Hogyan jellemezné S. Nagy János kollekcióját, gyűjtői látásmódját?
S. Nagy János elkötelezetten gyűjti az 1926-ban megalakult Szentendrei Művésztelep alapító tagjai és az 1920–30-as években itt otthonra lelő művészek munkáit. Néhányukat személyesen is ismerte, mint ahogyan az atyai jó barátját, Onódi Bélát, valamint Bánovszky Miklóst, akiknek művei alkotják a gyűjtemény fő gerincét. A többi telepalapító, mint Jeges Ernő, Rozgonyi László, Bánáti Sverák József, Paizs Goebel Jenő, Pándy Lajos művészete szintén képviselve van a kollekcióban. A szentendrei születésű S. Nagy János számára a régi Szentendrét megelevenítő festmények gyűjtése nosztalgikus érzelemmel társult. A helyi jelentőségű kompozíciók mellett néhány muzeális értékű műalkotás is fellelhető a gyűjteményben, amelyek ma már nélkülözhetetlenek a szentendrei művészet első évtizedeinek megértéséhez. Emellett azonban kortárs művészek alkotásai is gazdagítják S. Nagy János kollekcióját, amely bizonyítja a gyűjtő nyitottabb szemléletét.

Mesélne a gyűjtemény történetéről?
A gyűjteményezés eleinte spontán vásárlásokkal kezdődött, még az 1970-es évek végén, az első szerzemények Deli Antal tusrajzai voltak. Deli az alapítóknál néhány évvel idősebb volt, és csak a harmincas években tűnt fel Szentendrén, és lett a Szentendrei Festők Társaságának teljes jogú tagja.
A műtárgyakat kínáló egykori BÁV-üzletek, illetve aukciók rendszeres látogatása mellett a művészekkel való személyes kapcsolattartás is befolyásolta a gyűjtemény gyarapodását. S. Nagy János még gyermekkorából ismerte a szülői házba látogatóként gyakran betérő Modok  Máriát, akinek egyik festménye a kollekció legszebb darabjai közé tartozik. Bánáti Sverák József pedig a leendő gyűjtő rajztanára volt, és a szentendrei festészetben ritkaságnak számító, Szentendrét télen megörökítő városképe szintén a gyűjteményt gazdagítja. A mind tudatosabb vásárlásokat pedig olyan főművek jelzik, mint Jeges Ernő Pohárköszöntője vagy Rozgonyi László Fekete kalapos önarcképe és a harmincas évek elején készült, Árpád-házi Szent Erzsébetet ábrázoló festménye, amely a korszak olasz orientációjú neoklasszicizmusának hatásáról tanúskodik.  

A tárlat anyagára vonatkozóan mit értenek látványelvűség alatt?
Az alapítók és az eleinte hozzájuk csatlakozó művészek szinte valamennyien Réti István tanítványai voltak a Képzőművészeti Főiskolán. Réti szerint az alkotás folyamatát a látvány keltette benyomás, az intuíció határozza meg, és növendékeit a természet minél alaposabb megfigyelésére tanította. S. Nagy János gyűjteményének legnagyobb részét azok az alkotások teszik ki, amelyek a húszas-harmincas évekhez, vagyis Szentendre festői birtokbavételének időszakához kötődnek és a nagybányai plein air naturalizmus jegyében készültek. A nagybányai művészet iránti nosztalgia, és az ebből táplálkozó lírai hangvételű természetelvű ábrázolás néhány itt letelepedő művész egész életművét meghatározta.

Milyen tájképfestészeti alkotások, városképek láthatóak a kiállításon? Hogyan jelenik meg Szentendre ezeken a képeken?
Ezzel kapcsolatosan érdemes a megnyitót követő személyes reflexiók közül néhányat idézni. Egy látogató azt mondta, hogy a képeket nézve úgy érzi, mintha gyermekkora Szentendréjén sétálgatna, és másokat is az egykori, még érintetlen város látványa ragadta meg. Ezeken a megnyilvánulásokon keresztül még jobban megérthetjük a gyűjtő, S. Nagy János személyes kötődését és aggodalmát az azóta építészetileg átalakuló városa iránt.
A gyűjteményt képező egykori város- és tájképek egymáshoz hasonló jellegzetességeket mutatnak, és ez alapján határozható meg néhány ábrázolási típus. Szentendre festői birtokbavétele során a festők eleinte a városképben adott látványt, élményvilágot és a környező tájat rögzítették. Gyakran festették meg a várost rálátással, a településen kívüli nézőpontból, nagytávlatú képeket alkotva, illetve Szentendre látképét templomtornyaival a Duna túlsó oldaláról szemlélve. A városnak sokszor ugyanazokat a motívumait ragadták meg néhány közkedvelt helyszínről, mint például a Szamárhegyről, a Bükkös partról, illetve a Várdombról, ahonnan különleges panoráma nyílt a háztetők látványával a Dunára és annak szemközti partjára. A művészek a várossal való ismerkedés révén pedig fokozatosan jutottak egyre beljebb a hangulatos, kanyargós utcácskákba, amelynek élményét festményeiken is rögzítették.

S. Nagy János gyűjteményének nem ez az első bemutatkozása. A korábbiakhoz képest hogyan egészült ki a gyűjtemény?
2006-ban a budapesti Kassák Múzeumban, illetve 2007-ben a németországi Tübingenben nyílt lehetőség a kollekció megismerésére. Ezen a két helyen a kiállítóterek adottságaihoz mérten a gyűjtemény jóval kisebb része került bemutatásra. A mostani kiállítás több mint 120 műalkotással reprezentálja minden eddiginél legteljesebben először Szentendrén a gyűjteményt és annak összetételét.

Kik képviselik a szentendrei kortárs művészetet a kollekcióban?
A gyűjtemény kortárs szekciója többek között olyan, ma már klasszikusnak tekinthető művészek, mint a Kossuth-díjas Deim Pál és Aknay János festőművészek munkáit jegyzi. Emellett megtalálható Balogh László egy korai utcarészlete, a Kálvária úti Új Művésztelep lakói közül Lukoviczky Endre, Hajdú László elvontabb és a nemrég elhunyt Gy. Molnár Istvánnak a plein air hagyományokat újra felelevenítő alkotásai.

Mi jellemzi Deim Pál és Aknay János itt látható munkáit?
Deim Pál művészetét az életműben ritkaságnak számító, városképet ábrázoló színes akvarellje képviseli, Aknay Jánostól pedig több alkotói korszakot reprezentáló műtárgy-együttes található. Az 1966-ban festett fiatalkori önarcképe és az 1980-as évek munkásságát jelző konstruktív-geometrikus kompozíciója mellett az 1990-es évek angyalos, ikonos képei közül néhány kisebb alkotást őriz a gyűjtemény.

A kiállítás megtekinthető 2013. május 20-ig
MűvészetMalom, Szentendre (Bogdányi út 32.)

Nagyobb térképre váltás