Magyar lemez minden idők legjobb tíz Vivaldi-felvétele között
Mi bizonyítaná jobban, hogy nagy szükség van napjainkban a lelki megtisztulást nyújtó régi korok zenéjére, mint az, hogy Vivaldi muzsikájának előadásai közül választotta ki minden idők legjobb 10 felvételét a Diapason című francia klasszikus zenei hanglemez magazin? A rangos szakmagazin minden évben kiválaszt egy szerzőt vagy egy témát, és a megjelent felvételeket rangsorolja. Így került "minden idők legjobb 10 Vivaldi-felvétele" közé az 1990-ben a Hungarotonnál megjelent Juditha Triumphans-album. A legjobb Vivaldi-felvételek közé választott albumon énekel Zádori Mária énekművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja is.
A kiadványon Nicholas McGegan vezényli a Capella Savaria együttest, olyan szólisták közreműködésével, mint Gloria Banditelli, Zádori Mária, Németh Judit, Annette Markert és Gémes Katalin.
Zádori Mária szép elismerésnek tartja a francia sikert. A lemezfelvételre így emlékezik:
– 1986-ban már találkoztam ezzel az izgalmasan szép bibliai nőalakkal, ugyanis a Hungaroton felvette Alessandro Scarlatti La Giuditta című oratóriumát, amelynek címszerepét énekeltem.
A Vivaldi-mű későbbi, 1716-ban mutatták be Velencében, ahol a mester egy olyan zenei intézményben dolgozott, amely egyszerre volt árvaház és leánynevelő intézet. Ebből következik az az egyéni vonása, hogy öt női szólam van a darabban. Ez az egyetlen fennmaradt oratóriuma. Bár latin nyelvű, amely már elavultnak számított a XVIII. században, de már erősen a velencei opera hatása érződik rajta.
– A történeten túl milyen feladat az előadóművésznek hangilag is megformálni a szerepet?
– Mindkét olasz szerző rendkívül énekesbarát, lubickolhatunk a gyönyörű melodikus és virtuóz részletek előadásában, különböző karakterek és hangulatok ábrázolásában. Soha nem jutott eszembe, hogy maszkban, jelmezben lépjek színpadra, habitusomnak sem felel meg a színházi közeg. Nem tudtam elképzelni, hogy negyvenszer elénekeljek valamit, még akkor sem, ha mindig más a rendezés. Erre nem vagyok alkalmas. Pályám során száz, meg száz alakba bújhattam, mindig a szerző és saját elképzelésem szerint. Ebből az következik, hogy állandóan tanultam, mert voltak darabok, amelyek csak egyszer hangzottak el. Mindezzel együtt szerencsés voltam, hogy rátaláltam a hangomnak megfelelő zenei területre. 1971-ben Virágh László vezetésével megalakult az Ars Renata szóló énekegyüttes, amelynek alapító tagja vagyok. Általuk ismerkedtem meg ókori zenei emlékekkel, a reneszansz madrigálokkal, a manierizmus zenéjével, majd következtek különböző zenekarokkal a nagy barokk szerzők, a bécsi klasszikusok, romantikus dalirodalom és a régi magyar XVII–XVIII–XIX. századi énekek.
– Közel 27 év telt el a Vivaldi felvétel óta, ezalatt 62 lemezt készített különböző kiadókkal, változatos helyeken. Kiemelkedik közülük a Vivaldi-felvétel?
– A szombathelyi Bartók Teremben zajlottak a felvételek, a fantasztikus oldott hangulatot teremtő angol származású, ma Amerikában élő karmesterrel, Nicholas McGegan-nel. A 10 évig tartó közös munka alatt mindent megtanultam a barokk zene előadásmódjáról. Új, konvencióktól mentes, friss szemléletet hozott a magyar régizenejátszásba, hiszen ne feledjük, akkor még nem lehetett szabadon elhagynunk az országot. Addig csak külföldi felvételekből, korabeli leírásokból, egy-egy külföldi előadótól tájékozódtunk. Számomra ő az ideális karmester, aki láttatja a zenét, pontosan ki tudja fejezni, hogy mit akar hallani. Ez nagy segítség az énekesnek. Gloria Banditelli már sok régizenei fesztiválon és lemezen volt hallható, ezért is esett rá a választás a címszerep eléneklésekor. Csodálatos, mélytűzű, erotikus hangszíne van, nagyszerű muzsikus, emellett szerény, kedves ember. (Kapcsolatunk később is megmaradt, három éven át mindketten részt vettünk a milánói együttes, az Il Giardino Armonico Bach-kantátasorozatában.)
A Capella Savaria zenekar, amely a kíséretet adta, az első régi hangszereken játszó zenekar volt 1981-ben. 46 éves pályafutásomból 20 évet dolgoztam együtt ezzel a nagyon magas színvonalú együttessel.
A Capella Savaria 36 éve alatt a több mint 80 felvétele közül 18 készült Nicholas McGegan vezényletével. 2017 júniusában jelent meg legutóbbi közös munkájuk. A dupla lemezen, amin Mozart összes hegedűre és zenekarra írott műve szerepel, Kalló Zsolt Liszt-díjas hegedűművész, a Capella Savaria művészeti vezetője szólistaként közreműködik.
Zádori Mária szép elismerésnek tartja a francia sikert. A lemezfelvételre így emlékezik:
– 1986-ban már találkoztam ezzel az izgalmasan szép bibliai nőalakkal, ugyanis a Hungaroton felvette Alessandro Scarlatti La Giuditta című oratóriumát, amelynek címszerepét énekeltem.
A Vivaldi-mű későbbi, 1716-ban mutatták be Velencében, ahol a mester egy olyan zenei intézményben dolgozott, amely egyszerre volt árvaház és leánynevelő intézet. Ebből következik az az egyéni vonása, hogy öt női szólam van a darabban. Ez az egyetlen fennmaradt oratóriuma. Bár latin nyelvű, amely már elavultnak számított a XVIII. században, de már erősen a velencei opera hatása érződik rajta.
– A történeten túl milyen feladat az előadóművésznek hangilag is megformálni a szerepet?
– Mindkét olasz szerző rendkívül énekesbarát, lubickolhatunk a gyönyörű melodikus és virtuóz részletek előadásában, különböző karakterek és hangulatok ábrázolásában. Soha nem jutott eszembe, hogy maszkban, jelmezben lépjek színpadra, habitusomnak sem felel meg a színházi közeg. Nem tudtam elképzelni, hogy negyvenszer elénekeljek valamit, még akkor sem, ha mindig más a rendezés. Erre nem vagyok alkalmas. Pályám során száz, meg száz alakba bújhattam, mindig a szerző és saját elképzelésem szerint. Ebből az következik, hogy állandóan tanultam, mert voltak darabok, amelyek csak egyszer hangzottak el. Mindezzel együtt szerencsés voltam, hogy rátaláltam a hangomnak megfelelő zenei területre. 1971-ben Virágh László vezetésével megalakult az Ars Renata szóló énekegyüttes, amelynek alapító tagja vagyok. Általuk ismerkedtem meg ókori zenei emlékekkel, a reneszansz madrigálokkal, a manierizmus zenéjével, majd következtek különböző zenekarokkal a nagy barokk szerzők, a bécsi klasszikusok, romantikus dalirodalom és a régi magyar XVII–XVIII–XIX. századi énekek.
– Közel 27 év telt el a Vivaldi felvétel óta, ezalatt 62 lemezt készített különböző kiadókkal, változatos helyeken. Kiemelkedik közülük a Vivaldi-felvétel?
– A szombathelyi Bartók Teremben zajlottak a felvételek, a fantasztikus oldott hangulatot teremtő angol származású, ma Amerikában élő karmesterrel, Nicholas McGegan-nel. A 10 évig tartó közös munka alatt mindent megtanultam a barokk zene előadásmódjáról. Új, konvencióktól mentes, friss szemléletet hozott a magyar régizenejátszásba, hiszen ne feledjük, akkor még nem lehetett szabadon elhagynunk az országot. Addig csak külföldi felvételekből, korabeli leírásokból, egy-egy külföldi előadótól tájékozódtunk. Számomra ő az ideális karmester, aki láttatja a zenét, pontosan ki tudja fejezni, hogy mit akar hallani. Ez nagy segítség az énekesnek. Gloria Banditelli már sok régizenei fesztiválon és lemezen volt hallható, ezért is esett rá a választás a címszerep eléneklésekor. Csodálatos, mélytűzű, erotikus hangszíne van, nagyszerű muzsikus, emellett szerény, kedves ember. (Kapcsolatunk később is megmaradt, három éven át mindketten részt vettünk a milánói együttes, az Il Giardino Armonico Bach-kantátasorozatában.)
A Capella Savaria zenekar, amely a kíséretet adta, az első régi hangszereken játszó zenekar volt 1981-ben. 46 éves pályafutásomból 20 évet dolgoztam együtt ezzel a nagyon magas színvonalú együttessel.
A Capella Savaria 36 éve alatt a több mint 80 felvétele közül 18 készült Nicholas McGegan vezényletével. 2017 júniusában jelent meg legutóbbi közös munkájuk. A dupla lemezen, amin Mozart összes hegedűre és zenekarra írott műve szerepel, Kalló Zsolt Liszt-díjas hegedűművész, a Capella Savaria művészeti vezetője szólistaként közreműködik.
