Nagy Gáspár (1949–2007) ▪ fotó: Lugosi Lugo László / MMA

Nagy Gáspár-emlékkonferencia az MMA támogatásával

A Nagy Gáspár Alapítvány szervezésében és a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával 2019. május 7-én Nagy Gáspár-emlékkonferenciát tartottak a költő születésének 70. évfordulója alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol tíz szakember mondta el gondolatait a 2007-ben – tragikusan korán, mindössze 57 évesen – elhunyt művészről és munkásságáról. A Bérbaltaváron született Nagy Gáspár (1949–2007), a Magyar Művészeti Akadémia posztumusz tiszteleti tagja (a DIA tagja)  május 4-én lett volna hetvenesztendős.
Pelyach István, a Nagy Gáspár Alapítvány kuratóriumi elnöke köszöntőjében arról beszélt, hogy Nagy Gáspár munkásságát illetően nem a jelzők a fontosak, vagyis nem az, hogy költészetét vallásosnak, politikainak vagy közéletinek tekintjük, hanem az, hogy Nagy Gáspár a normalitást testesítette meg, természetes módon vállalta a közép-európai sorsot, és példaértékűen mutatta az utat a jövőbe az elmúlt rendszer hazugságai közepette. Mint egy KRESZ-tábla, olyan Nagy Gáspár költészete, összegezte mondandóját Pelyach István.


 
Jánosi Zoltán irodalomtörténészt, az első szekció levezető elnöke többek közt arra hívta fel a figyelmet, hogy a költő születésének 70. évfordulójára a Magyar Napló Kiadó Nagy Gáspár válogatott verseinek kötetét jelentette meg Nagy Gábor költő szerkesztésében Látok világomra címmel. Falusi Márton Költői igazságszolgáltatás és politikai teológia Nagy Gáspár poétikájában címmel tartotta meg előadását, amelyben főként A fiú naplójából című emblematikus Nagy Gáspár-költeményt elemezte – mint hangsúlyozta – a politikai teológia szempontjából. Tóth László a hasonlóság és a másság élményét fejtette föl Nagy Gáspár gondolkodásában, fölidézve az 1968-as eseményeket, és azt, hogy ezek milyen alapvető hatással voltak Nagy Gáspárra is. Jánosi Zoltán Kiss Gy. Csaba előadása előtt arra mutatott rá, hogy Nagy Gáspár valamiféle szövetséget épített ki a diktatúrával szemben. Kiss Gy. Csaba arra hívta fel a figyelmet, hogy Nagy Gáspárra olyan nagy hatással volt a cseh irodalom és kultúra, mint talán senki másra a magyar irodalomban, és többek közt kifejtette, hogy Milan Kundera első, a kommunizmust leleplező regénye, a Tréfa kitüntetett mű volt Nagy Gáspár számára, valamint beszélt a Tréfa magyar kiadásának hányattatásairól is, így például arról, hogy a mű példányait ugyan nem zúzták be, de húsz éven át, egészen 1988-ig az Európa Kiadó raktárában őrizték őket. Pécsi Györgyi, a második szekció levezető elnöke arról beszélt, hogy sokan azt hitték, hogy Nagy Gáspár költészete a rendszerváltás után feledésbe merül, ezzel szemben kiderült, hogy döbbenetesen erős a keresztény-katolikus hang Nagy Gáspár költészetében, és ez múlhatatlan alapértéke művészetének. Szénási Zoltán a Nagy Gáspár költészete és a keresztény szöveghagyomány közti kapcsolatokat világította meg előadásában, s a vallási-metafizikai perspektíva hangsúlyozása közben rámutatott arra, hogy Nagy Gáspár erkölcsi magatartása transzcendens bizonyosságú volt. Cs. Varga István a bencés örökség jelenlétét tárta föl Nagy Gáspár költészetében és mindennapjaiban, s többek közt arra hívta fel a figyelmet, hogy Nagy Gáspár is tanúságtevő volt a hitfogyatkozás idején, valamint elmondta, hogy Nagy Gáspár olyan ember volt, akinek a lelkében életerő, ősbizalom és öröm élt. Márkus Béla a hommage műfaja felől közelítette meg Nagy Gáspár költészetét, hiszen, mint mondta, Nagy Gáspár számos alkotót és magánembert vont be a személyes aurájába. Karádi Zsolt Nagy Gáspár és monográfusa, a 2013-ban elhunyt Görömbei András szinte testvéri barátságáról beszélt Nagy Gáspár szempontjából, Papp Endre pedig szintén ezt a különleges barátságot elemezte, de ő Görömbei András oldaláról, s felidézte, Görömbei Andrást egyszer úgy fogalmazott: Nagy Gáspár egész személyisége és művészete tisztaságot sugároz és követel. Monostori Imre Nagy Gáspár költői elképzeléseiről és eszményeiről beszélt, rámutatva arra, hogy Nagy Gáspár úgy vélte, a költő úgy tud hitelesen jelen lenni, ha egyaránt tekint a múltba és a jövőbe is. Végül N. Pál József világította meg Nagy Gáspár helyét a modern magyar irodalomban, hangsúlyozva, hogy ez az angyalian szelíd, bár bizonyos helyzetekben rendkívül határozott ember azon utolsó nagy költők egyike volt, akiknek a számára az irodalomnak csak akkor volt értelme, ha volt tétje, és hogy Nagy Gáspár számára is a művészet elsősorban etikai probléma volt, valamint emlékeztetett arra, hogy  Nagy Gáspár az a költő volt, aki még válaszolhatott arra az Adytól származó kérdésre, hogy mit ér a költő, ha magyar. N. Pál József rámutatott arra is, hogy Nagy Gáspár – az olyan nagy elődökhöz hasonlóan, mint Ady és Petőfi – az élet egészét képviselte a mámortól a metafizikáig.


 

2019. május 10-én a Magyar Művészeti Akadémia Tavaszi Irodalmi Gáláján Nagy Gáspár műveiből is válogatást hallgathatnak meg az érdeklődők.
A Hitel folyóirat következő estjén, május 15-én szintén Nagy Gáspárra emlékeznek – mások mellett Pécsi Györgyi, Orosz István és Nagy Gábor. Részletek itt.
9 травня 2019  |  emlékkonferencia nagy gáspár márkus béla pécsi györgyi nagy gábor pim