Az idén tíz éve, hogy elhunyt Lázár Ervin, és a napokban lett volna nyolcvanéves, ebből az alkalomból barátok, rokonok és rajongók gyűltek össze a Petőfi Irodalmi Múzeumban, hogy megemlékezzenek az íróról. Az esten több hang- és filmfelvételt is bemutattak, ezek lehetővé tették a jelenlévők számára, hogy barátai mellett ő maga is "hozzászólhasson" az esthez.

Nagy Anna színművész a Séta című novellából olvasott fel részleteket, részben az öniróniát és egyúttal a társadalomkritikát is illusztrálva: „Öreg, nem kéne neked múzeumba vonulnod? Beülnél szépen egy üvegvitrinbe egy törött cserépedény meg egy kőbalta közé, odafüggesztenének eléd egy cédulát, mondjuk hogy divatjamúlt ember a huszadik századból, és elüldögélhetnél ott ítéletnapig."
Pomogáts Béla visszaemlékezésében kiemelte: Lázár Ervin munkásságának középpontjában a szeretet van, ami humorral és iróniával egészül ki. „Én is meg vagyok örökítve az írásaiban" – jelentette ki büszkén, akinek neve a Gyere haza, Mikkamakka! című kötetben hangzik el Zordonbordon szájából: „Tudjátok meg, hogy az erdőben rettenetesen elszaporodtak a pomogácsok!" Az irodalomtörténész arról is beszélt, hogy a humor mennyire erőteljesen átszőtte a kettejük barátságát és Lázár Ervin munkásságát, és hogy mögötte fájdalom és kiábrándultság lappangott.
Szakonyi Károly arról beszélt az esten: a napokban lett volna nyolcvanéves Lázár Ervin. „Hiányzik. Hiányzik az a szeretet, ami a lényéből sugárzott" – tette hozzá. Meglátása szerint Lázár védjegye valóban a szeretetigény volt. A Prima Primissima díjas Lázár Ervin klasszikus ívű életművet alkotott, Szakonyi Károly összes díjai közül a Lázár Ervin meseregénye után elnevezett Négyszögletű Kerek Erdő rendjelére a legbüszkébb.
Vathy Zsuzsa, az író egykori felesége, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja egy rövid anekdotával emlékezett, Devecseri Gáborral való találkozásuk emlékét őrzi ez a baráti humorizálás: „Devecseri Gábor, még látni is mámor" – „Lázár Ervin, áldja meg a legszebb nő a megfelelő szervin."