Event - Left portrait image
Pesti Vigadó
1051 Budapest, Vigadó tér 2.

Sulyok Miklós

Sulyok Miklós: Építészet, történelem, hely

Akadémiai székfoglaló előadás  2015. május 15.
Sulyok Miklós művészettörténész akadémiai székfoglaló előadását azzal kezdte, hogy bejelentette: mivel hosszabb ideje foglalkozik Bodonyi Csaba, Rudolf Mihály és az MMA Építészeti Tagozatának további két tagja, Ferencz István és Golda János munkásságával, róluk is szót fog ejteni előadásában. Kiemelt szerepet játszik munkásságában a Miskolci Építész Műhely, készülő doktori disszertációjának témája pedig a regionalizmus a magyar építészetben az 1990 óta eltelt időszakban, s ennek a témának fontos részét képezi a Miskolci Műhely építészeinek életműve.
Sulyok Miklós elmondta, hogy a Műhely tagjai hangsúlyozottan nem voltak elméletalkotók abban az értelemben, hogy elvetették az önállóan megalkotott és esztétikai jellegű elmélet szükségességét. A légből kapott filozófiákat utasították el, ugyanakkor mindennél jobban érdekelte őket az építészeti megbízás, az épület valóságos, konkrét helye. Vagyis a helyet akarták megismerni, a települést, nem meglévő elméletüket kívánták alkalmazni.
Munkásságuk olyan korban indult, amikor Magyarország kulturális életére és építészetére rányomta bélyegét a szovjet tömb országainak második világháború utáni elzártsága. A szürke hetvenes években a magyar helyzetet a kultúrában is a stagnálás és a sematizmus állapota jellemezte. Ez a helyzet a nyolcvanas évek közepén indult változásnak, amikor a pártállam a gazdasági kényszer szorításában piacosítani kezdi a gazdaság működését meghatározó szabályokat.
Sulyok Miklós művészettörténész előadásában külön kiemelte Plesz Antal szerepét, akit Makovecz Imre találóan „szakmánk csodálatos igricé"-nek nevezett, és aki a magyar építészet egyszemélyes intézménye volt. Az országban számos tervezővállalatnál megfordult, a háború előtti modern magyar építészet nagyjaitól tanulhatta még a szakmát, mint Kiss Ferenc, Nyíri István vagy Lauber László. Az ő szelleme él tovább a Miskolci Műhely építészetszemléletében is, felfogására a modernizmus szerkezeti tisztasága és szigora volt jellemző.
A Műhely építészeti érdeklődése a várostól a tárgyig átfogta az építészet teljes spektrumát. „Az egyik, hogy számunkra az első számú feladatot a környezet »megfejtése« jelenti történeti, térbeli értelemben, szociális összefüggéseiben, építészeti részleteiben. Megfejteni a térbeliségét, strukturális összetevőit, sajátos építészeti hagyományait, történeti összefüggéseit, történetének és jelentésének sajátosságait" – fogalmazta meg a csoportról Bodonyi Csaba.
Az 1990 óta eltelt időben úgy a mesterek, mint a tagok, szinte kivétel nélkül komoly pályát futottak be, számos jelentős épületet terveztek éppen a Miskolci Műhely időszakában elsajátított szemlélet és tanulságok alapján. Nem kívántak elvont eszmék nevében rendszerkritikát gyakorolni, ellenkezőleg, a távolságtartás helyett jelen akartak lenni. Jelen lenni, belülről építkezve, Plesz tanítása szerint, előbb az embert aztán a házat megalkotni.
Sulyok szerint a miskolciak építészetszemlélete a Kenneth Frampton által a nyolcvanas évek közepén kidolgozott kritikai regionalizmusát tekintve annak magyarországi előfutárai voltak. Ez összefoglalva a modernizmus utópizmusával az építészeti örökség és a kis terv előnyben részesítése; a hely-forma tételezése, azaz a kötöttségek építészete; az építészetet tektonikus, nem látvány alapú tevékenységnek tekinti; az építési hely természeti tényezőinek figyelembe vétele; a tapintási és látási tapasztalat egyenrangúsága, azaz információ helyett tapasztalat; helyi formakincs használata utánzás és érzelgősség nélkül, helyi kultúra a világkultúra mellett és ellenében; valamint a centrum-periféria elméleti modell elvetése. Az építészetet alapvetően nem politikai kérdésnek tekintették, tehát nem voltak marxista szemléletűek.
Az előadás kitért Colin St. John Wilson modern építészeti elveinek ismertetésére is, valamint Christopher Alexander angol építészetteoretikus elméletére, mint a Miskolci Építész Műhely idején folytatott útkereséseikkel rokon gondolatra, vagy pedig Christian Norberg-Schulz norvég építészetteoretikus elveire is. Emellett a miskolciak felfogása a XX. század városépítészeti problémáiról erős hasonlóságot mutat Kenneth Frampton vonatkozó építészeti teóriáival is. Frampton építészetelmélete filozófiai megalapozású, Heideggertől, Hanna Arendttől és Christian Norberg-Schulztól eredően az építészeti fenomenológia módszerével próbálja meg a modern építészetet értelmezni.
Sulyok Miklós maga is fontosnak látja, hogy adott esetben a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Intézetében számba vegyük, rendszerezzük, és történeti vonallá állítsuk össze a magyar építészet történetének ilyen szemléletű alkotóit és épületeit a XIX–XX. század fordulójától napjainkig terjedő időben.
Befejezésül hangsúlyozta, hogy a jelenlétre épülő kritikai regionalista építészeti gondolkodásnak Magyarországon a Miskolci Műhely mellett jelentős képviselői voltak és maradtak a Makovecz Imre és Csete György által kezdeményezett magyar organikus – vagy ahogyan ők maguk szerették nevezni, élő – építészet alkotói, akik közül számosan a Magyar Művészeti Akadémiának is tagjai.

Szemadám György, Bodonyi Csaba, Rudolf Mihály és Sulyok Miklós
den 13 april 2016  |  sulyok miklós