Tizenöt éves a Gödöllői Iparművészeti Műhely

A Gödöllői Iparművészeti Műhely, megalakulásának tizenötödik éves "születésnapjára", 2013. október 18-ra olyan ünnepséget szervezett, amelyben szinte minden benne foglaltatott, ami a Műhely indulása óta eltelt időszakot jellemezte.
Őszi színes pompájában virult az a bizonyos kert, amelyet ma már az egyes rendezvényeik szellemi-ihlető témájául is választhatnak a művészek. A műteremházba vezető kis verandán egy-egy vörös paradicsommal vagy paprikával élénkített aranyló-sárgás-zöldes színű, dús szőlőfürtöktől is roskadozó gyümölcs/zöldség asztali kompozíció fogadta az érkezőket – mintegy visszautalva a nemrégiben éppen a KERT címmel rendezett korábbi rendezvényükre. A kiállítóteremig vezető kis előtérben kiadványaik gazdag kínálatával teli a másik kis asztal. A  két nagyobb műhelyben az állandóan itt dolgozó művészek eszközei, képei között szolidan tálalva a házias készítésű falatkák, a megnyitó utáni barátságosan izgatott beszélgetések befogadására hangolva. A kiállítótérben pedig a maguk csendességében a művek – még 2014. február 28-ig –  ott várják az ünneplőket.

Ezt az új gödöllői műhelyt, részben az egykori szecessziós időszakban, a maga nemében is formabontó életformát kialakító elődök szellemiségére is alapozva, Katona Szabó Erzsébet textilművész és a vele együtt dolgozó társai teremtették meg másfél évtizede, egy romos házból és lepusztult telkéből. A nosztalgiázás nélküli, ám az eredményeket elismeréssel méltató visszaemlékezés során a város címzetes főjegyzője, dr. Nánási Éva ezt a tényt kiemelte azzal is, hogy a művésznő fáradhatatlan szervezői és inspiratív alkotói munkájáért külön köszönetet mondott.

Katona Szabó Erzsébetnek sikerült ebben az újjáteremtett GIM házban a művészek körében nem is olyan könnyű  közösséget teremtenie úgy, hogy az alapító tagok mellett  folyamatosan, valamennyi kiállításukra és egyéb rendezvényeikre a legjelesebb alkotók közül hívott meg vendégeket. A tizenöt év alatti események felsorolásának lehetetlensége mellett annyit meg kell említenünk, hogy volt itt már olyan elméleti jellegű találkozó, amelyen a múzsák egykori szerepköréről és mai érvényességükről hangzottak el előadások. De rendeztek itt költői és zenei közös bemutatókat a régi művésztelepi alapítóknak, a Remsey családnak kis színházi kamaradarabjaiból, volt itt nyári jelmezes farsangi összejövetel, sok kép, szobor, rajz, vers, zene, játék elegáns együttesével. Az itt épült közösség ezalatt a másfél évtized alatt – talán fővárosi közelsége miatt – erőteljes kölcsön-kapcsolatokat is kiépített, de voltak külföldi meghívottjaik is. Az is tény, hatással voltak az egyes képzőművészeti és iparművészeti műfajok különféle bemutatkozásaira is.

Erre a kiállításra Katona Szabó Erzsébet szinte csak különféle elismerésekkel már rendelkező, de itt is szereplő művészeket hívott meg, volt bőven választék. A kis kiállítóteremben jól összehangoltan szerepeltek Kun Éva, Anti Szabó János vagy F. Orosz Sára, Karsai Zsófi, Pannonhalmi Zsuzsa keramikusok alkotásai, Pistyur Imre, Szőts Miklós Tui szobrászok egyéni stílusú munkái mellett. A textilművészek, Bódis Erzsébet, Farkas Éva, Latin Anna, Lévai Nóra, Szuppán Irén, Hauser Bea, Remsey Flóra, Simonffy Márta változatos anyaghasználatban is bővelkedő, különlegesen komponált műveikkel emelték ki e műfaj sokféle lehetőségét és eszmei sokszínűségét. Katona Szabó fekete bőből készült, át-meg-átmetszett, keresztjelet viselő zászlója közelében függött Kárpáti Tamás hittel teli álomkép-festménye.

A GIM rendkívüli kiadványainak és plakátjainak a tervezését is régóta vállaló Orosz István, grafikus, író, költő, rajzfilmrendező ismét meglepte a társaságot, egy, az ő különös komponálási metódusa szerint alkotott, nyers felületű falécekből alkotott művével. Szőts Miklós Tui egy tükörfelületre állított, fából apró kézimunkával megfaragott állatfigura abszurditásával, Kecskés Zoltán grafikus egy, szintén ehhez a meditativ magatartást követő, fekete-arany tónusban előadott, mindennapi tárgyak tömegébe rejtett üzeneteivel – amelyeket aprólékos rajzába rejtett el – volt  jelen. Valamennyi mű magas színvonalon jelzi alkotója egyéni stílusát, de az elmélyülés öröméért igényli a szemlélő saját idejét is.

Simon Károly tervezőművész, az MMA Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozatának vezetője, megnyitóbeszédében nem véletlenül hangsúlyozta: „A közösségi lét igazi értéke az, hogy az összetartás felemel, az összetartás hiánya lehúz, atomizáltsághoz vezet. […] A tudomány szerint még a káoszban is van rend, mert mindig magában hordoz kristályosodási pontokat. […] De sikertelen az, amely középpont akar lenni, de nincs elég erős vonzereje… a kristályosodási pontok létrejöttét azonban nem lehet erőltetni, de íme a magyar művészeti életben vannak olyan, nem éppen a nagy méreteikkel, hanem a magukban foglalt szellemi erővel rendelkező pontok, mint amilyen a Gödöllői Iparművészeti Műhely is, amely, bár sok munkával, de főként humánus értékeket létrehozó magatartásával ma már a magyar kultúra jelene és jövője számára is mértékadó példává vált."

Katona Szabó Erzsébet textilművész, a GIM vezetője, a rá jellemző elegáns derűvel és bizakodással ígérte meg, hogy az igazi, a nagy, a tizenöt év alatt tán kétszáznál is több művet reprezentáló kiállításukat a budapesti Vigadó épületének elkészültekor ott fogják bemutatni. Meggyőződéssel állítom – az ő eddigi rendezéseit ismerve –, a kortárs magyar  művészet kiemelkedő eseménye lesz az is.

Dvorszky Hedvig, 2013.10.21.
21 жовтня 2013  |  dvorszky hedvig gödöllői iparművészeti műhely