Schrammel Imre szülővárosának, Szombathelynek 2019-ben ajándékozta életműve jelentős részét, 111 alkotást – ezek, valamint a Herendi Porcelánművészeti Múzeumból letétbe kapott 30 műve tekinthető meg az új műemléki épületben. A rendezvénysorozat a Savaria Szimfonikus Zenekar előadásával és Kernács Gabriella művészettörténész Schrammel Imre alkotói karrierjének nóvumát érzékeltető idézettel indult – „talán senki nincs, aki – nemcsak a magyar, de a nemzetközi művészeti porondon is – a kerámiáról, a porcelánról gyakorlati és elméleti szinten többet tudna, mint ő." (A könyv bevezető tanulmányának és az ahhoz tartozó életmű-interjúnak az írója nem érhette meg a mű megjelenését.)

„Nem kitaláltam a formát, hanem megpróbáltam olyat csinálni, amit az anyag mondott."

Dr. Nemény András, Szombathely polgármestere Schrammel Imrének, a város híres szülöttének megköszönte, hogy jóvoltából tovább gazdagodik Szombathely kincseinek sora. Ráadásul egyszerre egy színvonalas épülettel – a gyűjteményt befogadó Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum új tagintézményével, kiállítóhellyel, és rengeteg felbecsülhetetlen értékű műalkotással, egy egész élet munkájával. Ki is valójában Schrammel Imre? – tette fel a kérdést. Számára nem a címei meghatározóak elsősorban, pl. a Magyar Iparművészeti Egyetem volt rektora, nem az elismerései (a nemzet művésze), még csak nem is foglalkozásának megnevezése – keramikus művész, hanem az, ami az igazi mivolta: „Schrammel Imre maga a teremtő erő. A teremtő erő, aki a tűz, a víz, a föld és a levegő ura. Aki ujjai érintésével világokat formál. Megtalálja, felszabadítja az ősit, új értelmet ad neki… Ő ugyan sokkal szerényebben fogalmaz, csupán eszköznek nevezi magát, aki nyomot hagy az ősi anyagban." A megnyitó ünnepség következő szakaszában a Savaria Múzeum igazgatója, Csapláros Andrea egy naplót ajándékozott a művésznek, amibe egy új nyitány hajnalaként a 2014-ben kötet formában is megjelent Naplóját (Schrammel-napló) folytathatja, valamint hagyományos keretek között, egy nemzeti színű szalag átvágásával hivatalosan is megnyitották az állandó kiállítást és az otthont adó épületet.

„Nagyon sokszor gondoltam arra, hogy ha már az ember ilyen szamárságokat csinál, amit művészetnek neveznek – nem tudom, hogy kell-e, de az ember csinálja – akkor valami olyanra lyukadjon ki, ami ha nem egy hitet szolgál, legalább legyen valami értelme."

Wehner Tibor művészettörténész hét évtized bevehetetlen alkotói munkásságának fontosabb sarokköveit megemlítve, az állandó kiállításon szereplő műtárgyak genezisét, és a gyűjtemény  tematikai egységeit (Metszések, Lőtt formák, Nyomhagyás, Hordalékok, Figurák, Pompei, Torzók, Minotaurosz) mutatta be a közönségnek, olyan sorsszerű, ars poeticát kialakító történéseket, jellemző jegyeket címszavakba foglalva, mint pl. „amikor a kisiskolás Schrammel Imre a természetrajzi szertárban elkezdett állatokat, madarakat preparálni, s a holt állati tetemeket látszólag újra élettel felruházva egyszerre került közel, nagyon közel a természethez és a formaalakításhoz, a plasztikához". „Egyedi vonásokkal felruházott, anyagkutatásaival és technikai kísérleteinek újdonságaival gazdagított, esetenként meghökkentő műformálási metódusokkal és mély értelmű mondandókkal szembesítő kompozíciói" mellett azt sem felejthetjük, hogy Magyarországon Schrammel Imre honosította meg a kerámiaművészeti szimpózium-mozgalmat. „Az alkotótelepi munka anyag- és technikai kísérletekkel 1969 óta hallatlanul mozgalmas, művészeti vívmányokkal kamatozó, friss szemléletű, korszakjelző műegyüttesekkel gyarapodott kerámiaművészetünk." Ezenfelül pedig, mint a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára tanítványok százait készíthette fel és indíthatta el a művészpályán. Wehner Tibor a sok veretes és mégis egyszerű tanítói útmutatások között tallózva „Schrammel-tételként" utalt a következőre: „A művészet egyik lehetséges magyarázata a nyomhagyás." És e nyomhagyás során – utalva az alkotómunka technikai meghatározottságára, a négy őselem nélkülözhetetlen és szükségszerű szerepvállalására – megvallja, hogy: „a legfontosabb dolgokat rábízom a természetre."

„Azt mondom, hogy a repedés szép. Egy olyan keramikusnak, akinek az egész élete azzal telt el, hogy az edény peremének utolsó millimétere is tökéletes, szabályos és kerek, a máz pedig hibátlan legyen, szörnyű lehet, hogy jön egy kelet-európai ürge, és azt mondja, hogy a repedés szép."

A könyvbemutatón Pécsi Györgyi, az MMA Kiadó ügyvezető igazgatója, az MMA levelező tagja az MMA Kiadó rövid bemutatása után kitért a német nyelven is megjelent életműalbum bevezető tanulmányára, amiben együtt áll a filozófia, a poétika és a lélek. Kernács Gabriella művészettörténész érdeme ezenkívül a könyvben szereplő mindenre kiterjedő életmű-interjút tekintve is elévülhetetlen. Szintén a művészettörténész erőfeszítéseit méltatva a könyv kapcsán Fejérvári Gergely felvetésére (egy nagy monográfia megírása során hogyan lehet egyensúlyozni az objektív és szubjektív, személyes és tárgyilagos közlésmód között) feleletként Wehner Tibor kiemelte, hogy Kernács Gabriella képes volt ötvözni e két szemléletmódot. Egyszerre nézte kívülről Schrammel Imre munkásságát, mint művészeti jelenséget, és egyszerre tudta belülről, minden művészettel kapcsolatos mozdulatát és gondolatát nagyon mélyen átérezve és személyes élménnyé téve megírni az élményeit és tapasztalatait – tehát egyszerre objektív és szubjektív képet alkot az akadémikusról, ami tudományossága ellenére is megejtő közelségbe hozza a művészt.
Schrammel Imre a beszélgetés során három fontos megjegyzést tett. Először is „ha az ember más úton jár, mint amit előírnak, akkor sok mindenkit provokál". A kor konvencióit messze meghaladó alkotói jellem és nyomhagyás kanonizálhatósága személyében ezért még nem teljes és nem egyértelmű. A másik, hogy ez életének első alkalma, amikor saját munkáit összegyűjtve, összefoglalva láthatja az elejétől a végig. Végezetül külön kiemelte Bárd Johanna, a kötet tervezője, és Czenki Zsuzsanna a Savaria Múzeum igazgatóhelyettesének lelkiismeretes és hihetetlen érzékenységgel patronált munkáját. Czenki Zsuzsanna tulajdonképpen a kurátor szerepét töltötte be és koordinálta a kiállítás megvalósulását.
A Múzeumok Éjszakájához is kapcsolódó események záró akkordja dr. Aknai Tamás művészettörténész, professor emeritus „Thészeusz tarisznyája" címmel megtartott előadása volt. Ebben kontextusba helyezte Schrammel Imre életművét, megnevezve ihletet, inspirációt adó történelmi pillanatokat, és olyan keramikusművészeket, akik hasonló utat jártak be, mint ő, vagy Schrammel életét és munkásságát követve rokon minták mentén alakították ki saját arculatukat.

A szépívű ceremoniális rendezvénysorozat részeként a múzeum a nap folyamán több tárlatvezetést is tartott. A programon mások mellett részt vett Vashegyi György, az MMA elnöke és Kucsera Tamás Gergely főtitkár is.

A kiállításról
Az egykori Éva-malom első emeletén található a művész pályáját tematikus rendben feldolgozó kiállítás. A terembe belépve a Kapuk sorozat darabjai invitálják beljebb a látogatót a további egységek megtekintéséhez. Találkozhatunk a pálya elején született hollóházi porcelánkísérletek darabjaival, és a talán legforradalmibb alkotásaival, a lőtt munkákkal. A lövés- és robbantás alakította áttöréseken áttekintve a kiállítás két másik tematikus egységébe pillanthatunk: a történelmi sorsfordulókra utaló művekre és a férfi-bika gondolattal játszó Minótauroszok világába.
A drapériás figurák csavarodó alakjai női szentek, mitológiai alakok, valamint a Duna és a Rába metaforái. A két folyóhoz és árteréhez kapcsolódó élmények, folyami evezések az ihletői a hordalékoknak, míg a madárlenyomatok a Bugaci-tóhoz köthető természet-fürkész kísérletezések szürreális, drámai szüleményei. Külön témaként vannak jelen a kiállításban a személyes vonatkozásokkal bíró portrék és állatábrázolások, valamint a csendéletek. A tovább alakított munkák bonyolult, teljesen egyéni készítéstechnikai újítást hordoznak. A herendi porcelánok a gyárhoz kapcsolódó életszakasz termékei: a karneváli téma és Minótaurosz-ábrázolások jellemzik. Végül az elmúlás sorozat darabjai zárják a kiállítást, emlékeztetve bennünket, hogy porból lettünk, porrá leszünk, lassan minden eltűnünk…