Aki nem múlt századi sémák szerint dönt a korszerűségről
Mágikus utazás Csáji Attila életmű-tárlatán
Villanások a múltból és jelenből címmel megnyílt Csáji Attila Munkácsy Mihály-díjas festőművész, érdemes és kiváló művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának több alkotói korszakát felölelő, rendhagyó tárlata a köztestület székházában, a Pesti Vigadóban. A folyamatosan kísérletező, a „képzőművészet forradalmára" -ként is emlegetett, hamarosan 85. életévébe lépő akadémikus kiállítása a számos nemzetközileg is (el)ismert ikonikus lézer- és neon fénymű mellett bemutatja a művész korai Jelrácsok sorozatát is.
Villanások a múltból és jelenből címmel megnyílt Csáji Attila Munkácsy Mihály-díjas festőművész, érdemes és kiváló művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának több alkotói korszakát felölelő, rendhagyó tárlata a köztestület székházában, a Pesti Vigadóban. A folyamatosan kísérletező, a „képzőművészet forradalmára" -ként is emlegetett, hamarosan 85. életévébe lépő akadémikus kiállítása a számos nemzetközileg is (el)ismert ikonikus lézer- és neon fénymű mellett bemutatja a művész korai Jelrácsok sorozatát is.
Csáji Attila munkásságát senkinek nem szükséges bemutatni, aki valamennyire is jártas a XX. század második felének magyar képzőművészetében. Személyisége nem csupán különleges és a zsenialitás szintjére lépő alkotásai, hanem kiváló művészetszervező készségének köszönhetően is folyamatosan jelen van a kortárs magyar művészetben. Több mint hatvan éve töretlen alkotói pályafutása, amelyhez nem kisebb mérföldkövek és fogalmak társulnak, mint a Szürenon csoport, a holografikus művészet vagy a szuperpozíciós módszer. A Pesti Vigadó két szintjét betöltő Villanások a múltból és jelenből című tárlata, mint az elnevezéséből is felsejlik, egy-egy korszakából „villant fel" alkotásokat.
„Egy hatalmas, megjegyezhetetlenül sokágúnak látszó, az elágazásokhoz ráadásul vissza-visszatérő életút stádiumait felvillantó kiállításon vagyunk" – hangsúlyozta a tárlat megnyitóján Keserü Katalin Széchenyi-díjas művészettörténész, az ELTE Művészettörténeti Tanszékének professor emeritusa, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, aki Csáji Attila alakját az MMA elmúlt évtizedének legemlékezetesebb, nemzetközi kapcsolatokat teremtő és aktívan ki is használó alelnökeként idézte fel. A művészettörténész kiemelte: az 1960-70-es évek legendás (avantgárd) kiállításai zömét is Csáji szervezte meg: a Progreszszív törekvésű (fiatal) festők és szobrászok elnevezésűt, a két Szürenont 1969-ben, a balatonboglári Kápolna-tárlat alkotócsoportját és programját, (a Lengyelországban élő Brendel János művészettörténész közreműködésével) a fiatalok nagyszabású vándorkiállítását 1970-ben, majd az ugyancsak legendás R-kiállítást is 1971-ben, melyen a mesternek tekintett, akkor elhallgattatott „öregek" együtt szerepeltek az „új avantgárdokkal": Haris Lászlóval (például a Csáji-képek részleteit felnagyító fotóival), Lantos Ferenccel (a rendszerelvűség jegyeit mutató festészetével), Gyarmathy Tihamérral és absztrakt festményeivel, az új anyagokat - képalkotó eljárásokat kutató Paizs Lászlóval – azaz a későbbi Makovecz-akadémia tagjaival; a majd az MMA tagjává vált Prutkay Péterrel. Szerepeltek továbbá Csutoros Sándornak a „népi" tárgyalkotás módszereivel készült erotikus, festett famunkái, Bocz Gyula jel értékű, organikus kőszobrai és sok más, útkereső fiatal munkái. Évtizedekkel később, Csáji ezekről az eseményekről (is) rendezett konferenciákat - az ún. neoavantgárd művészetről –, minden addiginál és mainál is szélesebb spektrumút, Értékrendek alcímmel.
A kiállítás kurátora, Megyesi Balázs szerint Csáji Attila magyarországi és nemzetközi sikere, elismertsége megkérdőjelezhetetlen – világszerte több mint ötszázötven tárlaton mutatták be eddig alkotásait. Útkereső, határokat átlépő, újító és karizmatikus alkotó, akinek határozott véleménye van a kortárs művészet alakulásáról, s aki szerint a vizuális innováció megállíthatatlan. „A művészetekben nem az újítást kell leállítani – az kikerülhetetlen –, a fetisizálását kell megszüntetni. És a törmelékek alatt a legegyszerűbb-legbonyolultabb utat kell keresni, ami a klasszikus megfogalmazás szerint lélektől lélekig visz. Hogy az korszerűtlen? Ne múlt századi sémák alapján döntsünk a korszerűségről!" (Idézet egy Csáji Attilával történt korábbi beszélgetésből.)
Fények és árnyékok különös játéka
A látogató az életmű viszonylag korai szakaszának Jelrács-sorozatától, a ritkán bemutatott, korai Szürenon-korszakos olaj-papír munkák, konceptuális művek mellett a közelmúlt legkiforrottabb lézeres műtárgyaihoz érkezik meg. A termekben egymás mellett helyezkednek el a spaklikalligráfiák, a konceptuális munkák vagy épp az assemblage-ok. A kiállításinstalláción az 1960-as években surlófényes megvilágítással készült Jelrács-alkotásokat – a művész egykori, eredeti terve alapján – csupán bal felső fényforrással világítják meg, így segítve a nézőt a fény-árnyék koncepció felismerésében.
Turi Attila, az MMA elnöke elmondta: Csáji munkásságának egyik központi gesztusa a jelhagyás és jelírás. Ebben egészen az emberiség kultúrájának gyökeréig nyúl vissza. „S van a jeleknél is ősibb, mágikus anyagunk is, ez pedig a fény. (…) Az isteni világrend tökéletességét a világossággal fejezték ki elődeink. A nagyszerű gótikus katedrálisok, az építészettörténet csúcsteljesítményei a fényt téralkotó tényezővé teszik. Így tekint a fényre Csáji Attila is, amikor komponál. Ebbe a vonulatba illeszkednek legkülönlegesebb lézer alkotásai, melyek egyszerre reflektálnak a digitalizáció, a virtualitás megnövekedett jelentőségére és hordozzák magukban a világosság összes korábbi, szakrális jelentését. Csáji Attila e tekintetben mindig kora előtt járt: hiszen ilyen fókusszal készített műveket már az 1980-as években is." – mutatott rá az MMA elnöke.
A ritka festményeket, hologramokat, neonszobrokat és különleges lézerfény-műveket felvonultató életmű-tárlat 2024. június 2-ig tekinthető meg a Vigadó Galériában.
SZ. M.
Turi Attila Kossuth-díjas építész, az MMA elnöke beszéde.
Keserü Katalin Széchenyi-díjas művészettörténész, az ELTE Művészettörténeti Tanszékének professor emeritusa beszéde.
Megyesi Balázs kurátor beszéde:
„Egy hatalmas, megjegyezhetetlenül sokágúnak látszó, az elágazásokhoz ráadásul vissza-visszatérő életút stádiumait felvillantó kiállításon vagyunk" – hangsúlyozta a tárlat megnyitóján Keserü Katalin Széchenyi-díjas művészettörténész, az ELTE Művészettörténeti Tanszékének professor emeritusa, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, aki Csáji Attila alakját az MMA elmúlt évtizedének legemlékezetesebb, nemzetközi kapcsolatokat teremtő és aktívan ki is használó alelnökeként idézte fel. A művészettörténész kiemelte: az 1960-70-es évek legendás (avantgárd) kiállításai zömét is Csáji szervezte meg: a Progreszszív törekvésű (fiatal) festők és szobrászok elnevezésűt, a két Szürenont 1969-ben, a balatonboglári Kápolna-tárlat alkotócsoportját és programját, (a Lengyelországban élő Brendel János művészettörténész közreműködésével) a fiatalok nagyszabású vándorkiállítását 1970-ben, majd az ugyancsak legendás R-kiállítást is 1971-ben, melyen a mesternek tekintett, akkor elhallgattatott „öregek" együtt szerepeltek az „új avantgárdokkal": Haris Lászlóval (például a Csáji-képek részleteit felnagyító fotóival), Lantos Ferenccel (a rendszerelvűség jegyeit mutató festészetével), Gyarmathy Tihamérral és absztrakt festményeivel, az új anyagokat - képalkotó eljárásokat kutató Paizs Lászlóval – azaz a későbbi Makovecz-akadémia tagjaival; a majd az MMA tagjává vált Prutkay Péterrel. Szerepeltek továbbá Csutoros Sándornak a „népi" tárgyalkotás módszereivel készült erotikus, festett famunkái, Bocz Gyula jel értékű, organikus kőszobrai és sok más, útkereső fiatal munkái. Évtizedekkel később, Csáji ezekről az eseményekről (is) rendezett konferenciákat - az ún. neoavantgárd művészetről –, minden addiginál és mainál is szélesebb spektrumút, Értékrendek alcímmel.
A kiállítás kurátora, Megyesi Balázs szerint Csáji Attila magyarországi és nemzetközi sikere, elismertsége megkérdőjelezhetetlen – világszerte több mint ötszázötven tárlaton mutatták be eddig alkotásait. Útkereső, határokat átlépő, újító és karizmatikus alkotó, akinek határozott véleménye van a kortárs művészet alakulásáról, s aki szerint a vizuális innováció megállíthatatlan. „A művészetekben nem az újítást kell leállítani – az kikerülhetetlen –, a fetisizálását kell megszüntetni. És a törmelékek alatt a legegyszerűbb-legbonyolultabb utat kell keresni, ami a klasszikus megfogalmazás szerint lélektől lélekig visz. Hogy az korszerűtlen? Ne múlt századi sémák alapján döntsünk a korszerűségről!" (Idézet egy Csáji Attilával történt korábbi beszélgetésből.)
Fények és árnyékok különös játéka
A látogató az életmű viszonylag korai szakaszának Jelrács-sorozatától, a ritkán bemutatott, korai Szürenon-korszakos olaj-papír munkák, konceptuális művek mellett a közelmúlt legkiforrottabb lézeres műtárgyaihoz érkezik meg. A termekben egymás mellett helyezkednek el a spaklikalligráfiák, a konceptuális munkák vagy épp az assemblage-ok. A kiállításinstalláción az 1960-as években surlófényes megvilágítással készült Jelrács-alkotásokat – a művész egykori, eredeti terve alapján – csupán bal felső fényforrással világítják meg, így segítve a nézőt a fény-árnyék koncepció felismerésében.
Turi Attila, az MMA elnöke elmondta: Csáji munkásságának egyik központi gesztusa a jelhagyás és jelírás. Ebben egészen az emberiség kultúrájának gyökeréig nyúl vissza. „S van a jeleknél is ősibb, mágikus anyagunk is, ez pedig a fény. (…) Az isteni világrend tökéletességét a világossággal fejezték ki elődeink. A nagyszerű gótikus katedrálisok, az építészettörténet csúcsteljesítményei a fényt téralkotó tényezővé teszik. Így tekint a fényre Csáji Attila is, amikor komponál. Ebbe a vonulatba illeszkednek legkülönlegesebb lézer alkotásai, melyek egyszerre reflektálnak a digitalizáció, a virtualitás megnövekedett jelentőségére és hordozzák magukban a világosság összes korábbi, szakrális jelentését. Csáji Attila e tekintetben mindig kora előtt járt: hiszen ilyen fókusszal készített műveket már az 1980-as években is." – mutatott rá az MMA elnöke.
A ritka festményeket, hologramokat, neonszobrokat és különleges lézerfény-műveket felvonultató életmű-tárlat 2024. június 2-ig tekinthető meg a Vigadó Galériában.
SZ. M.
Turi Attila Kossuth-díjas építész, az MMA elnöke beszéde.
Keserü Katalin Széchenyi-díjas művészettörténész, az ELTE Művészettörténeti Tanszékének professor emeritusa beszéde.
Megyesi Balázs kurátor beszéde:
