Pesti Vigadó, Díszterem
(1051 Budapest, Vigadó tér 2.)
2016. január 10. 17.00

Jegyvásárlás
Felvégi Andrea fotója

Tisztelgés Erdélyi Zsuzsanna emléke előtt 95. születésnapján

KLUKON EDIT és RÁNKI DEZSŐ zongorahangversenye

2016. január 10-én (vasárnap) 17.00 órától a Ránki Dezső, Klukon Edit házaspár ad zongorakoncertet a Pesti Vigadó Dísztermében. A zenei programot kifejezetten Erdélyi Zsuzsanna – a 2015-ben elhunyt néprajztudós, a Nemzet Művésze – személyisége inspirálta: Dukay Barnabás kétzongorás darabja mellett Liszt Dante-szimfóniája és a Via Crucis csendül fel.
Erdélyi Zsuzsanna, a Magyar Művészeti Akadémia néhai tagja 2016. január 10-én lenne 95 éves. Rá emlékezve adott helyet a Magyar Művészeti Akadémia annak a Vigadó-beli néprajzi kiállításnak, amely a vallásos élet tárgyait mutatja be az esztergomi Keresztény Múzeum gyűjteményből. A vendégkiállítás válogatás ebből a gyűjteményes anyagból, mely Lékai László bíboros és Erdélyi Zsuzsanna 1980-as felhívására jött létre Esztergomban. A „Begyütt Jézus a házamba" című kiállítás ezen a napon tekinthető meg utoljára a Vigadó Galéria V. emeleti kiállítótermében, Klukon Edit és Ránki Dezső zongoraestje pedig e szakrális népművészeti kiállítás záró rendezvénye.
Klukon Edit és Ránki Dezső harminc éve koncertezik együtt rendszeresen. Az eddig közel ötszáz közös hangversenyen eljátszották Bach, Mozart, Schubert, Brahms, Debussy, Liszt, Schumann, Ravel, Grieg, Bartók stb. zongoraduóra írt műveinek túlnyomó többségét. Külön érdekesség Liszt Faust-szimfóniájának eddig publikálatlan, a szerző által 1856-ban készített kétzongorás változata, valamint ugyancsak Liszt kétzongorás átirata Beethoven IX. szimfóniájából. Messiaen Visions de l'Amen c. művét nagy örömmel tartják repertoárjukon. Az itthoni koncertek mellett sok helyen léptek fel külföldön is, pl. Salzburgban, Milánóban, Münchenben, Londonban, Párizsban, New York-ban, São Paulo-ban, Tokióban. Legutóbbi közös felvételeik: Satie és Liszt (Via Crucis), valamint Dukay Barnabás kétzongorás művei. Dukay nekik írt darabjait rendszeresen tűzik műsorra, Budapesten és vidéken, emellett Franciaországban, Németországban, az USA-ban, Angliában, és Japánban is elhangzottak. Ránki Fülöp társaságában Bach háromzongorás versenyművei mellett Dukay Bach-átdolgozásaival járják a világot. Satie 150. születésnapjára teljes, a zeneszerző műveiből összeállított programmal készülnek.
A zongorahangverseny műsora:

Dukay Barnabás:

Oroszlános kút a növekvő Holdnál – a vörös
hangköltemény
két zongorára
 
Liszt:
Dante-szimfónia
(Eine Symphonie zu Dantes Divina Commedia)
A szerző által készített kétzongorás átirat
I. Inferno / Pokol
II. Purgatorio – Magnificat  /  Purgatórium – Magnificat
 
–  szünet  –
 
Liszt:
Via Crucis
A Keresztút 14 állomása
A szerző által készített négykezes változat
Vexilla Regis
1. Jézust halálra ítélik
2. Jézus vállára veszi a keresztet
3. Jézus először esik el a kereszttel
4. Jézus találkozik Szűz Máriával
5. Cyrénei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni
6. Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak
7. Jézus másodszor esik el a kereszttel
8. Jézus szól a síró asszonyokhoz
9. Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt
10. Jézust megfosztják ruháitól
11. Jézust a keresztre szegezik
12. Jézus meghal a kereszten
13. Jézus testét leveszik a keresztről
14. Jézus testét sírba helyezik
 
 *
Dukay Barnabás: Oroszlános kút a növekvő Holdnál – a vörös
Dukay zenéje egyszerre tűnhet rokontalannak és ismerősnek. Egyfelől elszakítja magát minden korábbi hagyománytól. Másrészt eszközeiben nem lépi túl a megszokott kereteket: a jelen mű levegővétellel elválasztott és a két hangszeren töredezett folyamatosságban fölhangzó sorai és pentatóniája ismerős népdal-hangot idéznek, miközben a gregorián kantiléna tapasztalatára is építenek. A cím: játék asztrológiai jelképekkel, melynek értelme az egység az ellentétek (kút, Hold: víz; Oroszlán: tűz) között, a vörös pedig a spiritus színe.
 
Dolinszky Miklós
 
 *
Liszt Ferenc: Dante-szimfónia  a szerző kétzongorás átiratában
Liszt már gyermekkorától kezdve igen fogékony volt az irodalmi élményekre, ezt tizenötévesen írt naplója is bizonyítja. Itáliai tartózkodása alatt, 1837 és 1839 között ismerkedett meg Dante Isteni színjátékával. Ennek hatására született az akkor felvázolt és 1849-ben befejezett, zongorára írt Dante-szonátája, de egy szimfónia vázlatait is rögzítette. Carolyne zu Sayn-Wittgenstein hercegnő levele szerint már a negyvenes évek vége felé, Woronincében részleteket zongorázott a szimfóniából, végleges formában csak Weimarban, 1856-ban készült el vele.
 
Előző évben írta barátjának, Richard Wagnernek: „Már régen él gondolataimban egy Dante-szimfónia – az év folyamán meg akarom írni – 3 tételben: Pokol, Tisztítótűz és Paradicsom – az első kettőt csak zenekarra, az utolsót kórussal. Ha ősszel meglátogatlak, valószínűleg magammal hozhatom, és ha nem találod rossznak, engedelmeddel Neked ajánlom."
Liszt – részben megfogadva Wagner tanácsait – két nagyszabású, majdnem egyforma hosszú tételbe foglalta végül a szimfóniát (Inferno, Purgatorio), a Paradicsom helyére pedig egy rövid, kétrészes, a Purgatorióhoz csodálatos átmenettel kapcsolódó Magnificatot komponált, amelyben kétszólamú női kar szólal meg.
A hatalmas mű ritmikai és harmóniai újításaiból példaként az Inferno tétel 5/4-es, illetve 7/4-es ütembeosztású légies, lebegő hatású részeit, illetve a Magnificat végének lefelé lépdelő, egészhangú skáláját említjük, mely utóbbit jóval később Debussy is gyakran alkalmazta.
A Dante-szimfónia számos javítást, módosítást követően 1859-ben jelent meg nyomtatásban a lipcsei Breitkopf und Härtel kiadónál, Richard Wagnernek szóló ajánlással.
Liszt szívesen dolgozta át zenekari műveit – így szimfonikus költeményeit és a Faust-szimfóniát – két zongorára, ahogy egyik levelében leírja: „a zenei tartalmat áttekinthetően és a fül számára pontosan visszaadva, meglehetősen szabadon". A Dante-szimfóniából is készített ilyen változatot, és – amint egy másik levelében említi – Gustave Doré, a nagy illusztrátor szalonjában Saint-Saëns-szal egyszer el is játszotta. A zseniális zongorista és zeneszerző éleslátásával elkészített, gondos munka nyomán plasztikus és lényegretörő lett az átirat, valóban felidézi, megszólaltatja a mű esszenciáját.
 
*
Liszt Ferenc: Via Crucis – a szerző által készített négykezes változat
 
„… e megejtő nagypénteki áhítat egykor a római Colosseum falai között bizonyult a legmegragadóbbnak, azon a helyen, melynek földje a mártírok vérét itta be…
Boldog lennék, ha egy nap ott, a Colosseumban hallhatnám e hangokat, melyek azonban csupán gyenge visszhangjai ama érzéseknek, amelyek eltöltöttek, amikor térdre esve a jámbor menet közben nemegyszer e szavakat ismételtem:
„O! Crux Ave! Spes unica!"
(részlet Liszt előszavából a Via Crucis kottájában)
 
…(a Via Crucis) egyáltalán nem lesz a tudás vagy a nagyképűség alkotása, hanem gyermekkori emócióim egyszerű visszhangjai – ezek az emóciók kitörölhetetlenül élnek az esztendők minden megpróbáltatásán át!
 (részlet egy Liszt-levélből)
 
Liszt a Via crucis előszavában elárulja, milyen fontos számára a keresztúti ájtatosság ősi szertartása. A keresztrefeszítés hagyományos történetét ezelőtt soha nem öltöztették még ilyen újszerű hangzásokba. Hallgatóiban nem csupán a kereszt gyötrelmének érzését akarta felébreszteni, hanem Krisztus környezetének kínjait is, akik tanúi voltak szenvedéseinek. Ennek érdekében ki kellett lendítenie hallgatóit tespedtségükből, és olyan harmóniai nyelvet kellett alkalmaznia, amely a szó szoros értelmében sokkolja azokat, akik hallgatják. Liszt ekkor már öregkora rendkívüli muzsikájának küszöbén állt, és minden lehetséges volt a számára. Zenéje nemcsak hogy történelmet írt, hanem megírta a zenetörténet történetét is.
 
A Via Crucis legelső előadására csak 1929 nagypéntekén került sor Budapesten, több mint ötven évvel azután, hogy a darab megszületett. Ez a mű, a kiáltások, suttogások és siralmak gyűjteménye, időközben igen magas rangot szerzett a Liszt kései zenéjét kutató tudósok körében.
(részlet Alan Walker Liszt-könyvéből)
 
Kevéssé ismert, ám sokatmondó életrajzi tény, hogy „virtuóz" éveit követően, de még a három alsóbb egyházi rend római felvételét (1865) megelőzően Liszt már 1856-ban ferences konfráter lett. Nemcsak a népnyelv által „Isten szegénykéjeként" emlegetett Szent Ferenc alakjához kapcsolódó művei (Legenda: Assisi Szent Ferenc a madaraknak prédikál, 1862; Cantico del Sol di San Francesco d'Assisi, 1862/1880–1) igazolják a ferences szellemiség befolyását Lisztre, hanem mindenekelőtt a kései műcsoport egészének lecsupaszított világa.
 
A Via Crucishoz Liszt vegyeskari és szólista-, továbbá orgona- és négykezes zongoraszólamokat készített, egyaránt legitim a teljes vokális együttessel a billentyűs hangszerek egyikének társaságában való, valamint előbbi mellőzésével a tisztán hangszeres megszólaltatás.
(részlet Dolinszky Miklós tanulmányából)
 
A Via Crucis Liszt kései alkotóperiódusának egyik legkiemelkedőbb remekműve. A darab megírásának terve Lisztet hosszú évekig foglalkoztatta, teljes formájában pedig 1878 őszén írta le először a Villa d'Este-ben, a Róma melletti Tivoliban. Több változat készült, énekszólók-kórus orgona-, illetve zongorakísérettel, és tiszta hangszeres változatban: orgona, illetve zongora szóló és négykezes. E legutóbbi verzió csak 1986-ban jelent meg nyomtatásban.
(Mező Imre zeneszerző, a mű közreadója; részlet a kottakiadás előszavából)

Erdélyi Zsuzsanna (Komárom, 1921. január 10. – Budapest, 2015. február 13.) családi hagyományai egyértelműen meghatározták életútját, mindamellett jókora kerülővel, történelmi fordulatok folytán jutott el a filológusi pályára. A magyar néprajztudomány egyik legfáradhatatlanabb gyűjtője. Az ő nevéhez fűződik a népi költés új, de valójában nagyon régi műfajának, az archaikus népi imádságörökségnek a föltárása, funkciójának meghatározása, európai összefüggéseinek, eredet-történeti kérdéseinek vizsgálata. Ezt elősegítették külföldi tanulmányútjai, könyvtári és terepmunkái. Sok-sok ezer ima és ének birtokában bebizonyította, hogy az archaikus népi imádságműfaj elsősorban a késő középkor vallásos költészetének két kiemelkedő ágazatához, a passió-epikához és a Máriasiralom-lírához kötődik, de őrzi a szent színjátszás nyomait is. Bebizonyította azt is, hogy a nemlétezőnek, vagy elveszettnek tekintett vallásos közlíra nálunk is magas szinten virágzott, jóllehet, erről csak néhány szórványemlék tanúskodik. A történelmi viszontagságok ugyanis kulturális értékeinknek nagy részét megsemmisítették. Nem tudták azonban megsemmisíteni a szóbeli népi kultúra értékeit, amelyeket a kollektív memória/közösségi emlékezet tárolt és nemzedékről nemzedékre szájhagyományozás útján juttatott el napjainkig. Erdélyi Zsuzsanna tézise: nálunk Magyarországon a szóbeliség őrizte meg a távoli idők azon értékeit, amelyeket szerencsésebb országokban az írásbeliség is átmentett.
Az ő kezdeményezésére hozta létre dr. Lékai László bíboros-érsek az első közép-európai Népi Vallásos Gyűjteményt 1980-ban Esztergomban.

2016. január 6-án (szerdán), vízkereszt napján 15.00-tól ingyenes szakmai tárlatvezetésre kerül sor az esztergomi Keresztény Múzeum „Begyütt Jézus a házamba", A vallásos élet tárgyai-című vendégkiállításán (Pesti Vigadó, V. emeleti kiállítótér.)
A tárlatvezető Soós Sándor néprajzos-muzeológus, a Keresztény Múzeum munkatársa, a kiállítás kurátora.
18 грудня 2015  |  erdélyi zsuzsanna pesti vigadó zongorahangverseny