Életutak és átváltozások
Kiállítás a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozat díjazottjainak munkáiból
A Magyar Művészeti Akadémia kiemelt feladatának tekinti a hazai alkotóművészek megbecsülését, támogatását és ösztönzését, így minden tagozat évente két díjat adományoz saját művészeti ága kiemelkedő képviselőjének, négy ösztöndíjat a középgeneráció és két Életút díjat az idősebb generáció legjelesebb alkotóművészeinek.
A Magyar Művészeti Akadémia kiemelt feladatának tekinti a hazai alkotóművészek megbecsülését, támogatását és ösztönzését, így minden tagozat évente két díjat adományoz saját művészeti ága kiemelkedő képviselőjének, négy ösztöndíjat a középgeneráció és két Életút díjat az idősebb generáció legjelesebb alkotóművészeinek.
A Pesti Vigadó kamaratárlata a 2022–2023. évben az MMA Képzőművészeti Tagozata Művészeti ösztöndíjában részesített Bukta Norbert, Gaál Tamás, Katona Zoltán, Kopriva Attila képzőművészek, a köztestület 2022. évi Életút díjával kitüntetett Bardócz Lajos és Szkok Iván képzőművészek, továbbá Antik Sándor és Sulyok Gabriella képzőművészek, az MMA Képzőművészeti Tagozat 2022. évi díjazottjainak munkáit mutatja be.
Az augusztus 30-án tartott megnyitón Sfefanovits Péter képzőművész, az MMA Képzőművészeti Tagozatának vezetője áttekintette a tagozati díjak történetét, és beszélt a kiválasztás demokratikus menetéről. Szabó Noémi művészettörténész, kurátor elmondta: e nyolc nagyon különböző karakterű alkotót a szemlélődésre, kontemplációra való képesség köti össze. A tudomány mindenhatóságába vetett hit korszakában ezek az alkotások a transzcendenciára való nyitottságra irányítják a figyelmet. A válogatás szempontjainál döntő fontosságú volt, hogy a látogató a teljes életművekről is benyomást szerezzen.
Az erdélyi származású Bardócz Lajos közel hat évtizedes alkotótevékenységének ívét a metaforák konzekvens használata rajzolja meg. Művészetének középpontjában az emberi létezés szabadságának illetve e szabadság korlátainak vizsgálta áll, amely nem vonatkoztatható el identitásától, erdélyi magyarságától.
Szkok Iván életművének főbb állomásait emblematikus művei képviselik a kiállításon. Az alkotások híven reprezentálják a művész „dionüszoszi" szemléletét, amely a nőt, az anyát, mint életet adó ősi princípiumot helyezi az életmű fókuszába.
Sulyok Gabriella hat évtizedet felölelő művészeti pályája nem a nagy stiláris fordulatokról, hanem a rezdülésszerű elmozdulásokról szól. Különleges, szeizmografikai alkotásai az idő változatlanságát ragadják meg.
Bizonyos életutak nem nélkülözik a nagyszabású fordulatokat. Igaz ez a Kolozsváron élő Antik Sándorra, aki a szociografikus munkák után a rendszerváltást követően kezdett önmagára reflektáló alkotásokat készíteni, a kiállítás a művész mindkét korszakát reprezentálja.
Katona Zoltán organikus eredetű, de nonfiguratív formavilágú festményeket alkotott, az 1990-es évek második felében a korábbi forrongó, az őskáosz állandó átalakulásában lévő anyagát egyre inkább strukturálta. A kiállításon szereplő három alkotása a látomások világába vezet.
Gaál Tamás már korábban is alkalmazott nem hagyományos szobrászi anyagokat, horgonyzott fémlemezt, kerámiacsempét, valamint populáris kultúrából származó tárgyakat. Szobrászata a 2010-es évektől egyre gyakrabban merít a banális élettapasztalatokból, melyet abszurd szemlélettel vizsgál és dolgoz fel hálószerű konstrukcióra lecsupaszított, indusztriális hangulatú plasztikáin. Hajazat című sorozatának fókuszában az emberi hajviselet és annak különböző jelentésrétegei állnak.
A kárpátaljai Kopriva Attila Park Zóna címet viselő műveinek csoportja a háború első fázisához kapcsolódik, amikor a lakhelyüket elhagyni kényszerült menekültek ideiglenes otthonra leltek. Kopriva posztimpresszionista hangulatú, vázlatszerű, ragyogó színhatásokkal dolgozó vázlatai egy derűs világ illúzióját idézik, melyek mély feszültséget teremtenek a mögöttük meghúzódó egzisztenciális és sorstragédiákkal. A rémségek feldolgozására tesz kísérletet a második, absztrakt képekből álló műcsoport, amely már szubjektívabb szemszögből rezonál az országban zajló háborúra.
Bukta Norbert sajátos formában, korábbi műveiből készített installációval képviselteti magát a kiállításon. Az installáció különböző részein a szakralitás különböző szintjei: a kulturális-történeti réteg, az archetipikus, folklorisztikus, valamint a transzcendens, univerzális réteg végül koherens egységgé alakulnak.
A tárlat megtekinthető 2024. szeptember 29-ig a Pesti Vigadó V. emeletén, minden nap 10:00 és 19:00 között.
Az augusztus 30-án tartott megnyitón Sfefanovits Péter képzőművész, az MMA Képzőművészeti Tagozatának vezetője áttekintette a tagozati díjak történetét, és beszélt a kiválasztás demokratikus menetéről. Szabó Noémi művészettörténész, kurátor elmondta: e nyolc nagyon különböző karakterű alkotót a szemlélődésre, kontemplációra való képesség köti össze. A tudomány mindenhatóságába vetett hit korszakában ezek az alkotások a transzcendenciára való nyitottságra irányítják a figyelmet. A válogatás szempontjainál döntő fontosságú volt, hogy a látogató a teljes életművekről is benyomást szerezzen.
Az erdélyi származású Bardócz Lajos közel hat évtizedes alkotótevékenységének ívét a metaforák konzekvens használata rajzolja meg. Művészetének középpontjában az emberi létezés szabadságának illetve e szabadság korlátainak vizsgálta áll, amely nem vonatkoztatható el identitásától, erdélyi magyarságától.
Szkok Iván életművének főbb állomásait emblematikus művei képviselik a kiállításon. Az alkotások híven reprezentálják a művész „dionüszoszi" szemléletét, amely a nőt, az anyát, mint életet adó ősi princípiumot helyezi az életmű fókuszába.
Sulyok Gabriella hat évtizedet felölelő művészeti pályája nem a nagy stiláris fordulatokról, hanem a rezdülésszerű elmozdulásokról szól. Különleges, szeizmografikai alkotásai az idő változatlanságát ragadják meg.
Bizonyos életutak nem nélkülözik a nagyszabású fordulatokat. Igaz ez a Kolozsváron élő Antik Sándorra, aki a szociografikus munkák után a rendszerváltást követően kezdett önmagára reflektáló alkotásokat készíteni, a kiállítás a művész mindkét korszakát reprezentálja.
Katona Zoltán organikus eredetű, de nonfiguratív formavilágú festményeket alkotott, az 1990-es évek második felében a korábbi forrongó, az őskáosz állandó átalakulásában lévő anyagát egyre inkább strukturálta. A kiállításon szereplő három alkotása a látomások világába vezet.
Gaál Tamás már korábban is alkalmazott nem hagyományos szobrászi anyagokat, horgonyzott fémlemezt, kerámiacsempét, valamint populáris kultúrából származó tárgyakat. Szobrászata a 2010-es évektől egyre gyakrabban merít a banális élettapasztalatokból, melyet abszurd szemlélettel vizsgál és dolgoz fel hálószerű konstrukcióra lecsupaszított, indusztriális hangulatú plasztikáin. Hajazat című sorozatának fókuszában az emberi hajviselet és annak különböző jelentésrétegei állnak.
A kárpátaljai Kopriva Attila Park Zóna címet viselő műveinek csoportja a háború első fázisához kapcsolódik, amikor a lakhelyüket elhagyni kényszerült menekültek ideiglenes otthonra leltek. Kopriva posztimpresszionista hangulatú, vázlatszerű, ragyogó színhatásokkal dolgozó vázlatai egy derűs világ illúzióját idézik, melyek mély feszültséget teremtenek a mögöttük meghúzódó egzisztenciális és sorstragédiákkal. A rémségek feldolgozására tesz kísérletet a második, absztrakt képekből álló műcsoport, amely már szubjektívabb szemszögből rezonál az országban zajló háborúra.
Bukta Norbert sajátos formában, korábbi műveiből készített installációval képviselteti magát a kiállításon. Az installáció különböző részein a szakralitás különböző szintjei: a kulturális-történeti réteg, az archetipikus, folklorisztikus, valamint a transzcendens, univerzális réteg végül koherens egységgé alakulnak.
A tárlat megtekinthető 2024. szeptember 29-ig a Pesti Vigadó V. emeletén, minden nap 10:00 és 19:00 között.