Jankovics Marcell személyes hangú visszaemlékezésében idézte fel Juhász Sándor emlékét, akit 27 éves fiatal tehetségként egykoron a Lukács uszodában ismert meg, később pedig hazánk első animációs stúdiójában, a Pannónia Filmstúdióban munkatársa lett. Jankovics úgy emlékezett, hogy Juhász Sándor „kilógott a stúdió-szerkezetből", lévén hogy inkább otthon alkotott. Az est háznagya szerint Juhász nem csak költőként, de képzőművészként is igaz és maradandó alkotásokat teremtett. Mint fogalmazott, festészetében „tagadhatatlan a Kovásznai Györggyel való lelki rokonság. Nagy előképe Van Gogh, de ha alaposan megnézzük a képeit, láthatjuk, hogy van benne Renoir és Lautrec is". Kisfaludy András, az „Arcom folyó tükrén – Juhász Sándor portré" című dokumentumfilm készítője elmondta: „mind a mai napig nem telik el úgy egy hét, hogy ne jusson eszembe Juhásztól egy mondat, egy gesztus, vagy egy szövegrész. Úgy élt, hogy az élet számára kaland volt, de ez a kiváltság csak Isten kegyeltjeinek adatik meg. Rajzfilmeket készített, festett, dalszövegeket és verseket írt – mindegyik, általa képviselt műfajban igen tehetségesnek mutatkozott." Hozzátette: szabad volt. Csak a szabadság érdekelte, annak minden következményével együtt. Kisfaludy András a dokumentumfilm kulisszatitkaként elárulta, hogy az alapötlet Juhász Sándortól származott. Mint fogalmazott: „Sanyi maga mondta, hogy meg fog halni, csináljuk meg a filmet. Két éven keresztül készült az anyag. Két-három havonta összejöttünk egy napra, és a kamera előtt beszélgettünk. Tudatos összekacsintás volt közöttünk. Ő örült annak, hogy ez a film elkészült, én pedig büszke voltam arra, hogy elkészíthettem". A rendező vallomásait követően a dokumentumfilmből a jelenlévők maguk is megismerhették Juhász Sándor „arcképét".