- Gratulálunk újbóli kinevezéséhez! Teher alatt nő a pálma: előző ciklusát világjárvány, energiaválság és a háború okozta infláció nehezítette. A Győri Balett mindezeket túlélte, megerősödve folytatja útját az ön irányításával. Hogyan tovább? 

- Igazgatói pályafutásom 2020-ban a Coviddal kezdődött. A nehézségek ellenére tudtunk befelé fordulni, magunkra koncentrálni – át kellett gondolnunk, honnan hová tart a művészetünk, mit gondolunk a világunkról. A művészetemben mindig is az embert vizsgáltam, azt, hogy hogyan reagál az őt körülvevő világra. Elmondhatom, hogy megújultunk a kulturális menedzsment és a közönséggel való kommunikációnk terén, emellett frissítettük arculatunkat is. Sikerült az elmúlt öt évben elérnünk Markó Iván gondolata mentén, hogy művészetünk a közönségünkkel válik egy teljes egésszé, mely a közösségből a közönséggé, a közönségből a közösséggé válást segítette elő. Továbbra is a legnagyobb kérdés, hogy a művészetünk mit fog jelenteni holnapután. A hozzánk próbatáncra érkező művészek kapcsán is nem azt nézem, hogy hol tartanak, hanem évek múltán hol tarthatnak majd. Ugyanígy gondolkodom a táncművészetről is. Produkcióinkkal folyamatosan megszólítjuk a nemzetközi piacot, olyan fiatal alkotókkal dolgozunk, akik megfelelő válaszokat adnak a mozgásinnováció és a kommunikáció terén is. Ebből az együttes nagyon sokat profitál, mert rendkívül izgalmas szemléletű koreográfusokkal működünk együtt. 

Az előző pályázatom címe Tradíció és innováció volt, ami arra tanított meg bennünket, hogy rugalmasak és láthatóak legyünk, ennek megfelelően új pályázatom címe Flexibilitás és vizibilitás lett. Ez egy találó összegzése az elmúlt időszak tapasztalásainak – a nehéz, kihívásokkal teli heteket, hónapokat a csapatom nélkül nem sikerült volna végigcsinálni. 

 

- Az idei ünnepi évadban ez különösen erősen jelenik meg: a két nemzetközi alkotót követik a magyarok, Szőllősi Krisztina és Darai Tamás. Két egyfelvonásos estjük, az Éva és Ádám a Budapesti Táncfesztiválon debütál, majd utána május 19-én Győrött. 

- Igen, ebben az évadban ünnepeljük alapításunk 45. évfordulóját. A Győri Balett társulata szakmailag, mentálisan és érzelmileg is nagyon erős. Büszkék vagyunk Győrre és a magyar táncművészetre. Szőllősi Krisztina már a harmadik darabot készíti a társulatnak –„érzi" a Győri Balettet és annak közönségét, felettébb izgalmas produkciót várhatunk tőle. Darai Tamás, nemzetközileg elismert balettművész, koreográfus és pedagógus, jelenleg a Magyar Táncművészeti Egyetemen oktat. Korábban dolgozott együtt a Lausanne Balettel, magyar alkotóként nemzetközi szellemiségben nevelkedett. Bízom benne, hogy Ádám című darabja elnyeri közönségünk tetszését.
 

- Táncosként, koreográfusként 1997 óta otthonosan mozog a Győri Balett társulatában, 2020 óta felelősen igazgatja. Hogyan és mint változott ön ebben a csöppet sem egyszerű, törékeny világban? 

- Érzem, hogy sokat változtam, más ember lettem, de talán, ami a legfontosabb: nagyon boldoggá tesz, amit csinálok. Hiszek a társulatban – ők nem csupán jó művészek, hanem jó emberek is –, ezért az a minimum, hogy vezetőként mindent megtegyek értük. Maximalista vagyok – ezt várom el magamtól és tőlük is.  Az a feladatom, hogy lehozzam a csillagokat, és nem fogom feladni! Mindig azt mondom a hozzánk érkező táncosoknak: mostantól a Magyar Táncművészet könyvébe tollal írtok! Aki ugyanis a Győri Balettnél van, az tollal írja a hazai táncművészet történetét... Nagy nevek kerültek már ebbe a könyvbe – ehhez méltónak kell lennünk, ezen dolgozunk nap mint nap.
 

- Művészként – az alkotói és igazgatói munka mellett – fontosnak érzi a társadalmi felelősségvállalás kérdését is. A Győri Balett alapítói közül többen meghatározó szerepet töltenek be a Magyar Művészeti Akadémia életében. A Győri Regionális Munkacsoport tagjaként hogyan sikerül dinamizálni a helyi szellemi életet? 

- Hatalmas nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Magyar Művészeti Akadémia köztestületi tagja lehetek, ami egy fontos visszajelzést ad. Nem akarok belemenni azokba a klisékbe, melyeken keresztül azt érezzük, hogy még mindig fővároscentrikus a kultúra finanszírozása – ezért is szerepel a pályázatomban a láthatóság kérdése. Továbbra is a vidéket szeretnénk megszólítani, és annak pozícióját erősíteni. Természetesen a mi esetünkben Győr kiemelt szerepet kap, hisz rendkívül sok tehetséges helyi művészünk van. Az elmúlt időszakban bezárkóztunk, saját művészetünkre koncentráltunk – de ne felejtsük el, hogy hatással vagyunk egymásra! Nézzük csak meg a Győri Balett két alapító tagját, Markó Ivánt és Gombár Juditot! Amikor több művészeti ág képviselői összegyűlnek, olyan kohéziós erőt képviselnek, ami egy térségen belül hosszú távon is meghatározza az adott kulturális életet – és erre igazán nagy szükség van vidéken. 


 

- Húsz évvel ezelőtt erre volt hivatott a Magyar Táncfesztivál indulása is, hogy felmutassa, hol tart a műfaj? 

- A társulat akkori igazgatója, Kiss János úgy fogalmazott: mutassuk meg a magyar táncéletet, és abba a közönség helyezze el a Győri Balett társulatát! Erre azt a választ kapta: „Te őrült vagy, idehívod a konkurenciát?" Nincs konkurencia, hanem rendkívül színes és erős magyar táncművészet van. Határozottan érezhető az a karakán szemlélet, amit az együttesek képviselnek. Közönségünk is pontosan tudja, mikor lát egy Szegedi Kortárs Balett-, egy Pécsi Balett- vagy egy Nemzeti Balett-előadást. A Magyar Táncművészek Szövetségének elnökeként büszke vagyok arra, hogy negyvenhét társulatot képviselhetünk, akiket évről évre próbálunk elhozni a Magyar Táncfesztiválra is. Idén a jubileumi huszadikon kifejezetten a vidéki neves együttesekre koncentrálunk, ez összeér a Magyar Művészeti Akadémia regionális elképzeléseivel. 

 

- A 20. Magyar Táncfesztivál sikeres zárása után nem sokat pihennek, indulnak Japánba: az Oszakai Világkiállításra kaptak meghívást, ahol a Kodály Zoltán művei ihlette Romance című darabjukat adják elő. 

- Nagyon várjuk ezt a júniusi bemutatkozást, és nagy megtiszteltetés, hogy Dubai után most Japánban képviselhetjük a magyar táncművészetet. A szigetországban oktatják a Kodály-módszert, így nagyon nyitottak voltak arra, hogy Romance című előadásunk kapcsán beszéljünk a zene és a tánc találkozásáról. Kodály Zoltán özvegye, Péczely Sarolta mondta, hogy az Esti dalt ritkán hallja, úgyhogy nagyon hálás azért, hogy ez is szerepel az előadásban. 

Úgy érzem, sikerült finoman megfogalmaznunk a magyar népi kultúra és a kortárs tánc találkozását: bárhol mutatjuk be a világon, mindig hatalmas sikere van. Bízom benne, hogy Japánban is szeretni fogják!

 

szerző: Farkas Mónika 

fotó: Marcali Gábor/ Győrplusz Média