2015. március 4.
Bp. III., Kecske u. 25.

„Fohász utoljára" – portréfilm Mezey Katalinról
Vendégek: Nádorfi Lajos operatőr és
Somogyvári Rudolf producer
Háznagy: B. Révész László rendező

Fohász utoljára – portréfilm Mezey Katalinról

A Mezey Katalin prózaíró, költő, műfordító életét bemutató filmet vetítették le a Kecske utcában. A háznagyi teendőket B. Révész László, a Fohász utoljára címet viselő portréfilm rendezője látta el.
Az akadémikusokról készített életútsorozat újabb alkotása ezúttal Mezey Katalin teljes életét, vagyis a gyermekkortól napjainkig terjedő időszakot mutatta be, amit a barátokkal, pályatársakkal készített interjúk egészítettek ki. A film címét Mezey Katalin egyik legkorábbi versének címéből vették a mozi alkotói, amit a költő még az 1960-as években írt. Ahogy peregtek a dokumentumfilm kockái, a néző előtt úgy bontakozott ki a József Attila-díjas prózaíró, költő, műfordító személyisége és munkássága. A kezdetek: a családi háttér, amelyet Mezey „sok ágból összefonódónak" jellemzett, lévén, hogy ősei hazánk négy csücskéből indultak a megélhetés lehetőségét kínáló Budapest felé. Az ostromot édesanyjával itt vészelték át, édesapja pedig nem sokkal az 1945-ös esztendő vége előtt, novemberben tért haza a hadifogságból. Megtudtuk: a díszfa, zöldség és virágkertészetet üzemeltető családnak néhány évvel később szembe kellett néznie az államosítás tényével. Mint azt a filmben Mezey kifejtette: „a magyar társadalom az én gyermekkoromban egy egységessé zúzott közösség volt. Az osztályokat eltörölték, mindent egységessé tettek".
A dokumentumfilm egyik erőssége, hogy sorra bemutatta az életút eredeti helyszíneit, többek között a Móricz Zsigmond Gimnáziumot, hol a költő középiskolai tanulmányait folytatta, vagy az Eötvös Loránd Tudományegyetemet, ahol magyar–népművelés szakos diplomát szerzett. Ebben az időben már megjelentek az írásai. Friss diplomásként Tatabányán, az akkori Mező Imre Általános Iskolában tanított, melyre a Szépirodalmi Kiadónál 1979-ben megjelent Zöld vadon című könyvében emlékezett meg. A dokumentumfilm ezt követően Mezey Katalin irodalomszervező tevékenységének egy szeletét ismertette, hiszen 1969-ben a nemzedékéből verbuválódott Kilencek költőcsoport tagjaként megjelent az azóta legendássá vált Elérhetetlen föld című antológiában, a következő esztendőben pedig az egyik szerkesztője volt a rögvest be is tiltott Kísérlet című irodalmi folyóiratnak. Ez utóbbi irodalmi kezdeményezés sorsát a dokumentumfilm a pályatársak megszólaltatásával egészen a folyóirat kinyomtatott oldalainak rendőrségi elkobzásáig végigkövette, ami a mozi egyik irodalomtörténeti erősségét adja. Mint azt B. Révész László, a dokumentumfilm rendezője a vetítés után hangsúlyozta: a forgatás során több órányi anyagot rögzítettek, az elkészült moziból azonban éppen a bemutatott gondolatok alapos körbejárása érdekében sok mindent ki kellett hagyni. Mezey Katalin egyetértett ezzel a koncepcióval, szerinte „a film az időt próbálta utolérni", hogy a feledéstől megmentse azokat az eseményeket, amelyek a pályáját meghatározták.

Előzetes a portréfilmből:
2015年3月5日  |  mezey katalin