A kiválasztott webtartalom nem létezik.

Marsall László-emlékest a Kecske utcában
Barátai és pályatársai emlékeztek a nyáron elhunyt Marsall László költőre a Kecske utcai fórumon. Az est háznagya Mezey Katalin volt, Szabó András előadóművész pedig elszavalt egy csokorra való Marsall-költeményt.
Marsall László önemésztő személyét az emlékezés tükrében idézték fel barátai és pályatársai. Albert Gábor író kiemelte, hogy Marsall „Weöres Sándor tanodájában nevelődött, és vált igazi költővé". Körber Tivadar a közös gyermekkor éveit elevenítette fel, melynek színtere a viharsarki Békés városa volt. A személyes emlékeket a régi, elsárgult fényképek tarkították, melyek egy-egy gyermekzsúron, közös játszadozások során, vagy éppen a Kőrös partján készültek. Megtudtuk: barátságuk a világháború előestéjén még szorosabbra vált, mikor is a két család szinte egymás szomszédja lett, lévén hogy Békés városának Horthy Miklósról elnevezett főutcáján csupán csak néhány háznyi távolságra laktak. Körber Tivadar elmondta: „közösen elkezdtünk írni egy indián-regényt, amiből el is készült bő másfél oldal. Több nem". Aztán a világháború elsodorta egymástól a két családot, Marsall László családja először Orosházára, majd onnan a fővárosba költözött, Körber Tivadar családját pedig a front nyugatra sodorta. Úgyhogy csak tíz év múlva találkoztak újra, akkor már Budapesten. Mint fogalmazott: „a Zeneakadémián egy hangverseny szünetében leltünk egymásra. Barátságunk ekkor felújult. Idővel családi kapcsolatba is kerültünk: édesanyám unokahúgát vette feleségül, az esküvőjükön én voltam a tanú."
Herczeg János visszaemlékezése során Marsall László műveltségét emelte ki, Albert Zsuzsa pedig azt, hogy milyen friss, lendületes verseket írt. Tellér Gyula kijelentette: „hihetetlen érzelmi dinamika jellemezte az életét." Zubovics Zoltán a „bakugrásos, képes nyelvi beszédére" emlékezett. Ágh István elmondta: véleménye szerint, ha Marsall László csak egy évvel is korábban jelentkezett volna Weöres Sándornál, akkor 1956 előtt már megjelent volna legalább egy verseskötete, így a forradalom leverése után már nem lehetett volna „letörölni". „Így azonban Laci öt-hat évet is elveszített" – mondta Ágh István.
Marsall Lászlóra nemrégiben költői esttel emlékeztek az Írószövetségben.
Herczeg János visszaemlékezése során Marsall László műveltségét emelte ki, Albert Zsuzsa pedig azt, hogy milyen friss, lendületes verseket írt. Tellér Gyula kijelentette: „hihetetlen érzelmi dinamika jellemezte az életét." Zubovics Zoltán a „bakugrásos, képes nyelvi beszédére" emlékezett. Ágh István elmondta: véleménye szerint, ha Marsall László csak egy évvel is korábban jelentkezett volna Weöres Sándornál, akkor 1956 előtt már megjelent volna legalább egy verseskötete, így a forradalom leverése után már nem lehetett volna „letörölni". „Így azonban Laci öt-hat évet is elveszített" – mondta Ágh István.
Marsall Lászlóra nemrégiben költői esttel emlékeztek az Írószövetségben.