
Makovecz-kiállítás Ulánbátorban
„… összekötni az eget és a földet…"
Új kiállítás nyílik „… összekötni az eget és a földet…" címmel 2018. október 15-én a Mongol Festőművészeti Galériában, Ulánbátorban, a Magyar Művészeti Akadémia alapító, örökös tiszteleti elnökének, az Ybl-, Kossuth‑, és Prima Primissima díjas, Magyar Corvin-lánccal kitüntetett Makovecz Imrének a műveiből. A tárlat 2018. december 13-ig látogatható. Az ulánbátori előtt csupán egy héttel nyílik meg a dél-uráli Izsevszkben is egy hasonló, Makovecz Imre építészeti munkásságát bemutató tárlat, amely az Oroszországban már több éve, rendkívüli sikerrel zajló vándorkiállítás hatodik, egyben utolsó állomása.
Új kiállítás nyílik „… összekötni az eget és a földet…" címmel 2018. október 15-én a Mongol Festőművészeti Galériában, Ulánbátorban, a Magyar Művészeti Akadémia alapító, örökös tiszteleti elnökének, az Ybl-, Kossuth‑, és Prima Primissima díjas, Magyar Corvin-lánccal kitüntetett Makovecz Imrének a műveiből. A tárlat 2018. december 13-ig látogatható. Az ulánbátori előtt csupán egy héttel nyílik meg a dél-uráli Izsevszkben is egy hasonló, Makovecz Imre építészeti munkásságát bemutató tárlat, amely az Oroszországban már több éve, rendkívüli sikerrel zajló vándorkiállítás hatodik, egyben utolsó állomása.
A kiállítás Makovecz Imre 2011-es halála óta a munkásságát legátfogóbban bemutató művészeti anyag, amely azonban így is csak a hagyatékának egy részét képes ismertetni. A Kossuth-díjas építész életének legfontosabb állomásait követhetjük nyomon fényképeken, rajzokon és írásain keresztül. Két makett mutatja be a sevillai világkiállítás magyar pavilonját és a visegrádi Erdei Művelődési Házat. Emellett az eddig meg nem valósult, felső-krisztinavárosi Szent Mihály-templom egy-egy vázlata is látható lesz molinókon.
A tárlat tablókon keresztül vonultatja fel Makovecz Imre megépült és tervezett épületeinek fotóit, emellett az építész skiccrajzait, személyes munkaeszközeit is kiállítják.
A tárlat által nyújtott információk befogadását nagyban segíti a Szent Mihály-templom tervezéséről készült diavetítés és Dárday István nyolcperces animációja, amely különleges élményt nyújt az érdeklődők számára.
„Makovecz olyan tökélyre fejlesztette a szabadkézi rajzolás művészetét, hogy minden egyes vázlata, skicce egy-egy önálló képzőművészeti alkotás" – jellemzi Makovecz Imre rajzait, vázlatait és írásait a kiállítás kurátora, Csernyus Lőrinc építész, művészeti író, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja.
Csernyus szerint rajztudása, arányérzéke, térlátása egyedülálló az építészek között. „Mindig foglalkoztatta a tájak, növények, és az épületek szimbiózisa, amely az emberi alkotóerőnél nagyobb erő jelenlétét sugallta. A rajzaiban alkotta meg a múlt és jövő építészetét. Előre és hátra közlekedett az időben és a tájban, a »lehetett volna« világában."
A Makovecz Imre munkássága iránti érdeklődést jól jellemzi, hogy az ulánbátorival szinte egy időben nyílik meg a dél-uráli Izsevszkben is egy hasonló tárlat, amely az Oroszországban már több éve, rendkívüli sikerrel zajló vándorkiállítás hatodik, egyben utolsó állomása. (Korábban Moszkvában, Szentpétervárott, Cseljabinszkban, Jekatyerinburgban, Nyizsnyij Novgorodban láthatták ezt a tárlatot.)
Érdekes epizód, hogy a mester a witteni Waldorf főiskola tervezésekor ismerkedett meg Eginhard Fuchs antropozófussal, aki később, a 2000-es évek elején felkérte őt egy óvoda és iskola tervének elkészítésére. Így született meg a Remény Hídja (Bridge of Hope) vázlatterve egyetlen nap alatt, amely szintén látható lesz a mongóliai kiállításon. Az oktatási épület hasonlít a földhalmokba régen épített nemzetségfő-palotákhoz, dombházakhoz, melyeket Írországtól Mongóliáig megtalálunk, s amelyeknek mobil változata a jurta; stabil égi alternatívái a kőkörök.
A Magyar Művészeti Akadémia kiállításának együttműködő partnere a Külgazdasági és Külügyminisztérium, Magyarország Ulánbátori Nagykövetsége, valamint a Mongol Festőművészeti Galéria.
A tárlat tablókon keresztül vonultatja fel Makovecz Imre megépült és tervezett épületeinek fotóit, emellett az építész skiccrajzait, személyes munkaeszközeit is kiállítják.
A tárlat által nyújtott információk befogadását nagyban segíti a Szent Mihály-templom tervezéséről készült diavetítés és Dárday István nyolcperces animációja, amely különleges élményt nyújt az érdeklődők számára.
„Makovecz olyan tökélyre fejlesztette a szabadkézi rajzolás művészetét, hogy minden egyes vázlata, skicce egy-egy önálló képzőművészeti alkotás" – jellemzi Makovecz Imre rajzait, vázlatait és írásait a kiállítás kurátora, Csernyus Lőrinc építész, művészeti író, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja.
Csernyus szerint rajztudása, arányérzéke, térlátása egyedülálló az építészek között. „Mindig foglalkoztatta a tájak, növények, és az épületek szimbiózisa, amely az emberi alkotóerőnél nagyobb erő jelenlétét sugallta. A rajzaiban alkotta meg a múlt és jövő építészetét. Előre és hátra közlekedett az időben és a tájban, a »lehetett volna« világában."
A Makovecz Imre munkássága iránti érdeklődést jól jellemzi, hogy az ulánbátorival szinte egy időben nyílik meg a dél-uráli Izsevszkben is egy hasonló tárlat, amely az Oroszországban már több éve, rendkívüli sikerrel zajló vándorkiállítás hatodik, egyben utolsó állomása. (Korábban Moszkvában, Szentpétervárott, Cseljabinszkban, Jekatyerinburgban, Nyizsnyij Novgorodban láthatták ezt a tárlatot.)
Érdekes epizód, hogy a mester a witteni Waldorf főiskola tervezésekor ismerkedett meg Eginhard Fuchs antropozófussal, aki később, a 2000-es évek elején felkérte őt egy óvoda és iskola tervének elkészítésére. Így született meg a Remény Hídja (Bridge of Hope) vázlatterve egyetlen nap alatt, amely szintén látható lesz a mongóliai kiállításon. Az oktatási épület hasonlít a földhalmokba régen épített nemzetségfő-palotákhoz, dombházakhoz, melyeket Írországtól Mongóliáig megtalálunk, s amelyeknek mobil változata a jurta; stabil égi alternatívái a kőkörök.
A Magyar Művészeti Akadémia kiállításának együttműködő partnere a Külgazdasági és Külügyminisztérium, Magyarország Ulánbátori Nagykövetsége, valamint a Mongol Festőművészeti Galéria.