Emlékmű Cserny Józsefnek
A Farkasréti temetőben május 3-án avatták fel Cserny József Kossuth-díjas iparművész, ipari formatervező Budahelyi Tibor szobrászművész által készített síremlékét. Az eseményen Keserü Katalin művészettörténész mondott méltató beszédet.
Cserny József a magyar design – mint klasszikus értelemben vett ipari formatervezés – vezető egyénisége. Fő területe a (közúti és vízi) járműtervezés és szállítás – ezek úgyszólván minden fajtája és vonatkozása. Terveit a rajzoktól a modell, sőt a prototípus elkészítéséig többnyire maga készítette. A járműdesign gyakorlása során szerzett tapasztalatait kiterjesztette az élet számos más területére, így a "totális design" egyik képviselőjének tekinthető. Egyszerre formatervező, konstruktőr és feltaláló. Témáit funkcionálisan közelíti meg: vizsgálja a jármű célját (a helyváltoztatáson túlmenő speciális rendeltetést – lakás, szállítás, kábeltelepítés, teheremelés, bányamentés, egyéni és tömegközlekedés, tűzoltás, mezőgazdasági munkák, vízi közlekedés stb.) és működési elveit (súrlódás legyőzése, energia, motorok, segédmotorok, hajtómű, áttételsebesség, rakfelület, karosszéria stb.). A természet iránti alázat vezette el a világmodellben való tervezői felfogáshoz, szimbólumának megértetéséhez, tanításához. A Táltos Klub néven ismert szellemi műhely feltalálója és több mint 15 éven keresztül fenntartója, kiállításokkal és kedd esténkénti gazdag választékú színes előadásokkal. A zene, a képzőművészet, az irodalom és az építészet szabadsága mellett a design szellemtörténetét fogalmazta meg: az energia-anyag, eszme, technológia, vagyis az Atya–Fiú–Szentlélek háromszögben való gondolkodást.
1962-ben diplomázott az Iparművészeti Főiskolán, mint az egyik legelső ipari formatervező. Kaesz Gyula, Borsos Miklós és Dózsa-Farkas András tanítványa volt. 1967-től a legváltozatosabb formákban vett részt a Magyar Iparművészeti Főiskola oktatási tevékenységében, majd 1994 óta a Soproni Egyetem munkájában, utóbb mint az Alkalmazott Művészeti Intézet tanácsának elnöke. 1997-től a Moholy-Nagy László ösztöndíjbizottság tagjaként, 2001-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem Habilitációs Bizottságának tagjaként is dolgozott. A hazai szimpózium-mozgalom egyik vezéralakja. 1975-ben egyik megalapítója az iskolateremtő erejű Zsennyei Műhelynek, ahol 1978-tól évente rendezték meg a gyakorló tervezőművészek nemzetközi fórumát. Nyitott személyisége, karizmatikus egyénisége a legjobb designereket, művészeket és építészeket vonzotta Zsennyére. 1986 és 1990 között a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetség Szimpóziumok és Alkotótelepek Tanácsának elnöke. 1989-től évente szervezett regionális szimpozion-találkozókat, és jelentős nemzetközi design-szimpóziumokon vett részt. 1990-től Péter Ágnessel szerkesztette a Symposion c. folyóiratot. 1993-tól a Symposion Társaság elnöke. 1996–1998-ig a LÉPÉS A JÖVŐBE designpályázat zsűrielnöke volt.
