Létösszegző beszélgetések a berekfürdői írótáborban
A 26. Berekfürdői Körmendi Lajos Írótábor bizonyítja, hogy a névadó álma megvalósult, írói-költői műhellyé vált a bereki tábor. Nagy teher ez egy 1300 lelkes faluban, de minden évben itt vannak írók, költők, lapszerkesztők határon innen és túlról. Az idei tábort a helyi önkormányzat mellett a Magyar Művészeti Akadémia és a Lakitelek Alapítvány támogatta.
Az MMA nemcsak támogatta a rendezvényt, hanem rendes tagjai lakói, közreműködői, illetve látogatói voltak az augusztus 28. és szeptember 1-je között megrendezett tábornak: Vári Fábián László, Serfőző Simon, Fekete Vince, Bertha Zoltán, Csikos Sándor. A tábornak általában visszatérő vendégei vannak: Bobory Zoltán, Dupka György, Fecske Csaba, Finta Éva, Fuchs Andrea, Gálfalvi György, Gulyás Imre, Horváth Júlia Borbála, Jánosi Zoltán, Kégl Ildikó, Kocsis Csaba, Korpa Tamás, Nyulász Péter, Oláh András, Vass Tibor, Vass Nóra, Zsigmond Irma, de először járt itt Filip Tamás.
Az első napon ‒ a hagyományoknak megfelelően ‒ a résztvevők megemlékezést tartottak Körmendi Lajos sírjánál. A művelődési házban Vári Fábián László Kossuth-díjas író, költő, az MMA Irodalmi Tagozatának vezetője Csikos Sándort, a nemzet színészét köszöntötte a táborlakók nevében a Körömvirág együttes és Pető István versmondó „Szeptember szép szeme villan..." című előadását követően. A műsor érdekességét az adta, hogy az előadó, a Csokonai Színház egykori Nyilas Misije a nemzet művészének volt a tanítványa.
A tábor második napján „Valahol a világszélen..." címmel Korpa Tamás és Fekete Vince boncolgatta Gálfalvi György munkásságát, aki József Attila-díjas író, a marosvásárhelyi Látó folyóirat nyugalmazott főszerkesztője. A vendég nemcsak jó szemű szerkesztő volt, hanem kiváló riportokat is írt, és emlékezetes irodalmi esteken látta vendégül a magyar irodalom nagy alakjait. A Securitate szomszédságában, az őrtorony árnyékában, ahol lakott, kedvenc almafája alatt megteremtette a maga belső szabadságát.
A tábor harmadik napján „Ne mindig a földön járjak..." címmel Serfőző Simonnak, a hetek kiválóságának munkássága volt terítéken. A moderátorok ‒ Kégl Ildikó és Oláh András ‒ elsősorban a meghívott prózai munkáit járták körbe, majd drámái kerültek szóba. Az est végén emlékezetes pillanat volt, amikor megtudtuk, hogy a szerzőnek a 2. magyar hadsereg Don-kanyarban odaveszett hősi halottainak emléket állító költeménye hatására szervezte meg Bobory Zoltán a Donhoz tervezett zarándokútját, és kezdeményezte a pákozdi Don-kanyar-kápolna felépítését.
A negyedik napon Vári Fábián Lászlóval Jánosi Zoltán beszélgetett munkásságáról. Az est címét, „Elhagy az árnyam, elmegyek..." a kárpátaljai költő Ady alkonya című ikonikus verséből választották. Vári Fábián László nem írt Szovjetuniót dicsőítő verseket, ezért abba kellett hagynia egyetemi tanulmányait, és két esztendőt az NDK-ban szolgált mint szovjet katona. Élményeit a Tábori posta című regényében mesélte el.
Létösszegző beszélgetések voltak ezek az esték, amelyek igazolták Körmendi Lajos gondolatát: „Az igazán fontos dolgokról nem szavakkal, hanem egy egész élettel lehet mondani valamit."
Kocsis Csaba
Vári Fábián László és Jánosi Zoltán beszélget
Az első napon ‒ a hagyományoknak megfelelően ‒ a résztvevők megemlékezést tartottak Körmendi Lajos sírjánál. A művelődési házban Vári Fábián László Kossuth-díjas író, költő, az MMA Irodalmi Tagozatának vezetője Csikos Sándort, a nemzet színészét köszöntötte a táborlakók nevében a Körömvirág együttes és Pető István versmondó „Szeptember szép szeme villan..." című előadását követően. A műsor érdekességét az adta, hogy az előadó, a Csokonai Színház egykori Nyilas Misije a nemzet művészének volt a tanítványa.
A tábor második napján „Valahol a világszélen..." címmel Korpa Tamás és Fekete Vince boncolgatta Gálfalvi György munkásságát, aki József Attila-díjas író, a marosvásárhelyi Látó folyóirat nyugalmazott főszerkesztője. A vendég nemcsak jó szemű szerkesztő volt, hanem kiváló riportokat is írt, és emlékezetes irodalmi esteken látta vendégül a magyar irodalom nagy alakjait. A Securitate szomszédságában, az őrtorony árnyékában, ahol lakott, kedvenc almafája alatt megteremtette a maga belső szabadságát.
A tábor harmadik napján „Ne mindig a földön járjak..." címmel Serfőző Simonnak, a hetek kiválóságának munkássága volt terítéken. A moderátorok ‒ Kégl Ildikó és Oláh András ‒ elsősorban a meghívott prózai munkáit járták körbe, majd drámái kerültek szóba. Az est végén emlékezetes pillanat volt, amikor megtudtuk, hogy a szerzőnek a 2. magyar hadsereg Don-kanyarban odaveszett hősi halottainak emléket állító költeménye hatására szervezte meg Bobory Zoltán a Donhoz tervezett zarándokútját, és kezdeményezte a pákozdi Don-kanyar-kápolna felépítését.
A negyedik napon Vári Fábián Lászlóval Jánosi Zoltán beszélgetett munkásságáról. Az est címét, „Elhagy az árnyam, elmegyek..." a kárpátaljai költő Ady alkonya című ikonikus verséből választották. Vári Fábián László nem írt Szovjetuniót dicsőítő verseket, ezért abba kellett hagynia egyetemi tanulmányait, és két esztendőt az NDK-ban szolgált mint szovjet katona. Élményeit a Tábori posta című regényében mesélte el.
Létösszegző beszélgetések voltak ezek az esték, amelyek igazolták Körmendi Lajos gondolatát: „Az igazán fontos dolgokról nem szavakkal, hanem egy egész élettel lehet mondani valamit."
Kocsis Csaba
