Az eseményen köszöntőt mondott Turi Attila, az MMA elnöke, a szerkesztőbizottság elnöke. A résztvevők között mások mellett jelen volt Richly Gábor, az MMA főtitkára, felelős kiadó, Kulin Ferenc, a lap első főszerkesztője, az MMA elnökségének tagja és Kucsera Tamás Gergely korábbi főtitkár, társfőszerkesztő, az MMA rendes tagja, illetve Falusi Márton főszerkesztő, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) tudományos munkatársa.


Turi Attila, aki a legelső számtól a 2021/2. számig a Magyar Művészet főszerkesztő-helyettese volt, visszaemlékezett arra a tíz évvel ezelőtti december 6-ára, amikor megjelent a kiadvány első száma, amellyel büszkén dicsekedett a Magyar Építészek Szövetsége és Kamarája néhány tagjának, akikkel Kínába utazott. A lapot kézbe véve rögtön magával ragadta annak sajátos arculata és tartalmának hiánypótló volta. Sokszínűsége az akkori szerkesztők és Árendás József grafikus, az MMA rendes tagja munkáját dicsérte. Különösen tetszett neki az a szerkesztői szándék, hogy az írások semmilyen irányt nem akartak határozottan megszabni, ehelyett kérdéseket és gondolatokat vetettek fel, vagyis ajtókat nyitottak a párbeszédre. Külön kiemelte, hogy ez a nyitottság jellemző maradt mind a negyvenöt eddig megjelent számra, amely mintegy négyszáz szerző közreműködésével készült el. Emellett nagyon fontosnak tartotta, hogy a számok tartalma folyamatosan felkerül a Magyar Művészet honlapjára, és minden lapszámot nyilvános beszélgetés keretében mutatnak be a Pesti Vigadóban.


Falusi Márton főszerkesztő kérésére Kucsera Tamás Gergely felidézte, hogy az MMA köztestületként miért határozta el művészetelméleti folyóirat indítását. Külön kitért arra a küldetésre, amelyet a lapnak szántak. Fekete György elnöknek egyetlen kérése volt, hogy a létező lapok egyikének profiljába se legyen beilleszthető a Magyar Művészet tartalma. Egyetlen szerkesztő se érezze úgy, hogy az ő területére tévedtek. A lap működésén keresztül kívánták újrafogalmazni a művészetelmélet jelentését. 
Ezzel egy időben már körvonalazódni látszott, hogy a Hild-villában megalakul az MMA MMKI, illetve a köztestületben a későbbiekben létrejön a művészetelméleti tagozat. Arra azonban nagyon hangsúlyosan odafigyeltek, hogy a Magyar Művészet ne váljon a kutatóintézet vagy a művészetelméleti tagozat kizárólagos fórumává. Ezen elképzelések mentén kezdett az elnökség előtt körvonalazódni főszerkesztőként Kulin Ferenc neve. 


Kulin Ferenc a hetvenes évek legendás folyóirata, a Mozgó Világ főszerkesztőjeként beletanult abba, hogy milyen bonyolult egy lapot szerkeszteni, hányféle emberi és szakmai tényezőt kell szem előtt tartani munka közben. Mint elmondta, örömmel tekint vissza a Magyar Művészet főszerkesztőjeként megélt hét évre. Szerinte nem csupán a Mozgó Világnál töltött emlékezetes időszak miatt hívták meg, hanem azért is, mert megfelelőnek tartották a művészetelméleti arculat kialakításához. Korábban az ELTE reformkori tanszékén dolgozott és ott is minduntalan felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy a felvilágosodás és a reformkor meghatározó alkotói kiváló művészeti tanulmányokat, esszéket írtak. Ez irányú kutatásainak és publikációinak nagy szerepük volt abban, hogy a tanszéken gyökereket eresztett. Rokonszenvesnek találta, hogy az esszét a Magyar Művészet meghatározó műfajának tekintették a lap alapítói. 
Kucsera Tamás Gergely és Kulin Ferenc emellett megfogalmazott néhány gondolatot a tematikus számok fontosságáról, illetve a mai esszéírók, kritikusok, recenzensek habitusának művészetelméleti jelentőségéről. 


A lapbemutatón a legutóbbi szám szerzői közül közreműködött Csatári Bence, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának tudományos főmunkatársa, Stumpf-Biró Balázs, a Pannon Egyetem doktorandusza és Sturm László főszerkesztő-helyettes is.
 
B L

A Magyar Művészet kéthavonta megjelenő művészetelméleti orgánum, amely valamennyi művészeti ág jelenségeivel foglalkozik. A tudományos világkép talaján áll, de – a művészettudománytól és a művészettörténettől az esszéig – tekintetbe veszi a művészetről való beszédmódok sokféleségét, kevésbé egzakt jellegét, relatív meghatározatlanságát és rögzíthetetlenségét. Elismeri, hogy az esztétikai viszony feltárására, a műalkotások leírására, a hatásmechanizmusok vizsgálatára irányuló buzgalom maga is a művészi invenció ismérveit hordozza, tárgyát teljességgel sohasem merítheti ki. A folyóirat szerkesztési gyakorlata egyetlen művészettudományi módszer mellett sem köteleződik el; teret enged a művészetről folyó diskurzusok felülvizsgálatának. A közlemények értekező stílusától ezért nem idegen a kísérletezés, a magyar művelődéstörténetben kitüntetett szerepet betöltő esszényelv. A kezdetben negyedéves folyóirat 2021-ben grafikailag megújult, és azóta kéthavi rendszerességgel jelenik meg, valamint fokozatosan tágul a szellemi horizontja.  Szellemiségében nem eltávolodva az alapítók céljaitól, a hazai folyóiratkínálatban az egyedüli olyan művészetelméleti orgánummá vált, amelyik nem csupán egy adott művészeti ággal foglalkozik, s megközelítése nem csak szakfilozófiai. A legújabb, most megjelent lapszám – a magyar tudomány ünnepéhez kapcsolódva – a természettudományok és a művészetek kölcsönös viszonyát kutató cikkeket állít középpontjába.