Terényi 80 — ünnepi koncert
Pesti Vigadó, Sinkovits Imre Kamaraszínpad
2015. október 30. 19.30
Jegyinformáció
Pesti Vigadó, Sinkovits Imre Kamaraszínpad
2015. október 30. 19.30
Jegyinformáció
Terényi Ede | fotó: Lugosi Lugo László
Terényi Ede 80
Ünnepi hangverseny a 80. születésnapját ünneplő Terényi Ede zeneszerző, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja tiszteletére
A Pesti Vigadó Sinkovits Imre Kamaraszínpadán megvalósuló hangversenyen 2015. október 30-án elhangzik Terényi Ede Erdélyi kódex és Cantus hungaricus című kamaraszimfóniája. Közreműködik – Botvay Károly vezetésével – a Budapesti Vonósok Kamarazenekara.
A Pesti Vigadó Sinkovits Imre Kamaraszínpadán megvalósuló hangversenyen 2015. október 30-án elhangzik Terényi Ede Erdélyi kódex és Cantus hungaricus című kamaraszimfóniája. Közreműködik – Botvay Károly vezetésével – a Budapesti Vonósok Kamarazenekara.
Terényi Ede 1935. március 12-én született Marosvásárhelyen. A Bolyai Farkas Gimnáziumban érettségizett 1952-ben, majd a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián diplomázott zeneszerzés szakon, ahol tanára a Kodály-tanítvány Jodál Gábor. 1958-tól 2012-ig ugyanebben az intézetben dolgozott tanárként. 1983-ban doktorált A modern zene harmóniaelmélete (1900–1950) című zenetudományi disszertációjával. 1994-től doktorátus-vezető.
Műveit ötven kötetben jelentette meg, s ehhez járul az eddig közreadott negyvenöt CD is, míg harmóniaelméleti kutatásait tanulmányokban tette közzé. Könyveket, elemzéseket, zenei esszéket írt a modern zenéről, zeneszerző elődökről és kortársakról (Veress Sándor, Lajtha László, Balassa Sándor). Számos műve hangzott el ősbemutatóként Európa zenei centrumaiban. Művészi tevékenységének elismeréseként több jelentős kitüntetést, díjat kapott: a Román Tudományos Akadémia George Enescu-díja (1980), Bartók–Pásztory-díj (1994), Erkel-díj (2000).
Műsor:
ERDÉLYI KÓDEX – kamaraszimfónia vonószenekarra (1998)
I. Allegro non troppo
II. Andante – Allegro
III. Allegretto
IV. Vivace
A kedélyes hangvételű első tétel a közismert szonátaforma dramaturgiájára épül. Könnyen felismerhető, egymással kontrasztáló témákkal és sok koncentráló hangszerszólóval (cselló, hegedű).
A kissé elkomoruló lassútétel (középen egy kicsit jazzre utaló tréfás "TRIO"-val) az erdélyi balladák világát idézi meg.
A harmadik tétel notturno-variációi a székely népmesék világába viszik a hallgatót, a felvillanó hang(fény)-szikrák titokzatos messzeségekbe vesző igézetével.
A zárótétel szentivánéji-muzsikája egyszerre idézi fel Shakespeare színművének pajkos szellemvilágát és az erdélyi tündérmesék varázsát.
A kissé elkomoruló lassútétel (középen egy kicsit jazzre utaló tréfás "TRIO"-val) az erdélyi balladák világát idézi meg.
A harmadik tétel notturno-variációi a székely népmesék világába viszik a hallgatót, a felvillanó hang(fény)-szikrák titokzatos messzeségekbe vesző igézetével.
A zárótétel szentivánéji-muzsikája egyszerre idézi fel Shakespeare színművének pajkos szellemvilágát és az erdélyi tündérmesék varázsát.
♦
A szerző egy KÉPZELT KÓDEX lapjairól álmodta valós dallamokba, a cirkalmas kódex-iniciálék sugallta szólamrajzokba és a gondolatban végigolvasott mesék hangzásképeibe harmincpercnyi muzsikáját. A művet a Budapesti Vonósok mutatták be másfél évtizeddel ezelőtt.
CANTUS HUNGARICUS – kamaraszimfónia vonószenekarra (1998)
I. AllegroII. Lento
III. Allegro
A cím Erkel himnuszdallamára utal, amellyel a mű kicsendül. A hozzávezető dallamok történelmi utat járnak be úgy, amint a szerző fantáziájában, lelkében él. Az egészen ősi dallamcsíráktól, a régi erdélyi kódexekben őrzött dallamok világán át a modern kor dallameszményéig haladva jut el a záró apoteózisig.
Az első tétel dinamikus keret-témával indul, minden új dallamközjáték után visszatér, keretbe foglalja az ikonszerű zenei képeket. Motívikus fejlesztés csak az átvezető részeket jellemzi.
A második tétel egy elfedett, régi kolostor misztikus világát idézi vissza, amelybe szinte berobban a középrész indulószerű, boldog hálaéneke.
A harmadik tétel a mű súlypontja. Felépítésében a rondószonáta formaszerkezetére emlékeztet. Drámai történéssor végén szólal meg himnuszunk dallamvariációja.
Az első tétel dinamikus keret-témával indul, minden új dallamközjáték után visszatér, keretbe foglalja az ikonszerű zenei képeket. Motívikus fejlesztés csak az átvezető részeket jellemzi.
A második tétel egy elfedett, régi kolostor misztikus világát idézi vissza, amelybe szinte berobban a középrész indulószerű, boldog hálaéneke.
A harmadik tétel a mű súlypontja. Felépítésében a rondószonáta formaszerkezetére emlékeztet. Drámai történéssor végén szólal meg himnuszunk dallamvariációja.
♦
A műre jellemző a festői és epikus részek gyors váltakozása és a filmszerű képsorok, kommentáló narrációk beiktatása. A zene felidézi Erdély tájait. Erre utal a mű alcíme is: ZÖLD ERDŐK LITURGIÁJA.
A szimfónia a Budapesti Vonósok felkérésére készült. A bemutató is az ő érdemük.
Az Erdélyi kódex és a Cantus hungaricus egyetlen alkotói lendület szülötte. Egymást magyarázó, kiegészítő IKERSZIMFÓNIA. Ősbemutatójukat is csak néhány nap választotta el egymástól. Ezúttal végre együtt szólalnak meg ünnepi hangversenyen.
Az Erdélyi kódex és a Cantus hungaricus egyetlen alkotói lendület szülötte. Egymást magyarázó, kiegészítő IKERSZIMFÓNIA. Ősbemutatójukat is csak néhány nap választotta el egymástól. Ezúttal végre együtt szólalnak meg ünnepi hangversenyen.
Közreműködik: Budapesti Vonósok
Művészeti vezető: Botvay Károly, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja
A hangversenyt követően kerül sor a Magyar Művészeti Akadémia zenepedagógiai elismerő okleveleinek átadására a Zeneművészeti Tagozat jóvoltából, az oklevelet a 2015. évben Antók Zsuzsanna, Becht Erika, Keszler György és Vermes Mária kapják.
