Turi Attila, az MMA elnöke átveszi Thury György főkapitány és Csák Máté nádor portréját

Hazafiak otthon

Megtartotta közgyűlését a Magyar Hősök Arcképcsarnoka Egyesület

A Magyar hősök arcképcsarnoka jelen pillanatban a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Ludovika Főépületében megtekinthető. Egészen pontosan további négy évig biztos helye van az intézményben a száz jeles magyar személyiség portréjának, kérdés azonban, hol fog végül otthonra találni hosszútávon, állandó kiállítás formájában Somogyi Győző  festőművész egyedülálló sorozata. Ez a felvetés foglalkoztatta leginkább a Magyar Hősök Arcképcsarnoka Egyesület tagjait, akik közgyűlést tartottak Somogyi Győző 2024. szeptember 4-éig meghosszabbított kiállítása zárónapján a Pesti Vigadóban. Az esemény végén egyenként kerültek le a falról az eredeti portrék másolatai, hogy családi otthonokban is kifejthessék hatásukat, ahol leginkább szükség van rájuk: a hétköznapi élet színterein.
„Ez a képsorozat tisztelgés a honfoglalás 1100. évfordulójára a sokmillió névtelen katona előtt, akik viharos történelmünk során a hazát védelmezték – olvasható a kötetben is lapozgatható alkotásról Somogyi Győző ajánlása. – Száz név és arc kiválasztása csak jelképes lehet, hisz sokkal többen méltók a »magyar hős« névre. Nem száz portrét akartam festeni, hanem egyetlen ikonosztázt, amelyben megszentelődött hősök ünnepélyes testtartással tekintenek az örökkévalóságba, a műfaj barokk és millenniumi hagyományai szerint. E határokon belül a lehető tudományos pontosságra törekedtem. A fegyverek, ruhák, rendjelek hitelesek. Olyan alakokat választottam tudós történészek segítségével, akik nem csak katonának, de embernek is kiválóak. Arra törekedtem, hogy arányosan képviseljék hadtörténetünk korszakait, bemutassák a magyar hadviselet fejlődését és történelmünk sokszínűségét. Vannak köztük más anyanyelvűek, és vannak, akik más népnek is hősei. Különböző zászlók alatt harcoltak, de hőstetteik a magyar nemzetet szolgálták, és a nemzet magáénak vallja őket."

Mezei Gábor Kossuth-díjas belsőépítész átveszi a Széchenyi István-portrét

Akik figyelemmel kísérték a közéletet a rendszerváltozás éveiben, azok arra is emlékezhetnek, milyen méltatlan vita bontakozott ki a honfoglalás 1100. évfordulójára készült, száz képből álló sorozat bemutatásakor.

„A száz képet szorosan egymás mellé és fölé rendezett, négyszer huszonöt soros ikonosztáz formájában állítottam ki 1996-ban a Néprajzi Múzeum előcsarnokában. A kiállítás ünnepi esemény volt, létrejöttét a Honfoglalási Emlékbizottság is támogatta. A megnyitó után a múzeum akkori főigazgatója nyolc képet levett a falról. Indoklása szerint: bár emberi nagyságukhoz nem férhet kétség, a második világháborúban rossz oldalon harcoltak, ezért hősök nem lehetnek, legföljebb áldozatok" – idézte fel az eseményeket a nemzet művésze. Mint később kiderült, az akció minisztériumi utasításra történt, amely elrendelte, hogy az ünnepségek során tartózkodni kell a magyar történelem hősies teljesítményeinek bemutatásától, és az ellentmondásokat, kudarcokat kell kiemelni.

Dévényi Sándor építész átveszi a Debreceni Dózsa nádor portréját
 
„A megnyitó után cenzúra miatt perbe fogták az igazgatót, parlamenti interpelláció hangzott el az ügyben, és körülbelül ötven újságcikk, televízió- és rádióműsor tárgyalta a kérdést. Mindez reklámként is hatott – mutatott rá a média működésmódjára Somogyi Győző. – Ennek következtében a látogatottság hétszeresére emelkedett. Végül az igazgató kártérítésre kényszerült, és Göncz Árpád, akkori köztársasági elnök a televízió kamerájának jelenlétében Horthy Miklós képe előtt fogott velem kezet."

Csernyus Lőrinc építész átveszi vitéz Debrődy György portjétát
 
Az eset után létrejött a Magyar Hősök Arcképcsarnoka Egyesület a portrésorozat védelmében. Tagjai szimbolikus gesztusként megvásároltak egy-egy szívükhöz közel álló képet, amelynek másolatát közel harminc év után, a Somogyi Győző-kiállítás finisszázsán vették át az alkotótól a Pesti Vigadóban. A száz eredeti portré – Attila hun királytól az '56-os Maléter Pálig – ikonosztázként továbbra is egyben marad.
 
Tóth Ida
Fotó: Bakonyi Péter