Dékány István, Gulyás Gyula és Szekfű András
Gulyás Gyula 80 éves
Pódiumbeszélgetéssel köszöntötték születésnapja alkalmából Gulyás Gyulát a Vigadóban
Június 27-én töltötte be nyolcvanadik életévét Gulyás Gyula Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, érdemes művész, aki 2006 és 2011 között a Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet tagja volt, 2011-től pedig az MMA rendes tagja. Az MMA Film- és Fotóművészeti Tagozata vetítéssel egybekötött pódiumbeszélgetéssel köszöntötte az ünnepeltet.
Június 27-én töltötte be nyolcvanadik életévét Gulyás Gyula Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, érdemes művész, aki 2006 és 2011 között a Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet tagja volt, 2011-től pedig az MMA rendes tagja. Az MMA Film- és Fotóművészeti Tagozata vetítéssel egybekötött pódiumbeszélgetéssel köszöntötte az ünnepeltet.
Az MTVA Sajtóarchívumának anyaga:
Budapesten született 1944-ben, polgári, értelmiségi családba. Középiskolai tanulmányait a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban végezte, majd az érettségit követően egy évig segédmunkásként dolgozott. 1963 és 1968 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának művészettörténet-magyar szakán tanult tovább, majd 1972 és 1978 között elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem filozófia-esztétika szakát, és közben a Budapesti Műszaki Egyetemen műemlékes szakmérnöki tanulmányokat is folytatott. 1968-tól 1971-ig a Magyar Nemzeti Galéria, majd 1979-ig az Országos Műemlék Felügyelőség munkatársa volt. Ezt követően 1981-ig a Mafilm Népszerű Tudományos Stúdiójának rendezőasszisztens gyakornoka, 1981-től 1991-ig a Mafilm rendezője volt. 1993 és 2007 között a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának kulturális és vizuális antropológia tanszékén docensként oktatott.
Öccsével, Jánossal már kamaszként bekapcsolódtak az akkoriban nagyon élénk amatőrfilm-mozgalomba, 1959 óta készítettek együtt filmeket. Még gyerekként egy rokonuknál látott Chaplin-film és néhány sportfelvétel inspirálta őket arra, hogy közös megtakarított pénzükön egy Admira típusú amatőr kamerát vásároljanak. 1964-ben hat pályatársukkal létrehozták a Cinema'64 Amatőrfilm Stúdiót, ahol hét éven keresztül szociografikus dokumentumfilmeket készítettek 8 mm-es filmszalagra.
Ennek az időszaknak az egyik legfontosabb alkotása a Valóság - síppal, dobbal avagy tűzön, vízen át című munka volt, amely Végh Antal Állóvíz című szociográfiája nyomán a mélynyomorba taszított nyírségi Penészleket mutatta be. Tíz évvel később visszatértek a településre, hogy megszólaltassák korábbi filmjük szereplőit, és hogy felmérjék, történtek-e változások a településen. Tapasztalataikból készült el 1978-ban a Vannak változások című alkotásuk. 1980-ban a Filmvilág című folyóiratban Spíró György így írt róluk: „Ha a forgatás közben történik valami, ami nem illik bele a már felvett anyagok értékeléséből adódó koncepcióba, a koncepciót hajítják el és nem az igazságot. (...) Őket nem a saját okosságuk bűvöli el, hanem mindaz, amit - számukra is váratlanul - a sorsukul jutott magyar történelem produkál."
Portréfilmjeiben Gulyás Gyula neves személyiségek kihívásait örökítette meg, ezek közül a leghíresebb a Mészöly Miklósról készült dokumentumportré 1972-ből, és a Pofonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni című 1980-ból. Testvérével készített játékfilmjeik is gyakran tabunak számító témákat dolgoztak fel, mint az 1966-67-ben forgatott Tanítványok című alkotás, amely egy kisvárosi diáklázadás okait szövevényes struktúráját kutatta. Ezt később már önálló rendezőként Gulyás Gyula felújította, és 2001-ben legjobb kisfilmként elnyerte a Filmkritikusok Díját is.
Törvénysértés nélkül című 1988-as filmszociográfiájukban a Gulyás testvérek elsőként dolgozták fel az 1950 és 1953 között ítélet nélkül hortobágyi kényszermunkatáborokba elhurcolt családok történetét. A drámai visszaemlékezések arról tanúskodtak, hogy a második világháború után hogyan fosztottak meg jogaiktól és tulajdonuktól egész családokat az osztályideológia jegyében. A film először adott nyilvánosságot az egykori deportáltaknak. Ezzel szinte egyidejűleg, 1987-től 1989-ig vették filmre Málenkij robot című alkotásuk anyagát, amely a szovjet kényszermunkatáborokba elhurcolt magyarok visszaemlékezéseiből áll. Az 1989-es több részből álló Balladák filmje című alkotásuk az erdélyi magyarság sorsába nyújt bepillantást Kallós Zoltán erdélyi folklorista portréján keresztül.
A testvérek ezt követően is készítettek közös filmeket (Túlvilági beszélő, Kicsi, mérges öregúr, Mint miközülünk egy), ám művészi útjaik 1997-ben végleg elváltak. Gulyás Gyula első önálló rendezése a Mámo című film volt, amelyben egy parajdi özvegyasszony portréját rajzolta meg. 2001-ben Fény hull arcodra címmel rendezett játékfilmet Király László erdélyi költő, novellista írásából. 2000 és 2014 között készült el az 1990-es marosvásárhelyi eseményeket (a magyar iskoláért való békés tüntetést, az erre való brutális válaszreakciót), továbbá annak következményeit feldolgozó Szembesítés című filmje, majd 2018-ban az MMA-portrék sorozatában készítette el Király Lászlóról szóló kisfilmjét Imádom ezt a kicsi lyukat címmel.
Gulyás Gyula több művészeti szervezet munkájában is részt vesz, 1965-től a Magyar Amatőrfilm Szövetség, 1980-tól a Magyar Filmművészek Szövetségének tagja. 1976-tól 1984-ig volt a Balázs Béla Stúdió (BBS) vezetőségének tagja, 1992 és 1995 között a Magyar Dokumentumfilm-Műhely elnöke, 1998 és 2009 között a MADE (Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesülete) alapító tagja. 2011 óta a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja.
Munkásságáért 1988-ban Balázs Béla-díjat és Magyar Művészetért Díjat is kapott, és elnyerte a Filmszemle fődíját. 1991-ben megkapta a filmkritikusok díját, 2010-ben Schiffer Pál-díjat adományoztak neki, 2013-ban érdemes művész lett. 2021-ben Kossuth-díjat kapott „társadalmi kérdéseket feszegető, a nézőket önismeretre, bátor szembenézésre és megalkuvás nélküli számvetésre tanító, új vizuális megoldásokat alkalmazó, egyéni hangvételű dokumentum- és játékfilmjei elismeréseként", és ugyanebben az évben a szombathelyi Savaria Filmszemlén irodalom kategóriában különdíjjal jutalmazták Kifutás című dokumentumfilmjét, amely a Gulág-túlélő Galgóczy Árpád költő, műfordítóról szól.
Budapesten született 1944-ben, polgári, értelmiségi családba. Középiskolai tanulmányait a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban végezte, majd az érettségit követően egy évig segédmunkásként dolgozott. 1963 és 1968 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának művészettörténet-magyar szakán tanult tovább, majd 1972 és 1978 között elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem filozófia-esztétika szakát, és közben a Budapesti Műszaki Egyetemen műemlékes szakmérnöki tanulmányokat is folytatott. 1968-tól 1971-ig a Magyar Nemzeti Galéria, majd 1979-ig az Országos Műemlék Felügyelőség munkatársa volt. Ezt követően 1981-ig a Mafilm Népszerű Tudományos Stúdiójának rendezőasszisztens gyakornoka, 1981-től 1991-ig a Mafilm rendezője volt. 1993 és 2007 között a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának kulturális és vizuális antropológia tanszékén docensként oktatott.
Öccsével, Jánossal már kamaszként bekapcsolódtak az akkoriban nagyon élénk amatőrfilm-mozgalomba, 1959 óta készítettek együtt filmeket. Még gyerekként egy rokonuknál látott Chaplin-film és néhány sportfelvétel inspirálta őket arra, hogy közös megtakarított pénzükön egy Admira típusú amatőr kamerát vásároljanak. 1964-ben hat pályatársukkal létrehozták a Cinema'64 Amatőrfilm Stúdiót, ahol hét éven keresztül szociografikus dokumentumfilmeket készítettek 8 mm-es filmszalagra.
Ennek az időszaknak az egyik legfontosabb alkotása a Valóság - síppal, dobbal avagy tűzön, vízen át című munka volt, amely Végh Antal Állóvíz című szociográfiája nyomán a mélynyomorba taszított nyírségi Penészleket mutatta be. Tíz évvel később visszatértek a településre, hogy megszólaltassák korábbi filmjük szereplőit, és hogy felmérjék, történtek-e változások a településen. Tapasztalataikból készült el 1978-ban a Vannak változások című alkotásuk. 1980-ban a Filmvilág című folyóiratban Spíró György így írt róluk: „Ha a forgatás közben történik valami, ami nem illik bele a már felvett anyagok értékeléséből adódó koncepcióba, a koncepciót hajítják el és nem az igazságot. (...) Őket nem a saját okosságuk bűvöli el, hanem mindaz, amit - számukra is váratlanul - a sorsukul jutott magyar történelem produkál."
Portréfilmjeiben Gulyás Gyula neves személyiségek kihívásait örökítette meg, ezek közül a leghíresebb a Mészöly Miklósról készült dokumentumportré 1972-ből, és a Pofonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni című 1980-ból. Testvérével készített játékfilmjeik is gyakran tabunak számító témákat dolgoztak fel, mint az 1966-67-ben forgatott Tanítványok című alkotás, amely egy kisvárosi diáklázadás okait szövevényes struktúráját kutatta. Ezt később már önálló rendezőként Gulyás Gyula felújította, és 2001-ben legjobb kisfilmként elnyerte a Filmkritikusok Díját is.
Törvénysértés nélkül című 1988-as filmszociográfiájukban a Gulyás testvérek elsőként dolgozták fel az 1950 és 1953 között ítélet nélkül hortobágyi kényszermunkatáborokba elhurcolt családok történetét. A drámai visszaemlékezések arról tanúskodtak, hogy a második világháború után hogyan fosztottak meg jogaiktól és tulajdonuktól egész családokat az osztályideológia jegyében. A film először adott nyilvánosságot az egykori deportáltaknak. Ezzel szinte egyidejűleg, 1987-től 1989-ig vették filmre Málenkij robot című alkotásuk anyagát, amely a szovjet kényszermunkatáborokba elhurcolt magyarok visszaemlékezéseiből áll. Az 1989-es több részből álló Balladák filmje című alkotásuk az erdélyi magyarság sorsába nyújt bepillantást Kallós Zoltán erdélyi folklorista portréján keresztül.
A testvérek ezt követően is készítettek közös filmeket (Túlvilági beszélő, Kicsi, mérges öregúr, Mint miközülünk egy), ám művészi útjaik 1997-ben végleg elváltak. Gulyás Gyula első önálló rendezése a Mámo című film volt, amelyben egy parajdi özvegyasszony portréját rajzolta meg. 2001-ben Fény hull arcodra címmel rendezett játékfilmet Király László erdélyi költő, novellista írásából. 2000 és 2014 között készült el az 1990-es marosvásárhelyi eseményeket (a magyar iskoláért való békés tüntetést, az erre való brutális válaszreakciót), továbbá annak következményeit feldolgozó Szembesítés című filmje, majd 2018-ban az MMA-portrék sorozatában készítette el Király Lászlóról szóló kisfilmjét Imádom ezt a kicsi lyukat címmel.
Gulyás Gyula több művészeti szervezet munkájában is részt vesz, 1965-től a Magyar Amatőrfilm Szövetség, 1980-tól a Magyar Filmművészek Szövetségének tagja. 1976-tól 1984-ig volt a Balázs Béla Stúdió (BBS) vezetőségének tagja, 1992 és 1995 között a Magyar Dokumentumfilm-Műhely elnöke, 1998 és 2009 között a MADE (Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesülete) alapító tagja. 2011 óta a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja.
Munkásságáért 1988-ban Balázs Béla-díjat és Magyar Művészetért Díjat is kapott, és elnyerte a Filmszemle fődíját. 1991-ben megkapta a filmkritikusok díját, 2010-ben Schiffer Pál-díjat adományoztak neki, 2013-ban érdemes művész lett. 2021-ben Kossuth-díjat kapott „társadalmi kérdéseket feszegető, a nézőket önismeretre, bátor szembenézésre és megalkuvás nélküli számvetésre tanító, új vizuális megoldásokat alkalmazó, egyéni hangvételű dokumentum- és játékfilmjei elismeréseként", és ugyanebben az évben a szombathelyi Savaria Filmszemlén irodalom kategóriában különdíjjal jutalmazták Kifutás című dokumentumfilmjét, amely a Gulág-túlélő Galgóczy Árpád költő, műfordítóról szól.
2024. július 2-án vetítéssel egybekötött pódiumbeszélgetéssel köszöntötte az MMA Film- és Fotóművészeti Tagozata 80. születésnapja alkalmából Gulyás Gyula filmrendezőt.
A Pesti Vigadó Sinkovits termében tartott eseményen az érdeklődők megtekinthették a Tényleg vérre ment – Portréfilm Gulyás Gyula filmrendezőről című, 2019-ben készült filmet, amelynek rendező-operatőre Tóth Péter Pál volt.
A portréfilm vetítését megelőzően Zsigmond Dezső, az MMA Film- és Fotóművészeti Tagozatának vezetője személyes élményeit osztotta meg az ünnepelttel és a szép számban összegyűlt közönséggel Gulyás Gyula filmes életműve kapcsán, aki zárógondolatként megfogalmazta: „Minden dokumentumfilmes élete küzdelmekkel teli. Gyakorta idéztük Madách Imrének és Ádámnak erre utaló szavait az Ember tragédiájából. Ez a Gulyás Gyula-életmű tudatában, ismeretében új értelmet nyer. (…) A cél halál, az élet küzdelem és az élet célja a küzdés maga."
Záróakkordként az ünnepelttel Szekfü András filmtörténész, címzetes egyetemi tanár és Dékány István rendező, forgatókönyvíró beszélgettek.
Az ünnepi esten jelenlévők nem csupán a magyar dokumentumfilm emblematikus alakjának egyedi hangvételű életművéről kaphattak közelképet, aki a nehéz körülményekkel is dacolva állított emléket a 20. századi magyar történelem megalázott áldozatainak, hanem közelebb kerülhettek a 80 esztendős alkotó személyes világához is.
