Konok Tamás (1930–2020) / fotó: MMA

Elhunyt Konok Tamás festőművész, a nemzet művésze

Életének 91. évében elhunyt Konok Tamás Kossuth-díjas festő- és szobrászművész, a lírai nonfiguratív alkotások mestere, a nemzet művésze. Festészetét a geometrikus absztrakció markáns képviselőjeként a látható és a láthatatlan jelenségek közötti összefüggések megértésének szentelte. Mint vallotta: „a művészet nem divat vagy stílus kérdése. Egyedüli kritérium a művészi kvalitás minősége, és az egyén egyedi ideáinak végsőkig kiművelt következetes útja". Hét évtizedes pályája egy ikonikus festőművésszé emelte. Alkotásai a magyar kortárs művészeké közül külföldön is a legkeresettebbek közé tartoznak.
Konok Tamás 1930-ban született Budapesten. Nagyapja, Sándy Gyula, a Műegyetem professzora volt, és felmenői közt találjuk Ferenczy Istvánt, a 19. század jeles szobrászművészét is.
Konok 1948-ban érettségizett a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban. 1945-től 1950-ig a győri Zeneművészeti Konzervatóriumban is tanult. Ekkor még hegedűművésznek készült, az érettségi után azonban már a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett, ahol 1948–1953 között Bernáth Aurél, Berény Róbert és Barcsay Jenő voltak a mesterei. A zene azonban végigkísérte egész életét.
A Főiskola elvégzése után az osztályidegennek minősített Konok nehéz körülmények között élt, nem kaphatott tehetségéhez méltó feladatokat. Helyzete csak akkor javult, amikor 1955-ben felvették a Képzőművészeti Alapba. Ettől kezdve részt vehetett kiállításokon, és dolgozhatott művésztelepeken. Zsennyén és Sárospatakon ismerkedett meg többek között Kassák Lajossal, valamint Rozsda Endrével, Barta Lajossal és Bálint Endrével, akikkel később Párizsban is fenntartotta a kapcsolatot.
1957-ben Barcsay Jenő ajánlására Derkovits-ösztöndíjat kapott, ami lehetővé tette, hogy külföldi tanulmányútra pályázhasson. 1958-ban néhány hónapra Párizsba utazott, ahova a rákövetkező évben visszatért, majd amikor minden indok nélkül visszavonták útlevelét, és azonnali hatállyal hazarendelték, eldöntötte, hogy végleg külföldön marad. Párizsban, a születőben levő op art és újrealizmus, valamint az addig meg nem élt szabadság légköre fogadta. Mindez gyökeres változást idézett elő festészetében. Miután látványfestészeten alapuló addigi munkássága egyszerre értelmetlenné vált számára, a keresés korszaka következett. Monotípiákra felvitt kollázsokkal, vonalrajzokkal kezdett dolgozni. 1960-ban, a Galerie Lambertben nyílt meg első önálló kiállítása. Időközben Fejtő Ferencéknél megismerkedett későbbi feleségével, Hetey Katalinnal.
1959-ben Párizsba költözött, majd Zürichben is aktív volt, a kilencvenes évektől kezdve Budapesten élt és dolgozott.
Magyarországon a nyolcvanas évektől kezdődően számos jelentős helyszínen, többek között a győri Xantus János Múzeumban, a Szépművészeti Múzeumban (képzőművész feleségével, Hetey Katalinnal közösen) volt egyéni kiállítása, retrospektív tárlatot a Ludwig Múzeumban (1995) és az Ernst Múzeumban (2006) rendeztek. Munkái – többek között – a hamburgi Städtische Galerie, a hollandiai Stedelijk Museum, a berni Musée des Beaux-Arts, a winterthuri Kunstmuseum, a párizsi Bibliothèque Nationale, a budapesti Ludwig Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum és Iparművészeti Múzeum gyűjteményeiben találhatók.
Konok életműve a nemzetközi festészeti tendenciákba szélesen beágyazott, a 20. századi modernizmus és avantgárd művészetből fakad. A nonfiguratív műveket a vonal szerepe és elsődlegessége kapcsolja össze. A vonal, amely a természetben aligha fellelhető, ellenben az emberi tevékenységhez kapcsolódik és a legelvontabb, transzcendens tartalmakat képes kifejezni.
Életművének elismeréséről állami kitüntetések sora tanúskodik: a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja (1997); a Kossuth-díjnak (1998), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjének (2005) kitüntetettje.
2001-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteleti, 2006-tól rendes tagja.
2014-ben a Nemzet Művésze díjat „érzékeny színfelületű és formarendű térszemléletéért, a zenével rokon képi világ, a »geometrikus zenei absztrakció« megteremtéséért, jelentős oktatói munkássága elismeréseként" vehette át.
Konok Tamás és művész felmenői alkotásaiból nemrég a Műcsarnok rendezett kiállítást. A festőművész önéletírása tavaly jelent meg Emlékkövek címmel.

2020. november 20.  |  gyászhír konok tamás