Színháztörténeti tárlat nyílt Magyarkanizsán
A Regionális Kreatív Műhely szervezésében nyílt meg december 11-én a DÉLVIDÉKI SZINHÁZAK című kiállítás Magyarkanizsán a Dobó Tihamér képtárban (Fő tér 9.). A régióban immár évszázadokon átnyúló magyar színjátszási tevékenységet és színházi világot bemutató tablókiállítást a Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozata kezdeményezte. Létrejöttéhez az MMA és számos más intézmény, magánszemély mellett többek között Rátóti Zoltán színművész, az MMA elnökségi tagja is segítséget nyújtott. Az eseményen Bicskei István színművész az MMA Színházművészeti Tagozatának elismerő oklevelét is átvehette.
A Dobó Tihamér Képtárban a megnyitón dr. Oláh Tamás dramaturg, író, színházi rendező, valamint a Magyar Művészeti Akadémia részéről Bicskei Zoltán filmrendező, grafikus mondott ismertetőt. Ezenkívül fellépett Bicskei István színész (Magyarkanizsa) Kányádi-versek előadásával, továbbá Mészáros Zsuzsanna gordonkán (Zenta/Szeged), aki Bartók- és Bach-műveket játszott. A megnyitó végén Bicskei Zoltán akadémikus átadta Bicskei Istvánnak az MMA Színházművészeti tagozatának elismerő oklevelét.
Az kiállítás anyaga tablókon keresztül vonultatja fel a Délvidék legfontosabb színháztörténeti színhelyeit és eseményeit.
A Szegedi Nemzeti Színház kapcsán megtudhatjuk, hogy a szegedi színjátszás kezdete is a XVIII. századra nyúlik vissza, amikor a város 1719-ben királyi engedélyt kapott színház-alapításra.
A szentesi Tóth József Színház és Vigadó történetéből kiderül, hogy korábban a város főterén állt a Zöldkoszorú vendégfogadó, amely időnként helyet adott színielőadásoknak is, utoljára 1897 augusztusában lépett fel itt színtársulat. A lebontott fogadó helyén építették fel a Petőfi Szálló és a színház épületét 1897-től, Komor Marcell tervei alapján. A százéves elhanyagolt, leromlott állapotú színház és vigadó épületét 1993-ban bezárták, majd a szépen felújított épületet 2021. szeptember 3-án adták át újra a nagyközönségnek.
A hódmezővásárhelyi Nyári Színkör és a Bessenyei Ferenc Művelődési Központhoz kapcsolódva megtudhatjuk, hogy a XIX. század első felében különböző színtársulatok látogattak a városba, és a növekvő érdeklődés miatt már 1845-ben megfogalmazódott, hogy állandó épületet kellene biztosítani az előadások számára. A 800 férőhelyes nyári színkör épülete 1898 nyarára el is készült, amit a város vezetése állagromlás miatt 1950-ben lebontatott, és aminek pótlására kultúrotthont építtettek. Ezt később a városban született ismert színészről, Bessenyei Ferencről nevezték el.
A makói Hollósy Kornélia Nyári Színkör és Hagymaház történetéből tudható, hogy hagymatermelők kezdeményezésére 1936-ban épült fel a hagymások székházaként és értékesítési központjaként működő épület, a Hagymaház, amelynek gazdasági feladata mellett kulturális szerepe is volt. Az épület funkciói közül ez utóbbi maradt meg, miután 1949-ben színház és kultúrház céljára átalakították. 1996-ban lehetővé vált egy új kulturális központ létrehozása. A régi épület bontása 1997-ben befejeződött és elkezdődött az új Hagymaház építése Makovecz Imre terve alapján. Az épület ünnepélyes átadása 1998. október 2-án volt.
A Békéscsabai Jókai Színház történetéből megtudhatjuk, hogy a békéscsabai Vigadót és színházat Halmai Andor terve alapján építették meg 1877 és 1878 között, majd ezt követően többször átépítették. 2012-től a színház tulajdonosává a város vált, és a nevét is ekkor változtatták Békéscsabai Jókai Színházra.
A Szabadkai Népszínház történetét jól jellemzi, hogy a színházi előadások iránt megnövekedett érdeklődés miatt 1847-ben egy állandó kőszínház létesítésére kértek engedélyt, a terveket 1853-ban Skultéti János készítette el, majd elkészült a negyven páhollyal és kétemeletnyi galériával megépített kőszínház, később a Népszínház 1915. március 11-én kiégett. A régi, leégett színház helyén új, modernebb színház nyílt meg 1927-ben. 1945-ben megalakult a Magyar Népszínház, végül a színház épületét 2007-ben lebontották.
A tárlat, melynek szövegét Ludmann Mihály állította össze, emellett Szarvas, Gyula, Orosháza, Arad, Temesvár, Magyarkanizsa, Zenta és Lugos színházi életébe nyújt betekintést.
A 2021. december 31-ig látogatható kiállítás megvalósításához szakmai segítséget a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti és Zeneműtár, a Petőfi Irodalmi Múzeum – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, a Trianon Kutatóintézet Közhasznú Alapítvány és a Zentai Városi Múzeum nyújtott.
Az kiállítás anyaga tablókon keresztül vonultatja fel a Délvidék legfontosabb színháztörténeti színhelyeit és eseményeit.
A Szegedi Nemzeti Színház kapcsán megtudhatjuk, hogy a szegedi színjátszás kezdete is a XVIII. századra nyúlik vissza, amikor a város 1719-ben királyi engedélyt kapott színház-alapításra.
A szentesi Tóth József Színház és Vigadó történetéből kiderül, hogy korábban a város főterén állt a Zöldkoszorú vendégfogadó, amely időnként helyet adott színielőadásoknak is, utoljára 1897 augusztusában lépett fel itt színtársulat. A lebontott fogadó helyén építették fel a Petőfi Szálló és a színház épületét 1897-től, Komor Marcell tervei alapján. A százéves elhanyagolt, leromlott állapotú színház és vigadó épületét 1993-ban bezárták, majd a szépen felújított épületet 2021. szeptember 3-án adták át újra a nagyközönségnek.
A hódmezővásárhelyi Nyári Színkör és a Bessenyei Ferenc Művelődési Központhoz kapcsolódva megtudhatjuk, hogy a XIX. század első felében különböző színtársulatok látogattak a városba, és a növekvő érdeklődés miatt már 1845-ben megfogalmazódott, hogy állandó épületet kellene biztosítani az előadások számára. A 800 férőhelyes nyári színkör épülete 1898 nyarára el is készült, amit a város vezetése állagromlás miatt 1950-ben lebontatott, és aminek pótlására kultúrotthont építtettek. Ezt később a városban született ismert színészről, Bessenyei Ferencről nevezték el.
A makói Hollósy Kornélia Nyári Színkör és Hagymaház történetéből tudható, hogy hagymatermelők kezdeményezésére 1936-ban épült fel a hagymások székházaként és értékesítési központjaként működő épület, a Hagymaház, amelynek gazdasági feladata mellett kulturális szerepe is volt. Az épület funkciói közül ez utóbbi maradt meg, miután 1949-ben színház és kultúrház céljára átalakították. 1996-ban lehetővé vált egy új kulturális központ létrehozása. A régi épület bontása 1997-ben befejeződött és elkezdődött az új Hagymaház építése Makovecz Imre terve alapján. Az épület ünnepélyes átadása 1998. október 2-án volt.
A Békéscsabai Jókai Színház történetéből megtudhatjuk, hogy a békéscsabai Vigadót és színházat Halmai Andor terve alapján építették meg 1877 és 1878 között, majd ezt követően többször átépítették. 2012-től a színház tulajdonosává a város vált, és a nevét is ekkor változtatták Békéscsabai Jókai Színházra.
A Szabadkai Népszínház történetét jól jellemzi, hogy a színházi előadások iránt megnövekedett érdeklődés miatt 1847-ben egy állandó kőszínház létesítésére kértek engedélyt, a terveket 1853-ban Skultéti János készítette el, majd elkészült a negyven páhollyal és kétemeletnyi galériával megépített kőszínház, később a Népszínház 1915. március 11-én kiégett. A régi, leégett színház helyén új, modernebb színház nyílt meg 1927-ben. 1945-ben megalakult a Magyar Népszínház, végül a színház épületét 2007-ben lebontották.
A tárlat, melynek szövegét Ludmann Mihály állította össze, emellett Szarvas, Gyula, Orosháza, Arad, Temesvár, Magyarkanizsa, Zenta és Lugos színházi életébe nyújt betekintést.
A 2021. december 31-ig látogatható kiállítás megvalósításához szakmai segítséget a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti és Zeneműtár, a Petőfi Irodalmi Múzeum – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, a Trianon Kutatóintézet Közhasznú Alapítvány és a Zentai Városi Múzeum nyújtott.
