Sára Ernő grafikusművész a szakma egyöntetű elismerését akkor vívta ki, amikor 1975-ben elkészítette a Magyar Hirdető emblémáját, mely jelképet a cég a mai napig  – kerek fél évszázada – alkalmaz. Túl a szakmán, a szélesebb nyilvánosság előtt is ismert az a trombitára fűzött M és H betű, amelyből Sára Ernő megformálta a vállalat ikonikussá vált emblémáját. 

Úgy hiszem, ez az idő rekordnak számít, és vélhetően nemcsak a magyar tervezőgrafikában. De mégis, mi lehet a titka annak, hogy napjainkban, amikor mindent idő előtt lecserélünk, elsődleges kulturális törekvés a fogyasztás, egy embléma képes arra, hogy ötven éven át aktuális üzenetet közvetítsen? - kérdeztük a Magyarország Kiváló Művésze díjjal kitüntetett szakembert.

 

,,Izgalmas és máig kihívást jelentő feladat, hogy a megbízó elképzelését, szavakkal kifejezett igényét, vizuális jellé alakítsam át, mégpedig úgy, hogy lehetőleg egyszerű formavilággal magába sűrítse azt, ami lényeges. Az emblémát és általában a jelképeket az ,,örökkévalóságnak" tervezzük, és ez megköveteli, hogy a pillanat divatjától letisztítsuk. Ami ma divatos, az holnapra meghaladottá válik. A hosszú távra tervezett jelképeknél a forma kiérlelésére, egyensúlyára, egyedi látvány elérésére kell törekedni. Már-már ismeretlen fogalommá válik az ,,elég", pedig ez sokszor több a soknál. Igaz ez egy tervezési feladat munkafolyamatánál, de általánosságban is igaz a fogyasztás területére. 

Visszatérve a Magyar Hirdető emblémájára, a '90-es évek elejének tulajdonosváltásai során felmerült egy új embléma tervezésének igénye. Elkészítettem legszebb ólomkatonámat, egy trombitát fújó huszárnak az embléma-változatát, amit szintén elfogadtak, ki is fizették, de végül a folyamatos vezetésváltások okán elhalt a terv, maradt a most is látható, élő forma" - mesélte a tervező.

 

Sára Ernő munkáiban úgy integrálódnak a múlt kultúrtörténeti emlékei, hogy megjelenésükben azok mégis újszerűek, a hagyomány és a modernség harmonikus szintézisére épülnek. Gazdag életművében emblémák, címerek, zászlók, piktogramok, egyedi díszoklevelek, csomagolástervek, települési és vállalati arculattervek, katalógusok, plakátok, valamint kulturális kiadványok készítése is szerepel.

 

Mestereként Papp Gábor kétszeres Munkácsy-díjas, érdemes művész grafikust nevezi meg, akivel egy nagyszabású kiállítás alkalmával ismerkedett meg, amikor is Bács-Kiskun megye szellemi kultúráját és gazdasági értékeit reprezentáló kiállítás elkészítéséhez ,,csapatot szervezett" a mester. ,,Ő volt az, aki heroikus munkával létrehozta a máig megrendezésre kerülő Békéscsabai Alkalmazott Grafikai Biennálét. Az évtizedek során ez a kapcsolat barátsággá formálódott, a közös munkák mellett a Balatonfelvidéki, vagy a Donáti utcai, budavári társasági együttlétek mindennapossá váltak. Sőt, a balatonszőlősi házam - akkor még rom - felfedezése is az Ő érdeme." Talán legszebb ajándékom tőle egy Vörösberény határában lévő temető külső árkából előkerült kőkorpusz, melyet a szőlősi házam kertjének bástyafalába építettem be. Ez nem csupán egy tárgyi emlékként fontos a számomra: mementó ez, szimbóluma egy szép, tartalmas emberi kapcsolatnak, amely által gazdagodtam, s csak remélhetem, hogy talán Ő is ekképpen gondolt barátságunkra. Váratlanul súlyos betegség támadta meg, 1983-ban emlékkiállítását a Budapesti Történeti Múzeumban Mattyasovszky Péter művészettörténésszel rendeztük meg. Nálam maradt hagyatékát igyekszem becsülettel ápolni – plakátvázlataival, könyv és katalógusterveivel, vázlatfüzetének, saját alkalmi szövegeinek megjelentetésével még adós vagyok" – fűzte hozzá. 

 

A kezdetekre visszatérve Sára Ernő elmondta, hogy egyáltalán nincs alkotóművész a felmenői között, bár földrajz-biológia szakos tanár édesanyja és a jogászból – állás híján – Ludovikát végzett, katonatisztté vált édesapja is kiválóan rajzolt.

 

Azután beszélgetésünk a címerekre terelődött. ,,A címer egy olyan jelkép, ami - függetlenül attól, hogy az arra érdemes személy vagy egy közösség kapta - megkülönböztető jel. Ősidők óta igény, hogy kifejezésre juttassuk az egyik csoporthoz való tartozásunkat, a másiktól történő elkülönülésünket – magyarázza, majd így folytatja: ,,Gondoljunk csak bele: az embléma a címer egyenes folyományának tekinthető, hiszen a létjogosultsága, szerepe pontosan ugyanaz az a megkülönböztető, identitásképző igény".

 

Sára Ernő Csepelen él, megannyi magyar település címerét, zászlaját tervezte meg, határon innen és túl. Lokálpatriótaként örömmel vállalta el Csepel új címerének tervezését, 2006-ban. ,,Csepel királyi birtokterület volt – ezt bizonyos településrészek neve, mint Királyerdő, Királymajor jelenleg is őrzi – és kedvelt vadászterület. Egy híres – diplomáciára is kiterjedő – vadászatot is jegyez a településkrónika, jelesül III. Béla és a Szentföldre induló Barbarossa Frigyes császár közös vadászatát. Árpád-házi királyunkra utal a címer sisakdíszén megjelenő korona, amely III. Béla ismert halotti koronája. A sisak címerre boruló szalagdíszei kék és vörös színűek, jelenleg is a városrész színei ezek. A címerkép motívuma egy ágaskodó fehér ló, amely Csepel ispánra, Árpád fejedelem főlovászára, a település névadójára utal" – sorolja a Ferenczy Noémi-díjas grafikusművész, miközben feleleveníti a címerkészítéshez szükséges kutatómunkájának részleteit.

 

Sára Ernő oktatási tevékenysége is ismert, diplomabizottságokban való szerepe, mesterkurzusai. Hosszasan beszélgetünk az elmélyült ismeretek hiányáról, az értékek devalválódásáról. Kiemelte:,,Azt tapasztalom, hogy a fiatalság kreatív képessége érzékelhető ugyan, de sokan komoly kultúrtörténeti – ezáltal identitásbeli – hiányosságokkal küzdenek. Márpedig a mi hivatásunkban hatványozottan fontos a széleskörű ismeretanyag megszerzése, ennek folyamatos bővítése, a történelmi, a kultúrtörténeti sajátosságok és összefüggések megismerése, hiszen végtelenül sűrítve, vagy redukálva kell ábrázolnunk – adott esetben egyetlen vizuális jelben – sok-sok évszázad históriáját" - vélekedik a tervezőgrafikus.

Végezetül a kiállítások és a jövőbeli tervek kerültek szóba. Az elmúlt években olyan nagyszabású iparművészeti kiállítás kurátora volt, mint a Magyar Művészeti Akadémia kezdeményezésére és támogatásával megvalósuló Nemzeti Szalon, amely 2017-ben nyílt meg a Műcsarnokban azzal a céllal, hogy az ipar- és tervezőművészet közelmúltjáról áttekintést adjon. Mindemellett kurátorként és önálló munkáival is jelen volt a pekingi Today Art Museum-ban 2021-ben, 2023-ban pedig Dél-Koreába és Izraelbe is meghívást kapott. ,,2026-ban úgyszintén nagy volumenű feladat vár rám Krakkóban, a Művészetek Palotájában. Izgatott vagyok, igen terjedelmes, új művészeti anyagot kell addig áttekintsek" – mesélt a közeljövő terveiről a grafikusművész. 

 

Szöveg: Filip-Kégl Ildikó
Fotó: Nyirő Simon, Sára Ernő