és az azt biztosító hatalmi-intézményi rendszer öröklődött tovább. Ha nem történt változás, miért nem? Egyáltalán kell-e, indokolt-e új vagy más kánon, van-e empirikus alapja, magyarán létrejött-e egy olyan, az uralkodó kánonba nem illeszkedő, vagy azon kívül rekesztett művészet, amely új kánon vagy kánonok létrejöttét igényli?