Noé bárkája a Néprajzi Múzemban – Elhallgatott népénekkutatás az '50-es években

Tárlattal tiszteleg a Néprajzi Múzeum a Szakrális Művészetek Hete és a Lajtha-év alkalmából két, Kossuth-díjjal kitüntetett népzenekutatónk dunántúli népénekgyűjtő munkássága előtt. Az 1963-ban elhunyt Lajtha László zeneszerző, valamint Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós, a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti, Néprajzi Tagozatának tagja, és az általuk vezetett lelkes kutatók ugyanis 1951 és 1963 között Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye több mint száz településén gyűjtöttek népénekeket.

Harmonikusan kiegészíti egymást a Néprajzi Múzeum A magyar nép hagyományos kultúrája című állandó kiállítása, és a most frissen megnyitott tárlat, amely egyértelműsíti: a népénekek szellemi kulturális örökségünk és vallási hagyományaink szerves részét képezik. A népdal amúgy nem azonos a népénekkel, noha mind a kettő a népi énektudás részét képezi. Előbbi szerzője ismeretlen, utóbbinál azonban nem csak hogy ismert az alkotó személye, de többnyire régi, nyomtatott vagy kéziratos füzetekben fenn is maradtak a nép számára készült eredeti énekek. Ezek többnyire köszöntőkhöz, ünnepi népszokásokhoz, halottvirrasztásokhoz, vagy templomi éneklésekhez köthetők.

Ezt a gazdag kulturális örökséget mentette meg Lajtha László és a nevével fémjelzett Lajtha-csoport. A Népművelési Minisztérium 1951 nyarától anyagi támogatást nyújtott a Lajtha által irányított, állandó népzenekutató munkacsoport létrehozásához. A korábban már megkezdett Pátria hanglemezsorozat folytatásaként népzenei és néptánc-felvételeket is gyűjtöttek. Lajtha László Erdélyi Zsuzsannával és Tóth Margittal járta a Nyugat-Dunántúlt, és 300 szalagnyi felvételen mintegy ezer népéneket rögzítettek. A felvételeket aztán jegyzőkönyvezték és lejegyezték. Erdélyi Zsuzsanna a szövegekkel foglalkozott. Ő nevezte el a csoportot Noé bárkájának, mert olyan emberek dolgoztak együtt, akiket az akkori éra „kiközösített". A csapat tagjai közül Tóth Margit ciszterci apáca volt, Rajeczky Benjámin ciszterci szerzetes, Gábor Éva erdélyi menekült, Teleki Cecília pedig erdélyi grófnő.

A tárlat bemutatja az eredeti kiadványokat, kottákat, jegyzőkönyveket. A múzeum azt tervezi, hogy jövőre megjelenteti Lajtha László Dunántúli népénekek című kétkötetes munkáját, amelyet a szerző még halála előtt nyomtatásra előkészített. Az első teremben a látogatók megismerhetik, hogy mi is a népének, és megtudják, hogy miben más, mint a templomi ének. Könyvritkaságokat is felsorakoztattak a Népművészeti Múzeum munkatársai. A látogatók így megismerhetik Kájoni János (1629–1687) csíki ferences szerzetes, orgonista, énekszerző Cantionale Catholicum című kötetét, vagy az 1778-ból származó Öreg Debreceni Énekeskönyvet. A második terem Lajtha Lászlóról és csoportjáról szól: a népzenekutató hagyatékából származó erdélyi bútorok között sétálva a látogatók számos dallam lejegyzését szemlélhetik meg. Tari Jánosnak a csoportról és Erdélyi Zsuzsannáról készített filmjéből is megtekinthetnek 15 percet. Lehet hallgatni népénekeket fonográfról, Pátria hanglemezről és számítógépről egyaránt.

2012年10月2日  |  kiállítás lajtha lászló erdélyi zsuzsanna