Az első pillanatra Szemirámisz-függőkertjét eszembe juttató díjnyertes épület filozófiai, társadalmi, irodalmi allegóriák testet öltött matézise. A szellem gyámsága és oltalma alatt virágzó térköltészet kikristályosodott alkotása. Ferencz Marcel aranymetszést követő stílusa, mérnöki arányérzetének elegáns vonalvezetése, beszélgetésünk során ugyanúgy megmutatkozott, mint a tervasztalon nagy gonddal létrehozott Néprajzi Múzeumnál. „Herakleitosz mondta, hogy a lélek ismerete a kozmosz szerkezetének ismerete szempontjából fontos" – mondta a beszélgetés kezdetén. Hamar kiderült, hogy az Ybl Miklós-díjjal rendelkező akadémikus (MMA), nem pusztán építész, hanem gazdag immanens tartalommal bíró belsőépítész is, sőt belső-ép-ítész. Analogikus szemléletmódja a hagyományokra – elsősorban a magyarság lelkiségtörténeti, tárgytörténeti, építészettörténeti fundamentumaira épít – de látósugara kifut a végtelenbe.
 
– Mondana pár szót magáról?
– Építész.
– Mi az építész, építészet elsődleges feladata?
– Az építészet mindig nagy indikátora a társadalmi mozgásoknak, struktúráknak. Ha van minőség az építkezésben, az jó. Ha nincs, akkor az jelzi, valami nincs rendben. Egy építésznek, építőművésznek ilyenkor fel kell vállalnia a létrehozás, teremtés feladatát. Ez bizony sokszor alapvető társadalmi struktúrák, gondolkodási mintázatok meghatározásával, megváltoztatásával is jár, ami olykor veszélyes lehet. Az építkezést transzcendens, magas nívójú koncepcióval mindig a hétköznapok éthoszában kell végrehajtani. Ezért könnyen előfordulhat, hogy az építésznek Prométheusz sorsában kell osztoznia.
– A múzeum eredendően a múzsa szóból jön, és azt jelenti: „a múzsák háza". Mit gondol, a múzsákból álló „kilenctagú zsűri" is a legjobbnak ítélné a Néprajzi Múzeum leendő épületét?
– Épületem ritmus és poézis számtani arányokhoz igazított formanyelve. A művész dolga a konkrétumba helyezni mindent, ami üdvös és helyes. A Néprajzi Múzeum szemléletek felett álló eredeti alkotás, mely méltó földi vetülete lehet az öröknek. A múzeumot eleve a múzsáknak ajánlottam, így remélem elnyerte tetszésüket!
– A látványos megvalósításon kívül milyen más innovatív megoldásokkal, eddig nem szokványos technikai repertoárral álltak elő a tervezésnél?
– Már eleve a dimenzió nem szokványos. Minden épületnek van egy léptéke, ami a helyszínből fakad. A mesterséges völgy gondolata, egy a hidakra jellemző kialakítást hozott létre a múzeum vonalvezetésében. De amíg pl. az Erzsébet híd fesztávja 297 méter és két végpontot jelöl, itt a felfelé ívelés miatt a végpont nem zár, hanem nyit. Ez a valóság-távollátás optikai horizontfüggetlenségét adja.
– Az ötvenhatos emlékmű tökéletesen belesimul a kompozícióba, mégis szembetűnőbbé válik jelenléte.
– Központi szerepe nem véletlen. A szabadság, küzdelem – a párbeszéd ígéretét megjelenítő emlékmű. A kialakítás lehetőséget teremt egy olyan tér megvalósulásához, ahol a két oldalon elhelyezkedő emberek egymásra tekinthetnek („jobb-bal oldal"). Ebből következik, hogy nemcsak technológiai irányelvek – hanem politika fölötti eszméket, társadalmi elvárásokat, vágyakat leképező térmetaforikus kialakítás volt az elsődleges cél.
– Mi ragadja meg az odalátogatót?
– A fölfelé hajló homlokzat rétegessége évszázados kultúrakarakterek rétegeire utal. Pontosan 11 réteg van,ami az elmúlt 1100 évre emlékezik, Szent István királytól napjainkig. Kialakításában a szelíd láttatásra törekedtem.
– Egy impozáns közteret, a magyar kulturális lelkiségtörténet motívumkincseit összegyűjtő épület fog díszíteni. Meghatározta a tervezett épület arculatát a funkciója?
– A mai módon megfogalmazott díszítőművészet beszél például Lechner Ödön korával, de a világ összes díszítőelemét próbáltuk integrálni – ehhez sajátos díszítőgénsorozatot gyártottunk le. A világ megbonthatatlan kulturális dimenziói találkoznak az épületben, ezzel erősítjük a magyarság integráló habitusát – a tér szerkezete is ehhez az integratív készséghez idomul. A múzeum a földi alkotótevékenység „ökumenikus összefésülése", hiszen nem csak a hazai vendégeket várja a múzeum, hanem a világ népeit is.
– Mire lehet majd belül számítani?
– Térfüzérek rendszerére. Kivájt barlanghoz hasonló a belső kialakítás. A tér szolgálja a műkincseket, de a műkincs is szolgálja a teret. Valóság és képzett tér párbeszédét keresi a perspektíva. A koncepció Individuális múzeumlátogatásra hívja majd az embert. Egy percestől a háromórás nézelődésre is alkalmas lesz a helyszín.
– „Okos épület" lesz-e a Néprajzi Múzeum?
– Manapság ez egy megkerülhetetlen téma. Persze az lesz. Tisztában vagyunk vele, hogy a lelkét nyitogató ifjúság virtuális térben történő megragadása segít, hogy a múzeumba is be tudjuk őket hívni. Ezért virtuálisan is látogatható lesz az épület. A fizikai térteremtés ilyen módját rengeteg mobiltelefonos applikáció, GPS-es koordinátarendszer fogja támogatni. A világhálóval, okos rendszerekkel lesz összekötve a múzeum.
– Mi segítette még hozzá a sikerhez?
– Olyan családból származom, ahol a műkincsek az élet szerves részei. Életem eleve a tárgyi kultúrában is megőrződött hagyomány tiszteletére épült. Ebbéli jártasságomat könnyen össze tudtam kapcsolni a Néprajzi Múzeum kihívásaival. Őseim molnárok voltak. Mai napig megvannak a szerszámaik. A vizuális környezet részletgazdag apparátusával rendelkeztem gyerekkoromtól fogva. A személyes kapcsolat tárgy és köztem hamar kialakult ezért. Beszélő tárgyaknak – térversnek, térköltészetnek – hívom a gondolat afficiálta tárgyak rám gyakorolt hatását, a belőlük képzett művet. Tervezésnél mély levegőt veszek, gondolatban elhelyezkedem a kulturális térben és alkotok. Ha jó irányba indul el a terv, akkor a tárgy „megszólítottá válik", és az elmémben kirajzolódó forma testet ölt a fizikai világban is. Ily módon „önmagát tervezi meg az épület", és én csak a bába vagyok, aki segít a világrahozatalban. Az egyediség is csak ezzel a hozzáállással mutatja meg magát.
– Építészeti szempontból milyen stílust képvisel? Kategorizálható-e, besorolható-e bármilyen „izmusba"?
– Sokszor próbálják építészek, kultúrtörténészek besorolni a tárgyakat, épületeket ilyen-olyan művészeti stílusba – ráhúzni valamilyen előképre az adott alkotást. Minden művészt mozgat valami. Engem semmiféle kategória és struktúra nem mozgat. A hagyományhoz kötődöm, de az építész dolga az, hogy építsen, nem az, hogy valamilyen kötött struktúrához, adott formához kösse az épületet. Emberöltő felett gondolkodni, ez fontos. Háromszáz év a minimum, amit kiindulási pontként fel kell tüntetni egy alkotásban. Nézeteket, izmusokat kötelezően el kell mosni. Lexikai adatkezelésnél jól jön, ha egy-egy történelmi korhoz tudjuk kötni magunkat. Pasolini viszont erre azt mondta, „olyan régi időkbe tudom belehelyezni magam, hogy modernebb vagyok a legmodernebbeknél". A teremtő pillanatnak túl kell jutni a fizikai megjelenésen, a költészettől, térpoétikától pedig nem szabad elszakadni az alkotás során.
 
Ferencz Marcel új Néprajzi Múzeuma a létezés magasabb műveletei számára is alkalmas emlékmű. A megszakadt összefüggések összekötését nemcsak 11 szinten, hanem annál jóval több szinten is véghezvitte az architektúra hidakra jellemző kiképzésével. Hogy az épület képes lesz-e mindenkit felvidítani, ahogy anno a babiloni függőkert esetében a király, II. Nabukodonozor honvágytól gyötört feleségét Amytiszt, a jövő eldönti.