A muzsikusvendégek szintén Liszt-műveket szólaltatnak meg: a Kossuth-díjas Kiss B. Atilla Petrarca-szonettet énekel, Simon Izabella pedig a Genfi harangokat játssza a különleges előadásban.

A négy koreográfia különböző időszakokban készült: az Elfelejtett keringő 1986-ban, A bölcsőtől a sírig 1998-ban, a Csárdás macabre erre az estre született, míg a Funerailles 1990-es, ám ezt a koreográfus 2015-ben átdolgozta.
Az előadás két mottója: „A szép mozgás a szem muzsikája" (Anatole France); „Az alkotás nem ismer kényszert – a művészet szabad" (Vaszilij Kandinszkij).

Koreográfiák:
„Elfelejtett keringő" – Liszt 1885-ben fejezte be az Elfelejtett keringők utolsó tételét. Így ír erről: „már csak elfelejtett dolgaim vannak". Emlékeiben három jelentős női alak köré fonódik a zenemű. A koreográfia 1986-ban készült. A darabot táncolják: Felméry Lili, Pap Adrienn, Cristina Balaban és Leblanc Gergely.
„A bölcsőtől a sírig" – E Liszt-mű 3 tételből áll (I. tétel: a Bölcső; II. tétel: az Emberi Küzdelem; III. tétel: az Elmúlás). A koreográfia 1998-ban készült. Szólót táncol: Kristina Starostina.
„Csárdás macabre" – (Halálcsárdás) Liszt már elmúlt 70, mikor e mű született. Az erőteljes, virtuóz zongoradarab táncos jellegű. A koreográfiát Pártay Lilla erre az estre készítette. Szólót táncol: Szegő András.
„Funerailles" (1848) – A „Funerailles" vad fájdalmában és dübörgő befejezésében Liszt makacs reményének ad hangot: a Szabadságot, mint eszmét és ideált soha nem temethetjük végletesen el. A koreográfia 1990-ben készült, 2015-ben átdolgozásra került. Jelképekben megjelenik a Nemzet és legkisebb sejtje, a Család, s ezen belül az emberség, emberiség legféltettebb kincse, záloga: a Szabadság és a Béke egy tiszta, allegorikus leányalakban. Szólót táncolnak: Kozmér Alexandra, Felméry Lili, Jurij Kekalo, Balázsi Gergő.

Az előadás létrejöttét a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.