Andrásfalvy Bertalan: Jövőnk gyökerei

A 2019-es könyvhétre jelent meg az MMA Kiadónál az Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató tollából származó, népművészetről szóló írások gyűjteménye. Az MMA levelező tagja több mint százhatvan tudományos közlemény szerzője. A „Jövőnk gyökerei Írások a népművészetről" című műve főleg a nemzeti, de világviszonylatokra is kiterjedő elemzések összefoglaló, rengeteg ízes példával illusztrált kánon erejű kötete.
A nyelvezetében egzakt, mégis könnyed, barátságos hangvételű, szeretetben megmártott, emberhez szóló írások egybeszerkesztése összetett, tudományos rendszerező munka eredménye. Andrásfalvy Bertalan kristálytiszta kivonatát adja a népművészetet és néprajztudományt érintő sokszor fájóan megrongált és banalizált értelmezéseknek. Tisztázza velük kapcsolatban a műveltség, művelés, hagyomány, érték, folklór fogalmi kereteit. A káros jelentésváltozásokat, a felhígult ál-értelmezéseket éleslátásával ellenpontozza; nimbuszukat, eredeti alakjukat a lehető legnagyobb felelősségtudattal helyre állítja. Filológiai precizitással jelöli ki a népművészet, néprajztudomány – benne a magyar néphagyomány – pontos helyét és szerepét a kultúra ökumenikus világában.

„A népművészet az az orvosság, amit az ember saját maga szed be, és csak akkor szed be, ha tudja és bebizonyosodott, hogy az használ, és akkor szedi be, ha szüksége van rá."

Professzor Dr. Andrásfalvy Bertalan Széchenyi-díjas akadémikus, magyar néprajzkutató, egyetemi tanár, politikus, a Magyar Művészeti Akadémia – a népművészeti tagozatban tevékenykedő – levelező tagja. 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő, 1990 és 1993 között művelődési és közoktatási miniszter. A Pécsi Tudományegyetem Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszékének alapító tanszékvezetője. Kutatási területe a népi gazdálkodás, ezen belül a szőlészet, a gyümölcstermesztés és az állattartás néprajzi vetülete, valamint a néptánc, a népköltészet és néprajzi csoportok együttélése és kölcsönös hatásai egymásra.
Mit jelenthet a néphagyomány a jövő műveltségében?
Andrásfalvy Bertalan egyensúlyt, kiegyensúlyozást lát benne. Jó példa erre a szimbolizmusok, analógiák érthető kibontása. A magyar népmesék, a népköltészet zöme egy őstudás elbeszélése népnyelven: ezek archaikus képzettségek, példázatok, erkölcsi normák. Egy olyan jelrendszer, amit egyfelől belső beszédnek, másfelől kommunikációnak tekinthetünk. Ennek okán „kisütő", azaz a belső feszültséget levezető, másfelől kapcsolatteremtő jellegű. Első esetben nem feltétlenül van szüksége hallgatóságra tehát, pl. az imáknál, káromkodásnál, ráolvasásánál, keserveseknél, mert ekkor elsősorban egyéni szükségleteket elégít ki. A második esetben pedig lehetőséget ad arra, hogy az egyén teremtő részese legyen környezetének. Arra kell ösztönöznie bennünket, hogy megleljük anyagi és szellemi kultúránk között az egészséges egyensúlyt. Megtaláljuk és erősítsük közösségeinket, hiszen szükségünk van közösségi élményre, a különféle szintű közösségek megőrzésére. Szükség van családra, szűkebb és a tágabb lakóhelyi környezet közösségeire, az életkori, munkahelyi, a táji, a regionális és nemzeti közösségre egyaránt. Pszichológiai megközelítéssel élve a szerző rámutat, hogy a kielégítetlen szükségletek, igények, a rossz nevelési és orvosi gyakorlat betegséget, bajt, neurózist okoznak, belső bizonytalanságot teremthetnek, egész életre megnyomoríthatnak bennünket. Ennek ellentételezésére ki kellene egészítenünk történelem-, irodalom-, ének-zene-, földrajz- és gyakorlati oktatásunkat néprajzzal. Továbbmenve: „A néphagyomány az a kapu, amelyen mindenki betekinthet a másik nép műveltségének kertjébe, hiszen a muzsikát, a táncot a nehezen elsajátítható nyelv segítsége nélkül is megérthetjük, megcsodálhatjuk. Ezek a találkozások jobban szolgálják egymás megismerését, mint a bajnoki sporttalálkozók, melyeknél nem a megértés az elsődleges, hanem az, hogy ki kit győz le." A ma társadalmának legnagyobb hibája az emberi kapcsolatok kiüresedése, gyengesége a természeti környezettel, egymással és Istennel – vallja. Az egészséges embert a szeretet élteteti, a szeretet a legfőbb parancs, ami finom mintázatát adja cselekedeteinek: Viszonyulását embertársaihoz, a természethez, feljebbvalójához. A néphagyományt át- és átszövi ez a mozgató erő, segít megélni kapcsolatait, életének eseményeit, örömeit, bánatait. Szolgálja az egymáshoz tartozást, a nemzethez tartozást (hazaszeretet), az elköteleződést, a szép és jó alkotásának örömét, a biztonságérzés elmélyítését. Ha néprajztudományt mondunk, akkor ez a maga teljességében értelmezve a gazdálkodás, kézművesség, életmód, népköltészet, népzene, néptánc, népi játék, népszokás, néphit, népi vallásosság és társadalmi ágakra bomlik. A szerző fejet hajt a nagy elődök előtt, Bartók, Kodály, Vargyas, Lajtha László, Kallós Zoltán, illetőleg Pesovár Ernő és Ferenc, Martin György, Mátyás István előtt.
A néprajzban jártas olvasó sem biztos, hogy ismeri Györffy István eszméit, programját, amit nagy gonddal mutat be nekünk Andrásfalvy. Györffy István ugyanis nem marad meg a téma felvetésénél, hanem átfogó, konkrét tervezetet ír, hogy miként kell a néphagyományt a nemzeti műveltség alapjává tenni. A népdalok, balladák, népi játékok, a viseletek, a tánc, a zene, a vallásos hagyomány olyan hívószavak, amik a hagyományos kultúrában élő emberek lelki világát ábrázolják. A néphagyomány olyan szerves kultúra, amit ember és ember közvetlen kapcsolatából alakult közösségek hordoznak, s mint ilyen, a legmegtartóbb erővé kell válnia a jövőnk érdekében. Ezek a gondolatok keretezik a könyvet, s e gondolatok mentén történik beavatódásunk.
 
Andrásfalvy Bertalan: Jövőnk gyökerei. Írások a népművészetről
MMA Kiadó, 2019
Ára: 3800 Ft

A könyv megrendelhető a www.mmakiado.hu weboldalon keresztül.
2019年6月18日  |  könyvajánló andrásfalvy bertalan mma kiadó