„Magyarul európai"
Száz éve született Supka Magdolna műtörténész
Közel negyven kortárs festő-, grafikus-, textil- és szobrászművész alkotásait mutatja be a Supka Magdolna Széchenyi-díjas művészettörténész emlékére rendezett kiállítás a Pesti Vigadóban. A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) posztumusz tiszteleti tagjának 100. születésnapjára emlékező tárlatot Fekete György, az MMA elnöke és Wehner Tibor művészettörténész nyitotta meg.
Közel negyven kortárs festő-, grafikus-, textil- és szobrászművész alkotásait mutatja be a Supka Magdolna Széchenyi-díjas művészettörténész emlékére rendezett kiállítás a Pesti Vigadóban. A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) posztumusz tiszteleti tagjának 100. születésnapjára emlékező tárlatot Fekete György, az MMA elnöke és Wehner Tibor művészettörténész nyitotta meg.
Fekete György kiemelte, hogy Supka Magdolna alapító tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának és érezte, hogy az egyesületből megszülető köztestület micsoda fantasztikus lehetőségeket kínál a művészek számára, de sajnos a végeredményt már nem élhette meg. Párhuzamot vont a művészettörténész életműve és a Pesti Vigadó épületének sorsa között, hiszen mind a kettő a tartósság jegyében áll és dacol a romlás és bomlasztás erőivel.
|
Részlet Wehner Tibor művészettörténész „Magyarul európai" - Száz éve született Supka Magdolna műtörténész című megnyitón elhangzott beszédéből. Egy 20-21. századi, a letűnt régi és a megnyílt új évszázad művészetével szorosan együtt élő művészettörténészre emlékezünk a beszédes dokumentumok és rekvizitumok, e régebben és a közelmúltban született műalkotások körében. Elmélet és gyakorlat, a művészettörténet és a művészi alkotómunka harmonikus egysége teremtődhetett meg ezzel a visszapillantó kiállítással, amelynek mozgatórugója Supka Magdolna azon művészettörténészi hitvallása, amely így hangzik: „Egész munkásságom az értékek elsikkadásának, fel nem ismerésének ellenében alakult s áll maiglan: egyfelől a képzőművészeti hagyományaink feltáratlan jelenségei, másfelől az 1960-tól napjainkig született kortársművészet időálló értékeinek számon tartása és folyamatos írásbeli és kiállítási dokumentálása a műtörténeti profilom. Vagyis az a vonulat, amely a korábbi szocreál és a mostani „avantgarde'-ok mögött húzódik." Pontos regisztrációja mindennek ez az Almásy Aladártól Véssey Gáborig negyvennél több, a kiváló művészettörténészhez nagyon szorosan, vagy csak laza szálakkal kapcsolódó művész munkáit felvonultató kiállítás, amely ezáltal annak is tanúja: Supka Magdolna itt van még, ma is itt van még művészetünkben, körünkben. |
A tárlókban személyes tárgyakat, dokumentumokat, leveleket és élete során publikált katalógusokat, kiadványokat láthatnak az érdeklődők. Tavaly jelent meg A drámai groteszk című, Supka Magdolna rövidebb művészeti írásait tartalmazó válogatás, amelyben többek között a most nyíló kiállításon szereplő alkotókat elemzi a művészettörténész.
Az emlékkiállításon többek között Almásy Aladár, Kovács Péter, Bráda Tibor és M. Novák András festőművészek; Csikai Márta, Kő Pál és Csíkszentmihályi Róbert szobrászművészek; Gyulai Líviusz, Ágotha Margit, Maracskó Gabriella és Orosz István grafikusművészek; valamint Kárpáti Tamás, Mayer Berta és Somogyi Győző festő-grafikusművészek munkáival találkozhatnak az érdeklődők.
Forrás: MTI / MMA
Bényi Eszter: Csapongó gondolatok a száz év kapcsán
Édesanyám, Supka Magdolna 1914. augusztus 3-án született, éppen a „nagy háború" kitörésekor. A Manna név onnan származik, hogy Ervin bátyja kisgyerekként így ejtette ki a Magda nevet. Ez a név ezután egy életen át végigkísérte. Saját bevallása szerint nem volt jó tanuló, bár a bizonyítványai ennek ellenkezőjéről tanúskodnak. Már ifjúkorától mindenáron anya szeretett volna lenni, az én szerencsémre. Második, Bényi László festőművésszel kötött házasságából születtem. Emlékszem gyerekkoromból, hogy hajnalonként a fürdőszobai sámlin kuporogva írta könyveit, hogy ne zavarjon fel minket. Utána sietett a Magyar Nemzeti Galériába, ahol akkoriban dolgozott hihetetlen energiával, munkabírással. Úgy érzem, a művészet, az emberek és az élet szeretete nála egybefonódott: születésnapjain előfordult, hogy ő maga is adott nekünk ajándékot. Sosem várt tőlem gyermeki tiszteletet, és tán épp ezért nagyon tiszteltem őt. Kapcsolatunk – nagy örömömre – leginkább baráti kapcsolatra hasonlított, melyben a szereteten kívül mindig jelen volt a humor és a megértés, a bizalom mellett olykor a bánat, a konfliktus is. Úgy hiszem, nem véletlen, hogy ebbe a családba születtem, s éppen ő volt az Édesanyám. Hálás vagyok a sorsnak ezért.
(Részlet Supka Magdolna A drámai groteszk c. könyvéből)
