Tapasztalatom szerint a jó ház, a szép emberi környezet az igazság szimbóluma. Én az igazságon nem a hazugság ellentétét, hanem az építő ember által választott út helyességét értem. Az ember világa a kultúra világa: egy adott korban a nemzet víziója, világképe nemcsak a múltról és jelenről, de a jövőről is. Az építészet a kultúra szerves része, a történelem látható, tapintható megjelenése. Mert az emberek nemcsak a városok, települések falait, de a szellemiségét is föl­építették.
Más fogalmazásban: a kultúra világa egy nemzet lelki atmoszférája egy adott korban. Soha nem jelenti általában a világot, sem pedig örökké valóan. A görög templom ezért különbözik a bazilikától, a gót művészet a barokktól; mindegyik saját világot nyit fel, de nem pusztítja el a megelőzőket. A kultúra így egy nép saját valóságának a vízióját tárja fel.
Sokkal jobban szeretem és érdekelnek az emberek, mint az építészet, az emberi élet színpada. Mégis az építész igazi, hi­teles vallomása és üzenete az alkotás: a házak, a belső és külső terek, épített környezetünk. Remélem érzékelhető, hogy a felesleges szövegelés helyett a kép és tervmelléklet pontosan érzékelteti, hogy a házak, emberi települések nem egyszerűen alkotássá rendeződő építőanyag-halmazok. A falak és tetők, az utcák és terek az építő és használó emberek szenvedélyének, érzelmeinek, sikereinek és kudarcainak – életének a tanúi.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy elsiessük. Ráadásul az életben minden esetleges: az, hogy a jó munkádért jutalmat kapsz, vagy elevenen megnyúznak, csakis a véletlen műve. Elég csatában vettem már részt az életben ahhoz, hogy tisztában legyek azzal is, a hősiesség nem más, mint egy másik kifejezés a véletlen szerencsére.
Háborúk mindig lesznek, amíg építészek élnek a Földön. A kérdés csak az, hogy mindig lesznek-e hősök is."

Kerényi József portréfilm-előzetes (MMA-TV):