Emlékek, élmények, szösszenetek
Móser Zoltán könyvbemutatója az Eötvös Collegiumban
Életünk színe és visszája címmel jelent meg Móser Zoltán 2022-2023-as napi feljegyzéseit tartalmazó új könyve, amelynek bemutatóját május 1-jén rendezték a Ménesi úti Eötvös Collegiumban, Budán. A kerekasztal-beszélgetésen a szerző mellett Kovács István akadémikus, költő, történész, polonista, Liptay Katalin irodalmi szerkesztő, ifj. Arató György történész és Gózon Ákos, a Magyar Művészeti Akadémia kommunikációs főosztályvezetője ismertették a kötetet és szemezgettek annak írásaiból.
Életünk színe és visszája címmel jelent meg Móser Zoltán 2022-2023-as napi feljegyzéseit tartalmazó új könyve, amelynek bemutatóját május 1-jén rendezték a Ménesi úti Eötvös Collegiumban, Budán. A kerekasztal-beszélgetésen a szerző mellett Kovács István akadémikus, költő, történész, polonista, Liptay Katalin irodalmi szerkesztő, ifj. Arató György történész és Gózon Ákos, a Magyar Művészeti Akadémia kommunikációs főosztályvezetője ismertették a kötetet és szemezgettek annak írásaiból.
A megjelenteket – köztük Stefanovits Pétert, az MMA Képzőművészeti Tagozatának a vezetőjét – az Eötvös Collegium Baráti Köre nevében Fröhlich Ida alelnök, egyetemi tanár köszöntötte.
A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a könyv alcímének – Napi feljegyzések és szösszenetek 2022-2023. – második tagját nehéz lenne műfaji értelemben besorolni. Móser Zoltán értelmezésében ugyanis „szösszenet" lehet egy olvasmánynaplóba illő bejegyzés, egy kommentár a napi közéleti vagy kulturális hírekhez, egy verselemzés, egy anekdota vagy éppen egy tartalmas, hosszabb képaláírás a kötet lapjait ihletett módon illusztráló fotóihoz.
Kovács István főként a könyv történelmi vonatkozásait emelte ki: azokat a tanulmányutakat, amelyeket a szerzővel közösen szerveztek vagy tettek meg Lengyelországban, többek között Balassi Bálint nyomában, s amelyek lenyomata e két esztendő írásaiban is visszaköszön. A modern korból több olyan saját személyes élményét osztotta meg a népes közönséggel, amely kapcsolódott Móser Zoltán emlékidézéséhez; ezek sorában említette, hogy először az Eötvös Collegiumban, az akkor egyetemi hallgató Utassy József egy diákgyűlésen elmondott hozzászólásában hangzott el 1956-ról a forradalom kifejezés.
Ifj. Arató György Móser Zoltán könyvének XX. századi magyar társadalomtörténeti vonatkozásairól szólt: arról, hogy a szerző egyszerre ismeri a magyar falu régi világát, amelyet a kommunizmus és a szocializmus évtizedei gyökeresen megváltoztattak; valamint a város életét, amely a vidékhez hasonlóan szintén megszenvedte a társadalom átalakításának folyamatait. Liptay Katalin a szerző kivételes olvasottságát, irodalmi, képzőművészeti jártasságát, klasszikus műveltségét domborította ki hozzászólásaiban; Gózon Ákos pedig mindehhez hozzátette, hogy a helytörténeti kuriózumok vagy az ökológia, a hazai táj kedvelői egyaránt találhatnak szívüknek kedves olvasnivalót a szűk két esztendő feljegyzései között.
Móser Zoltán végül a beszélgetés résztvevőit megajándékozta egy-egy saját faragású vajkenő késsel, amelyet szimbolikus tárgynak szánt: a fához fűződő – több korábbi kötetében fotókon és szövegekben is megörökített – bensőséges viszonyát kívánta ezzel felmutatni.
A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a könyv alcímének – Napi feljegyzések és szösszenetek 2022-2023. – második tagját nehéz lenne műfaji értelemben besorolni. Móser Zoltán értelmezésében ugyanis „szösszenet" lehet egy olvasmánynaplóba illő bejegyzés, egy kommentár a napi közéleti vagy kulturális hírekhez, egy verselemzés, egy anekdota vagy éppen egy tartalmas, hosszabb képaláírás a kötet lapjait ihletett módon illusztráló fotóihoz.
Kovács István főként a könyv történelmi vonatkozásait emelte ki: azokat a tanulmányutakat, amelyeket a szerzővel közösen szerveztek vagy tettek meg Lengyelországban, többek között Balassi Bálint nyomában, s amelyek lenyomata e két esztendő írásaiban is visszaköszön. A modern korból több olyan saját személyes élményét osztotta meg a népes közönséggel, amely kapcsolódott Móser Zoltán emlékidézéséhez; ezek sorában említette, hogy először az Eötvös Collegiumban, az akkor egyetemi hallgató Utassy József egy diákgyűlésen elmondott hozzászólásában hangzott el 1956-ról a forradalom kifejezés.
Ifj. Arató György Móser Zoltán könyvének XX. századi magyar társadalomtörténeti vonatkozásairól szólt: arról, hogy a szerző egyszerre ismeri a magyar falu régi világát, amelyet a kommunizmus és a szocializmus évtizedei gyökeresen megváltoztattak; valamint a város életét, amely a vidékhez hasonlóan szintén megszenvedte a társadalom átalakításának folyamatait. Liptay Katalin a szerző kivételes olvasottságát, irodalmi, képzőművészeti jártasságát, klasszikus műveltségét domborította ki hozzászólásaiban; Gózon Ákos pedig mindehhez hozzátette, hogy a helytörténeti kuriózumok vagy az ökológia, a hazai táj kedvelői egyaránt találhatnak szívüknek kedves olvasnivalót a szűk két esztendő feljegyzései között.
Móser Zoltán végül a beszélgetés résztvevőit megajándékozta egy-egy saját faragású vajkenő késsel, amelyet szimbolikus tárgynak szánt: a fához fűződő – több korábbi kötetében fotókon és szövegekben is megörökített – bensőséges viszonyát kívánta ezzel felmutatni.