Pécsi Györgyi, Bence Erika, Gelencsér Gábor, Falusi Márton
Fotó: Nyirő Simon / MMA
Konferencia Gion Nándor életművéről
Az Irodalmi Magazin folyóirat által szervezett konferencia Gion Nándor életművének áttekintésére vállalkozott szeptember 6-án. A sokak által magyar Garcia Márqueznek vagy Faulknernek nevezett prózaíró az Új Symposion köré szerveződő alkotói kör fontos szerzője, a délvidéki kulturális élet kulcsszereplője volt.
A konferencia kerekasztal-beszélgetése, Elek Tibor, Kurcz Ádám, Toldi Éva és Kondor Péter János közreműködésével majd az azt követő három szekció előadásai igyekeztek körvonalazni a teljes pályaívet a neoavantgárd inspirációjú pályakezdéstől egészen Gion 1993-as Magyarországra költözését követő alkotói korszakát lezáró haláláig.
Az Életmű és kisebbségi lét című szekcióban Bence Erika irodalomtörténész, kritikus Gion Latroknak is játszott című tetralógiája (Virágos katona, Rózsaméz, Ez a nap a miénk, Aranyat talált) kapcsán azt elemezte, mennyire olvasható ki a szerző prózáiból a 20. század vajdasági történelme. Falusi Márton költő, irodalom- és kultúrakutató, a Magyar Művészet folyóirat főszerkesztője Kisebbségi lét és közösség című előadásában Gion Nándor műveit, mint a trauamfeldolgozás lehetőségeit vizsgálta.
Mint hangsúlyozta „Gion egyik legnagyobb érdeme, hogy nem papírmasé, hanem élő eleven figurákat teremt, s az általános történelmi ismereteket az ő egyediségükre vetítve fogjuk föl a különös szintjén." A Jézus Krisztust derűsen korbácsoló szobor, a Virágos Katona története a kereszténység ősi traumáját Isten fiának feláldozását közvetíti, s egyben a kisebbségben maradt délvidéki magyarságáét is.
A gyermekek figyelnek bennünket című előadásában Gelencsér Gábor az ELTE BTK MMI Filmtudomány Tanszékének habilitált docense a Gion művek alapján készült film és tévéjáték adaptációk áldozatnarratívájára hívta fel a figyelmet. Mindössze két ismertebb mozifilmje van: az elsőként létrejött, azonos című regényéből adaptált Sortűz egy fekete bivalyért (Szabó László, 1984), valamint a rendezővel közösen írt eredeti forgatókönyvből megvalósuló A vád (Sára Sándor, 1996). A többi adaptáció alacsonyabb presztízsű tévéfilm (András Ferenc: A kárókatonák még nem jöttek vissza…, 1984; Postarablók, 1985; Vicsek Károly: Keresünk egy jobb hajót, 1989; Havas Péter: A szivárvány harcosa, 2001), s találunk a nevéhez kötődő, mostanáig megvalósulatlan regénymegfilmesítés-terveket is (Latroknak is játszott, Izsakhár). Ezeknek az adaptációknak, akárcsak prózai műveinek lényege a boldogság keresése. Létezik-e boldogság? Ha igen, hol? Elérhető? Mi az ára? Az ifjúsági regényei nyomán készült filmek kapcsán felfedezhető párhuzam az olasz Vittoria De Sica neorealista alkotásaival, a Biciklitolvajokkal (1948), vagy A gyermekek figyelnek bennünket (1944). című produkcióval.
Pécsi Györgyi irodalomtörténész, kritikus felidézte, hogy Gion 1993-ban, a szerb-horvát – első délszláv – háború idején költözött Budapestre. Változatlanul azt vallotta, hogy neki szülőföldjéről, a szenttamásiakról kell írni, az ő sorsukat elbeszélni, mert helyette azt más nem mondja el. Késői prózáiban azonban már a megváltozott életkörülményeket ábrázolja. A háború elől az íróval hősei is Budapestre költöznek. „Tömörül egyfajta balkáni, kelet-közép-európai világ a budapesti falak között és az utcákon. […] Összejönnek, és időnként szövetkeznek a délvidéki, határon túli és anyaországi magyarok, a céltudatos koszovói albánok, a zavarosban halászó kelet-európai bűnözők és a naiv értelmiségiek. Vagyis: Európa Budapesten. Csempészéssel, rablással, gyilkosságokkal, furcsa közélettel – az enyhén cinikus délvidéki író szemével nézve." – írja egyik jegyzetében Gion.
„Gion Nándor kései, pesti novelláiban a kilencvenes évek Budapestjének egy felszínen alig látható szegmenséről, a déli háborúkból menekültekről és a főváros perifériájáról mesél durva, erőszakos történeteket – kedélyes, anekdotázó stílusban – összegezte Pécsi Györgyi. – A mágikus realizmushoz közeli módszerét ő maga dúsított realizmusnak nevezte: a valóságról írni, kicsit feldúsítva, kicsit kiszínezve, mesésítve. Maguk az elbeszélések is szó szerint elbeszélések, 'beszédleiratok', akár a műbeli író, akár a narrátor mesél. Mindig élőbeszédszerű a stílus, a nyelv, meghitten személyes a szereplők, történetek közti ide-oda imbolygás, alakjai úgy élnek, hogy érezzük valóságosságukat. Azaz az író változatlanul ragaszkodik az irodalom eredendő funkciójához, a közös sors elmeséléséhez. Pesti elbeszéléseiben a rendszerváltozás utáni évek Kelet-Közép-Európájának elbalkanizálódását Gion Nándor mesélte el."
A konferencia további részében Bánki Éva költő, irodalomtörténész a költő örökségét foglalta össze, Győri Orsolya költő, kritikus a bolygó zsidó mítoszának parafrázisaként beszélt a Virágos Katona című műről.
Az utolsó szekcióban Szarvas Melinda irodalomtörténész, kritikus, Keisz Ágoston tanár és Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, tanár Gion ifjúsági regényeinek percepciójáról, pedagógiai vonatkozásairól, közoktatásban való szerepéről adott elő.
B. L.
Az Életmű és kisebbségi lét című szekcióban Bence Erika irodalomtörténész, kritikus Gion Latroknak is játszott című tetralógiája (Virágos katona, Rózsaméz, Ez a nap a miénk, Aranyat talált) kapcsán azt elemezte, mennyire olvasható ki a szerző prózáiból a 20. század vajdasági történelme. Falusi Márton költő, irodalom- és kultúrakutató, a Magyar Művészet folyóirat főszerkesztője Kisebbségi lét és közösség című előadásában Gion Nándor műveit, mint a trauamfeldolgozás lehetőségeit vizsgálta.
Mint hangsúlyozta „Gion egyik legnagyobb érdeme, hogy nem papírmasé, hanem élő eleven figurákat teremt, s az általános történelmi ismereteket az ő egyediségükre vetítve fogjuk föl a különös szintjén." A Jézus Krisztust derűsen korbácsoló szobor, a Virágos Katona története a kereszténység ősi traumáját Isten fiának feláldozását közvetíti, s egyben a kisebbségben maradt délvidéki magyarságáét is.
A gyermekek figyelnek bennünket című előadásában Gelencsér Gábor az ELTE BTK MMI Filmtudomány Tanszékének habilitált docense a Gion művek alapján készült film és tévéjáték adaptációk áldozatnarratívájára hívta fel a figyelmet. Mindössze két ismertebb mozifilmje van: az elsőként létrejött, azonos című regényéből adaptált Sortűz egy fekete bivalyért (Szabó László, 1984), valamint a rendezővel közösen írt eredeti forgatókönyvből megvalósuló A vád (Sára Sándor, 1996). A többi adaptáció alacsonyabb presztízsű tévéfilm (András Ferenc: A kárókatonák még nem jöttek vissza…, 1984; Postarablók, 1985; Vicsek Károly: Keresünk egy jobb hajót, 1989; Havas Péter: A szivárvány harcosa, 2001), s találunk a nevéhez kötődő, mostanáig megvalósulatlan regénymegfilmesítés-terveket is (Latroknak is játszott, Izsakhár). Ezeknek az adaptációknak, akárcsak prózai műveinek lényege a boldogság keresése. Létezik-e boldogság? Ha igen, hol? Elérhető? Mi az ára? Az ifjúsági regényei nyomán készült filmek kapcsán felfedezhető párhuzam az olasz Vittoria De Sica neorealista alkotásaival, a Biciklitolvajokkal (1948), vagy A gyermekek figyelnek bennünket (1944). című produkcióval.
Pécsi Györgyi irodalomtörténész, kritikus felidézte, hogy Gion 1993-ban, a szerb-horvát – első délszláv – háború idején költözött Budapestre. Változatlanul azt vallotta, hogy neki szülőföldjéről, a szenttamásiakról kell írni, az ő sorsukat elbeszélni, mert helyette azt más nem mondja el. Késői prózáiban azonban már a megváltozott életkörülményeket ábrázolja. A háború elől az íróval hősei is Budapestre költöznek. „Tömörül egyfajta balkáni, kelet-közép-európai világ a budapesti falak között és az utcákon. […] Összejönnek, és időnként szövetkeznek a délvidéki, határon túli és anyaországi magyarok, a céltudatos koszovói albánok, a zavarosban halászó kelet-európai bűnözők és a naiv értelmiségiek. Vagyis: Európa Budapesten. Csempészéssel, rablással, gyilkosságokkal, furcsa közélettel – az enyhén cinikus délvidéki író szemével nézve." – írja egyik jegyzetében Gion.
„Gion Nándor kései, pesti novelláiban a kilencvenes évek Budapestjének egy felszínen alig látható szegmenséről, a déli háborúkból menekültekről és a főváros perifériájáról mesél durva, erőszakos történeteket – kedélyes, anekdotázó stílusban – összegezte Pécsi Györgyi. – A mágikus realizmushoz közeli módszerét ő maga dúsított realizmusnak nevezte: a valóságról írni, kicsit feldúsítva, kicsit kiszínezve, mesésítve. Maguk az elbeszélések is szó szerint elbeszélések, 'beszédleiratok', akár a műbeli író, akár a narrátor mesél. Mindig élőbeszédszerű a stílus, a nyelv, meghitten személyes a szereplők, történetek közti ide-oda imbolygás, alakjai úgy élnek, hogy érezzük valóságosságukat. Azaz az író változatlanul ragaszkodik az irodalom eredendő funkciójához, a közös sors elmeséléséhez. Pesti elbeszéléseiben a rendszerváltozás utáni évek Kelet-Közép-Európájának elbalkanizálódását Gion Nándor mesélte el."
A konferencia további részében Bánki Éva költő, irodalomtörténész a költő örökségét foglalta össze, Győri Orsolya költő, kritikus a bolygó zsidó mítoszának parafrázisaként beszélt a Virágos Katona című műről.
Az utolsó szekcióban Szarvas Melinda irodalomtörténész, kritikus, Keisz Ágoston tanár és Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, tanár Gion ifjúsági regényeinek percepciójáról, pedagógiai vonatkozásairól, közoktatásban való szerepéről adott elő.
B. L.
