Schrammel Imre Kossuth-díjas keramikusművész a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. A róla szóló portréfilm előzetesében először művészi alapállásáról vall. A kezdetektől fogva tudatosan kimaradt a keramikus trendekből, sokan a szobrászattal rokonítják munkásságát. Fő alapelve, hogy nem az alkotó géniusza hozza létre a művet, hanem a forma eleve tökéletesen megvan a természetben. Az ő művészi teljesítménye „pusztán” abban áll, hogy a természeti formákat különféle erőhatásoknak teszi ki, ahogy például az idő is az enyészet révén. Az elmúlás esztétikuma ihlette a madarak maradványait agyagtömbben kiégetve készült sorozatát. A másik nagy sorozatot azok a művek képviselik, amelyeket a természetnek az ember alkotta geometrikus tájra gyakorolt hatása ihlette. Ezeket organikus művészetnek tekinti a művész, mivel a természet visszafoglalja az ember által megváltoztatott valóságot.