Csepel Galéria
2015. október 2–24.
Testvérek: Lelkes István, Lelkes László, Lelkes Péter

Örökítés

Egy művészcsalád négy nemzedéke

A Lelkes család négy nemzedékének alkotói világába kívánt betekintést engedni a Csepel Galériában közelmúltban rendezett Örökítés című tárlat. A tárlatot Feledy Balázs művészettörténész nyitotta meg, aki szerint a címválasztás teljesen tükrözte a kiállítók szándékát.
A kezdet, az első szó legyen a kiállítás címének dicsérete: örökítés. Ez a kifejezés nem egy determinista, fatalista kapcsolatra, láncolatra utal, hanem egy bonyolultabb, áttételesebb folyamatra. Nem feltétlenül egy örökség folytatásáról van szó, hanem örökítésről. Valamit valakik átadtak, ám hogy az folytatódik-e vagy sem, az egy kérdés. S máris a dolgok közepében vagyunk. Bár Czeizel Endre már nincs közöttünk (aki egyébként hasonló bemutatkozását korábban nyitotta e családnak), mindig is felmerült, felmerül a kérdés: öröklődik, öröklődhet-e a művészi tehetség? S a válasz az lehet: a tehetség nem, hiszen az egyszeri és lehet, hogy megismételhetetlen, de sok szinonimát találhatunk, s ezeket az adottság, a képesség, az érzékenység és – döntő! – az életmód, az életvitel és a minta kifejezésekkel jelölhetünk.
Évszázadokon keresztül az ifjabb generáció a szülői mesterséget folytatta. Kilépni nem hogy nem lehetett, nem is volt szabad. Valódi dinasztiák jöttek létre, sajátos zártsággal, melyek szigorú rendje talán az elmúlt száz évben bomlott fel és a II. világháború után ösztönözték is a váltást. Társadalmi mobilitás – kerülj át egyik társadalmi rétegből a másikba. Paraszt gyereke ne legyen paraszt, legyen értelmiségi. Értelmiségi gyereke ne legyen értelmiségi… Legyen (ebben van már némi gúny) portás, fűtő… Igen. A társadalmi mobilitás – sok vonatkozásban pozitív társadalmi eszményével – a politika nem csak élt, de (alaposan) visszaélt. Az öröklődés minden szakmában nem volt kívánatos… Később – szerencsére – ismét változott a politika, s tán leginkább a társadalmi köztudat. Manapság újra találunk sok jó példát – szinte – dinasztiákra, orvosoknál, ügyvédeknél, de cukrászoknál, autószerelőknél is…
A művészet ebből a szempontból is igen speciális, igen érdekes. Író gyereke ritkán lesz író (persze van rá példa), filmes fia sem sűrűn lesz filmes (persze erre is van példa), de színész, zenész, képzőművész gyermeke sokszor folytatja szülei hivatását! Miért?! Mert rendkívül erős a presszió, a hatás, a ráhatás! A színész otthon tud próbálni, a zenei előadóművész otthon tud gyakorolni, s a képzőművész szülő is jellemzően otthon dolgozik (még ha esetleg elkülönített lakrészben, netán műteremben), otthon fest, rajzol, mintáz, s a gyermek szinte, de tán valóságosan is az anyatejjel szívja magába a műterem illatát, a festékét, a hígítóét… S leginkább: az életformát!
Nos, mindez fokozottan így lehetett a Lelkes családban…" (Feledy Balázs megnyitón elhangzó beszéde letölthető innen.)

Kiállítók: id. Lelkes István (1908–2000) festőművész; Lelkes Dergács Mária (1910–1991) festőművész; Lelkes István festőművész; Lelkes László fotóművész; Lelkes Péter ipari formatervező; Lelkes András (1943–2009) festőművész; Lelkes Mária (1948–2011) belsőépítész; Lelkes Márk szobrászművész; Lelkes A. Gergely festőművész; Varga-Lelkes Annamária alkalmazott grafikus, kiadványtervező; Lelkes Borbála könyvtervező, képgrafikus.
A kiállítást Sára Ernő tervezőgrafikus rendezte.
24 жовтня 2015  |  kiállítás