A Tánc Világnapját 1983 óta, a klasszikus balett óriásának tartott Jean-Georges Noverre születésnapján, április 29-én ünnepli a világ. A Nemzeti Táncszínház és a Magyar Táncművészek Szövetsége a táncművészet legnagyobb ünnepén már hosszú évek óta gálaestet rendez, melynek idei lebonyolítását a Magyar Művészeti Akadémia is támogatta.

„A magyar táncművészet, legyen az balett, néptánc, vagy kortárs tánc, európai formátumú, nagy alkotásokra képes, és megérdemli a figyelmet. A tánc világnapján a táncosokat ünnepli a világ, őket köszönti a gálaműsor is, amelyen az elmúlt év legjobbjai lépnek színpadra, és a díjátadó, amellyel a szakma elismeri az év legkiemelkedőbb teljesítményeit." - mondta a gálaestet bejelentő sajtótájékoztatón Mihályi Gábor, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja és a Magyar Táncművészek Szövetségének elnöke.

Az ünnepi rendezvényen életműdíjat vett át Sebestény Katalin balettmester, posztumusz életműdíjjal tüntették ki Kaán Zsuzsa szakírót, a Táncművészet című szaklap főszerkesztőjét. Az évad legjobb alkotójának járó díjat Foltin Jolán koreográfus és Kovács Gerzson Péter koreográfus, látványtervező kapta, míg az Imre Zoltán-díjjal a szervezők Pataky Klári koreográfus előtt tisztelegtek.

A gálaest folyamán, mások mellett föllépett a Mihályi Gábor művészeti vezetésével működő Magyar Állami Népi Együttes zenekara, és részletet adott elő a Stabat Mater című darabból a Juronics Tamás vezette Szegedi Kortárs Balett. Az ünnepi rendezvényt megtekintette Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke is.

A tánc világnapjának magyarországi üzenetét idén Timár Sándor Kossuth-díjas koreográfus, a Csillagszemű Táncegyüttes alapítója fogalmazta meg. Az alábbiakban szó szerint közöljük az üzenet szövegét:   „A tánc hétköznapi életünk mozgásrendjénél sokszor nehezebb, szervezett, esztétikai szempontok szerint válogatott, szuverén kifejező erővel rendelkező mozgás. Él a ritmika sokféleségével, igazodik a kísérő zenéhez, összességében egy csodálatos világ részesei lehetünk, ha a táncokkal megismerkedünk.   A tánc a népek, kultúrák szerves függvénye, a mindenkori történelmi idők kifejezője. Minél több táncot ismerünk meg, annál közelebb kerülünk a világ valóságához. A táncot művelők részesei lehetnek ennek a csodálatos világnak, de nemcsak a tehetséges, rátermett művelők részesülhetnek ebben, hanem azok is, akik csak nézik a táncot. Nagyszerű dolog az, hogy élményhez jutva azok is részesülhetnek a tánc örömében, akik nem tudnak táncolni, vagy a látottakat gyakorlatban nem ismerik.   Az ember élete a világmindenség rendjében nagyon rövid. Ezért nagyon fontos, hogy a mozgás művészete, a többi művészeti ággal karöltve, jelen legyen az ember mindennapi életében és széppé tegye azt.   Köszönet ezért a szépségért és művészi élményért a világ táncművészeinek!