A kiválasztott webtartalom nem létezik.
Népi mesterségek tábora
Augusztus 1. és 5. között rendezték meg a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozatának már hagyományossá váló népművészeti táborát Nádudvaron művészeti szakközépiskolások, szakiskolások és tanáraik részére, Landgráf Katalin akadémikus vezetésével. A Szülőföldünk Nádudvar Öröksége és Jövője Alapítvány által tartott tábor negyven fiatalt fogadott, a mesterek a nádudvari Népi Kézműves Szakiskola mesterei voltak, akiktől nemcsak a mesterséget, hanem a népművészet szeretetét, az alkotás tiszteletét is elsajátíthatták.
Sikerült maradéktalanul megvalósítani azt a célt, hogy inspiráló környezetben biztosítsuk az alkotás feltételeit. A résztvevők a választott szakmájukat gyakorolhatták, ami több esetben nem ugyanaz volt, mint amit saját művészeti iskolájukban tanulnak. 40 főt tudtunk fogadni az ország egész területéről, olyan fiatalokat, akik valamelyik művészeti szakközépiskola tanulói, vagy gimnáziumi, egyetemi tanulmányai mellett foglalkozik kézműves mesterséggel – mondta el Barna Sándorné, az Alapítvány kuratóriumának elnöke. – A tárgyalkotást a természetes közegébe a népdal, népzene a tánc szövetébe szőttük bele. Ami összetartozik az együtt is volt.
Elmondta: a népművészeti tábor minden évben a jurta felállításával kezdődik, és a lebontásával fejeződik be. Ebben az évben 6 műhelyben lehetett munkálkodni: fazekas, bőrműves, faműves, kosárfonó, szövő és nemezes. Kitekintési, átjárhatósági lehetőség is volt a szakmák között. Akit érdekelt, megismerhette azokat a lehetőségeket, amik segíthetik szakmai fejlődésüket, estéről estére pedig akadémikusok előadásait hallgatták. Ezek az előadások is az egységes gondolkodásmód kialakítását segítették.
A foglalkoztatásokat tartó tanárok mind szakmájukat jól ismerő, nagyszerű emberek. A velük töltött idő abban is segítheti a tanulókat, hogy meg tudják választani, melyik úton induljanak el, mit válasszanak. A táborban gyönyörű alkotások születtek, egymás munkáit is össze tudták hasonlítani, ebből kiderült, hogy ki hol tart.
Barna Sándorné arról is beszámolt: a munka intenzitása olyan mértékű volt, hogy az étkezések idejére is nehéz volt kicsalogatni a fiatalokat. Este a táncház után is volt, amikor éjfélig együtt voltak a műhelyekben. Az sem okozott semmiféle feszültséget, hogy több csoportnál a saját tanáruk, oktatójuk is jelen volt. Oka az volt, hogy egyik másik műhelyben olyan mestertől tanulhattak, aki beleszületett a mesterségbe és családjában 300 éve apáról fiúra hagyományozódik a mesterség.
Egy táborhoz illően egyéb programok is színesítették a hetet. A hajdúszoboszlói Alapfokú Zeneiskola néptánc zenészei a táncházban muzsikáltak. A szakiskola volt faműves tanulói, akik később megszerezték a néptáncoktatói képesítést, esténként néptáncot tanítottak a táborlakóknak. A résztvevők a közeli Hortobágyra is ellátogattak, többek között egy biogazdaságba, ahol a tulajdonos bemutatta tanyáját és a most épülő csárdáját, ahol minden népi mesterség képviselteti magát egy-egy faragással, kályhacsempével, oromdísszel. A hortobágyi kiránduláson a különféle régi mesterségek szerszámai, a pásztorélet tárgyait bemutató kiállítások, a puszta őshonos állatai is sok tanulsággal szolgáltak.
Elmondta: a népművészeti tábor minden évben a jurta felállításával kezdődik, és a lebontásával fejeződik be. Ebben az évben 6 műhelyben lehetett munkálkodni: fazekas, bőrműves, faműves, kosárfonó, szövő és nemezes. Kitekintési, átjárhatósági lehetőség is volt a szakmák között. Akit érdekelt, megismerhette azokat a lehetőségeket, amik segíthetik szakmai fejlődésüket, estéről estére pedig akadémikusok előadásait hallgatták. Ezek az előadások is az egységes gondolkodásmód kialakítását segítették.
A foglalkoztatásokat tartó tanárok mind szakmájukat jól ismerő, nagyszerű emberek. A velük töltött idő abban is segítheti a tanulókat, hogy meg tudják választani, melyik úton induljanak el, mit válasszanak. A táborban gyönyörű alkotások születtek, egymás munkáit is össze tudták hasonlítani, ebből kiderült, hogy ki hol tart.
Barna Sándorné arról is beszámolt: a munka intenzitása olyan mértékű volt, hogy az étkezések idejére is nehéz volt kicsalogatni a fiatalokat. Este a táncház után is volt, amikor éjfélig együtt voltak a műhelyekben. Az sem okozott semmiféle feszültséget, hogy több csoportnál a saját tanáruk, oktatójuk is jelen volt. Oka az volt, hogy egyik másik műhelyben olyan mestertől tanulhattak, aki beleszületett a mesterségbe és családjában 300 éve apáról fiúra hagyományozódik a mesterség.
Egy táborhoz illően egyéb programok is színesítették a hetet. A hajdúszoboszlói Alapfokú Zeneiskola néptánc zenészei a táncházban muzsikáltak. A szakiskola volt faműves tanulói, akik később megszerezték a néptáncoktatói képesítést, esténként néptáncot tanítottak a táborlakóknak. A résztvevők a közeli Hortobágyra is ellátogattak, többek között egy biogazdaságba, ahol a tulajdonos bemutatta tanyáját és a most épülő csárdáját, ahol minden népi mesterség képviselteti magát egy-egy faragással, kályhacsempével, oromdísszel. A hortobágyi kiránduláson a különféle régi mesterségek szerszámai, a pásztorélet tárgyait bemutató kiállítások, a puszta őshonos állatai is sok tanulsággal szolgáltak.
