MÁV V63 villamosmozdony, második prototípus (1976)

Simon Károly ipari formatervező életmű-kiállítása

Az életmű-kiállításon szeretnék a magam módján, saját tapasztalataim alapján választ adni a címbe rejtett kérdésre: mi van a mű mögött?

Eredményesnek nevezhető tervezői pályám azon alapult, hogy azt a bizonyos hátteret, a célzott mű születéséhez vezető utat – nem kis erőfeszítések árán – sikerült meggyőző módon világossá és evidenssé tenni a létrehozásban közreműködő partnerek előtt, a velük való együttműködés kezdetén, majd a tervezés menete közben. A közös munka során győződtek meg róla: a termék műszaki és formai kvalitása szétválaszthatatlan.

A kiállíás katalógusának előszavából:

A mű és ami mögötte van. Több mint 40 év formatervezői tapasztalat után ez a kérdés foglalkoztatott az utóbbi években. A kérdés tisztázatlansága az egyik ok, amiért a köztudatban az ipari formatervezés feladatát, célját és jelentőségét mind a mai napig bizonyos homály fedi. Hol misztifikálják, hol lekezelik, hol a műszaki - gazda sági tényezőkre rárakott divatnak tartják, nemritkán felesleges pénznyelő hóbortnak. Több a bölcselkedés és a kritika, mint amennyi a mű. Ez inkább zavart okoz, mint segít, még ha a jószándékot nem is vitatjuk.

Nem véletlen a sok félreértés, mivel a jól megdizájnolt mű felületi látványa szinte egyedüli tárgya az értelmezésnek, kritikának. De hogy mi van mögötte, milyen ötletek, felvetések, utak, hogy a tárgy mitől lett jó vagy sem, hogy menynyire ötvözöttek a műszaki és formai kérdések a tervben, az nem igazán érdekes. Nem érdekes, mert nehéz. Ezért a szokásos rövid interjúkban elhangzottak olykor többet ártanak az ügynek, mint használnak. Ha a kérdező a tárgyban nem eléggé tájékozott, akkor nem is lehet kielégítő, jó választ adni.

A piaci eredmények, a pozitív vélemények igazolták ezen új típusú együttműködés nélkülözhetetlenségét. Az eredményeken a cégek műszaki és kereskedelmi gárdája egyaránt elámult. „Nem gondoltuk volna" – hangzott el sokszor.

Az első néhány komoly siker után a két nagy cégnél, ahol a legtöbb munkám született (Ganz Villamossági Művek és Medicor Művek), már nem nagyon kellett érvelnem. Megkaptam a forma megalkotásához szükséges műszaki kiinduló adatokat, s a továbbiakat rám bízták. Konstruktőr társaim természetesen voltak, de a fejlesztésben a formához szorosan kötődő konstrukció (gyakran a teljes főterv) saját feladatommá vált. Itt jöttem rá arra, hogy konstrukcióesztétika is van a világon, amiről meggyőződésem, sokat fogunk hallani a jövőben.

Az ezredforduló táján kiszámoltam, kb. 60 milliárd forintnyi érték létrehozásához volt közöm, az akkori átlagárakon számolva. Ezek között voltak kísérleti, egyedi, kis- és nagyszériás termékek, a kis méretű orvosi műszerektől az erőmvűi egységekig.

Tervezői pályám összes dokumentumát digitalizáltam. Először ösztönösen, csak hogy rendet csináljak. E gépies folyamatban kíváncsi lettem a lassan kialakuló teljes áttekinthetőség tanulságaira. Számító gépes feldolgozás nélkül a szintézis, a gyors és teljes áttekintés lehetőségéig, majd az egyes fő fejezetekben a teljes részletességig eljutni véleményem szerint lehetetlen.

Magam is meglepődtem, hogy egy ekkora anyagban rendet lehet tenni, könnyen lehet benne mozogni, így a legkülönbözőbb rendező elvek – nézőpontok – szerint újabb és újabb irányból fejezeteket lehet nyitni.

Úgy tűnik, mintha az életmű egyetlen mű lenne, mert az áttekinthetőség szervezi az egészet, a részletekhez pedig több irányból lehet eljutni és viszont. Így szép lassan összemosódik az egész és a rész közötti különbség.

Bízom abban, hogy mindez nemcsak az alkotó, hanem a szakma, a szakma iránt érdeklődők, a designkultúrában tájékozódni kívánók számára is tanulságos lesz.

den 8 mars 2012  |  kiállítás simon károly