Megtekinthető: február 14. - március 11.

Helyszín: RaM – Radnóti Miklós Művelődési Központ


Radnóti Miklós Művelődési Központ nagyobb térképen való megjelenítése

Gerzson Pál: Vonzásban, 1981

Bensőséges, nagyszabású festészet

„Mintegy harminc kép idézi meg a huszadik század második felében, a második és a harmadik évezred fordulóján élt és alkotott festőművész, Gerzson Pál emlékét és munkásságát. Ez az együttes természetesen nem tárhatja fel az életmű teljes gazdagságát."

Az 1950-es évek közepén indult és 2008-ban lezárult pálya hatalmas műegyüttest termelt, köztük olyan alkotásokat is, amelyek konkrét helyre komponált, közösségi terekbe illesztett kompozíciók, s ezért a kiállítótermekben soha nem lehetnek jelen. Az e műcsoportra való hivatkozással azt azonban nyomatékosíthatjuk, hogy Gerzson mester hallatlan sokoldalú alkotó volt. Festett freskót és pannót, komponált üvegablakot és készített faintarziát, tervezett tűzzománc faliképet és falikárpitot." – Ezekkel a szavakkal kezdte Gerzson Pál többszörös Munkácsy-díjas festőművész, művésztanár Radnóti Miklós Művelődési Központban rendezett tárlatának megnyitó beszédét Wehner Tibor művészettörténész február 14-én. Az eseményen bejelentették a Gerzson Pál Művészeti Alapítvány létrejöttét is.

A többszörös Munkácsy-díjas festőművész, művésztanár immár öt éve nincs közöttünk. Tagja és elnöke volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületének, a Magyar Szépmíves Társaságnak és a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének. Budapesten élt, sok szálon kötődött Szigligethez. Műveit az 1960-as évektől kezdődően kubisztikus képépítés jellemzi. Az 1970-es évek közepétől konkrét tájélményeit és a művészetében mindvégig meghatározó szín- és fényproblémákat síkkompozíciókká absztrahálta. A példaképének tekintett Egry József mellett Gerzson joggal tekinthető a Balaton festőjének. Táblakép festészeti tevékenysége mellett murális munkák tervezésével és grafikával is foglalkozott.

„A képek e válogatás révén az 1960-as évek végétől 2005-ig rajzolják meg az alkotói ívet. Azt az alkotói ívet, amely folytonos változásokkal, módosulásokkal, elmozdulásokkal, átalakulásokkal a művészi tanulságok egymásra rétegződésével épült. A huszadik század, és hangsúlyosan a huszadik század Közép-Európájának számos alkotójához hasonló utat járt be Gerzson Pál is. A természetelvű megjelenítéstől, a figurális ábrázolástól, a festői leírástól fokozatosan eltávolodott – kezdetben a valóságelemek stilizálása felé fordult, ebben a kollekcióban is fellelhetők ilyen korai, figurákra hivatkozó, tárgyakra vonatkoztatható, jeleneteket idéző kompozíciók, hogy aztán átlépjen egy új alkotói és kifejezési lehetőségeket megnyitó világ, az elvonatkoztatások kapuján. A múlt század hatvanas-hetvenes éveinek fordulójára tehető ez a váltás, amelynek eredményeként a konkrétumok fokozatosan eltűntek, átalakultak. A felismerhetőségek szertefoszlottak vagy jelszerűségekbe burkolóztak, hogy aztán már csak a színek és a formák szabad, festői asszociációkból szőtt fantáziaképei rögzüljenek a vásznon. Itt már szabadon szárnyalhatott a festői fantázia. Nem kötötték meg az ecsetet tartó kezet, és a kezet irányító alkotói szándékokat és gondolatot a több évszázados képalkotó konvenció. Sutba lehetett dobni a perspektívát, az előteret, a középteret és a hátteret, a horizontot, s ezáltal határtalanná tágult a tér, titokzatos síkok és rejtélyes mélységek feleselgettek egymásnak és szabaddá vált a formateremtés is. Nem voltak már azonosítási- és megfelelési kényszerek, a motívumok öntörvényűekké váltak. A nagy képépítő elemekből komponált művek a természet, a valóság asszociatív értelmezéséből születtek meg, amelyeket aztán újabb áttételekkel gazdagíthat a befogadói asszociációk sora.(…) S hogy mindezen értelmezési, képleírási kísérletek nem művészettörténészi fantazmagóriák, s nem teljesen szubjektív, önkényes levezetések, azt Gerzson Pál festőművész egyik költői vallomása is igazolja. A kilencvenes években megjelent Fények, felhők című eszmefuttatásában a következő gondolatokat fogalmazta meg:»Munkásságom tárgya az élet ok-okozat láncolatának tükörképe. Munkálkodásom eszköze a festőművészet. Szülői színhelyem Magyarország, közelebbről a Dunántúl, ahol egy talpalatnyi földet magaménak tudhatok. Ez Szigliget. Itt fakad minden gondolatom, de az ezekből következő dolgokat akárhol megcselekedhetem. Kivéve a föld és tartozékainak gondozását, a szőlőét, a házét, mert ezekért bizony oda kell mennem. A szőlő két nagy értéke, előkelő fekvése a badacsonyi borvidék kebelén belül, és ugyanez a hely a szem telhetetlenségének is kifogyhatatlan, terített asztala. Bensőséges és nagyszabású, dédelgető és küzdelemre ajzó földi paradicsom. A szigligeti fények, felhők, kövek, madarak és férgek, a bakonyi szél és párák a szőlővel együtt a világ teljességének képét is érlelik és sűrítik a savas, tükrös borba és a kép vonalainak nyugalmasságába.«Gerzson Pál festőművész halála után öt esztendővel az életművet idéző eme képválogatást szemlélve ismét csak elmerenghetünk fantasztikus gazdagságukon. Egy, a megszületése korát és a műveket inspiráló hely jellegzetes vonásai, lényegi meghatározói pontosan és magától értetődő természetességgel magába foglaló és tükröztető, leleményes szépségeket teremtő piktúra lélekemelő világa nyílik meg előttünk. Bensőséges, és ugyanakkor nagyszabású festészet tárul ki előttünk, a valóság, teljesség átfogásának, megragadásának, tükröztetésének alkotói szándékával vezérelvén. Szomorúan konstatáljuk, hogy ennek a varázsnak csak néhány hétig, csupán egy futó, időszaki kiállítása alkalmával lehetünk részesei." (Wehner Tibor)

2013年2月18日  |  kiállítás gerzson pál