„Lelkes" társaság

A Lelkes család alkotóművészeinek tárlata a Vigadóban

A nevek olykor beszédesek. Ritka, hogy egy családban a tehetség olyan szapora legyen, hogy annyira fürtösen jelentkezzen, mint a Lelkes családban immáron hat nemzedéken át. Nehezen megítélhető, hogy mindannyian a képzőművészetek iránti affinitással jöttek-e világra, hogy valamiképpen genetikusan örökölhették volna e vonzalmat, vagy inkább egyikük-másikuk kivételesebb tehetsége, példája keltette fel a többiekben, az utódokban a művészetek iránti kötődést. S miként ez lenni szokott: egyikük sem akart lemaradni a többiektől, így az esetleg szerényebb képességű is tehetségét éppen ezen irányba iskolázta. Tény, hogy itt van egy család Csepelről, amelynek több nemzedékéből művészek kerültek ki. Közös, több generáció alkotásait összefogó tárlatuknak a Vigadó Galéria V. emeleti kiállítótere nyújt most ideiglenes otthont.
Kissé hihetetlen, ám örömteli látni együttes megjelenésüket: egy népes és lelkes családot a művészet, pontosabban a képzőművészet égisze alatt. Hogy mi tartja őket össze generációk egymást követő láncolatán át? A művészet, a művészet közeliség, amely átörökítés eredménye, mint a tárlatcím jelzi. E közös jegy persze nem azt jelenti, hogy a művészi kifejezés lehetőségei közül mind ugyanazon irányt választották volna. Hiszen köztük festő- és fotóművész, szobrász- és grafikus-könyvtervező művész éppen úgy előfordul, mint formatervező – csaknem lefedve a képzőművészeti ágak összességét.
Éppen az egy irányba tartó sokféleségtől izgalmas e tárlat. Nyomon követni, hogy az egymásra következő nemzedékekben miféle módosulásokon, változásokon esett át az eredeti indíttatás. Id. Lelkes István (1908–2000) festőművész elsősorban táj- és életképet festett akvarellel, Lelkes Dergács Mária (1910–1991) csendéleteket, portrékat. Lelkes István festőművész emlékidéző tájképek, egyvonalas grafikák alkotója. Az építész és fotóművész Lelkes László érzékeny balatoni fotói, városi reklámfelületei mellett talán jó volna látni fotócímeket a fotók születésének helyszínmegjelölése helyett, hogy az élmény még teljesebb lehessen. Lelkes Péter ipari formatervező letisztult formavilágú hangsugárzó eszközeivel, olajos kannáival és címkéivel, gyertyamécseseivel gyakran találkozhattunk az elmúlt évtizedekben, így ismerősen köszönnek ránk. Lelkes András (1943–2009) festőművész akvarell és olajmunkái szántóföldeket, balatoni vidéket, gyakran enyhén geometrizáló sziklás tájakat jelenítenek meg. Lelkes Mária (1948–2011) belsőépítész elsősorban a környezetalakítás területén kamatoztatta tehetségét: az általa tervezett asztalok és padok, játszótéri billenő hinták sokunk örömére szolgálhattak.

Egy ilyen szellemi világban az ember könnyen „fertőződik" meg

Interjú Lelkes Péter Munkácsy-díjas ipari formatervezővel, egyetemi magántanárral, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjával.


Lelkes Márk a család egyedüli szobrászművészeként jelentős, innovatív formavilágú szobor-együttessel van jelen, emellett grafikai alkotásai is láthatók. Lelkes A. Gergely festőművész nagyméretű, expresszív és fantáziadús alkotásai a Kiűzetés mítoszi régiségű történését idézik elénk. Varga-Lelkes Annamária alkalmazott grafikus, kiadványtervező ötletes plakáttervek és borcímkék, könyvtervek alkotója. Lelkes Bernadett formatervező mérnök fotográfiái, piaci-utcai életképjelenetei, atmoszféra-teremtő alkotásai messze túlmutatnak a fotók által rögzített tényszerűségeken.
Akár szimbolikusnak is tekinthető a Lelkes-família egyik legfiatalabb alkotójának, Lelkes Borbála könyvtervező-képgrafikusnak egyik, a tárlaton megjelenő munkája Vágy címmel. Az üvegpalackba zárt hajó egyik végében mezítelen lány üldögél, a másikon veszedelmesnek tűnő állat látszik támadni. E munka érzékletes példája lehet annak, hogy mit jelent egykor és ma művésszé lenni, útra kelni és utazni akárcsak képzeletben is – noha persze több esik itt latba: az út élményét palackba zárni, a művészet révén megnyilvánulni. Tudni, hogy „a vágy az igazi értékmérő" (Gracián), mivel az nem a beteljesülésről szól, inkább a kikerülhetetlen közelítésről.
A kiállítótér egyik bejáratánál fotó fogadja a tárlatlátogatót. Kedélyes csoportkép mutatkozik a lugasban, idősebb és egészen fiatal lelkecskékkel, akik egy asztalnál, a lugas hűvösében fogyasztják el éppen estebédjüket. Jó látni ezt az együttlétet. Ülnek, a fotó születésének pillanatában talán még nem is tudják mindannyian: „lelkes" társaság foglalt helyet a művészet asztalánál.
Balázs Sándor


„Kérdések persze fölmerültek mindenfelől, hogy a formatervezés miféle szerzet, művészet vagy mérnöki tudomány esetleg?"
Hokedli és vasaló